Pollák Antal: 40.000 szó óránként (Budapest, 1934)
VI. Párisban
100 kitűnő volt. À tett előkészületek mind a két állomáson teljesen megfeleltek. Az áramforrás feszültségeinek csekély szabályozása után, csak a jelentkező kis fáziskülönbséget kellett eltüntetni. A laikus már jónak találta volna az írást, de tudtam, hogy lehet még szebbet is elérni és nem akartam a franciáknak semmit sem mutatni míg a legjobb formákat nem kapom. Tehát többször leszóltam Lyonba: „a balkefét előre“, a „jobbkefét hátra”, majd ismét: ;,a balkefét előbbre“. Mikor azután minden rendben volt, hátra pillantok és látom, hogy a két felügyelő nagyokat mosolyog. A egyik meg is szólalt: — M. Pollák, úgy látszik sok baja van a lyoni emberével. — Honnét gondolja! — kérdeztem kissé elcsodálkozva. —• No, mert folyton azt mondja neki „que faites! que faites!“ Jót nevettem, és megmagyaráztam, hogy a magyar nyelv ugyan feltűnően hasonlít a franciához, de a „kefét“ nem azonos jelentőségű a „que faites“-tel. Külömben jöjjenek és nézzék meg a gép írását, és majd meglátják, hogy az a lyoni ember nem is dolgozik olyan rosszul. A készüléket már ismerték a helyi bemutatásból, de mikor meglátták, milyen írás érkezik Lyonból, odasandí- tottak a letakart jeladóra, vájjon nem-e mégis onnét jönnek a távíratQk! Aztán felkiáltottak: — Ca, c’est épatant! Ca, c’est épatant! Bámulatos! Bámulatos ! Jó adag szöveget adattam le nekik, míg beteltek a készülék műküdésével. Másnap, mikor felmentem a távíróhivatalba, nevetve mesélték, hogy mikor megmutatták a Lyonból jött távira-