Pollák Antal: 40.000 szó óránként (Budapest, 1934)

V. Frankfurtban

91

azzal a szalaggal oda is továbbíthassuk a táviratanyagot.

Benéztem a távíróhivatalba, vájjon hogyan fogadnak ottl

A kezelötisztek nyilvánvalóan nem. tudtak semmit a frankfurtiaknak adott tilalomról, mert örömmel elmondták, hogy milyen szépen megy a forgalom lebonyolítása.

Épen Mr. (későbben Sir) A. Gaveynek, a londoni General Postoffice műszaki főnökének (Chiefengineer) mutatták a készüléket. Berlinben csak jeladó volt felállítva, ott tehát nem sok látnivaló volt. A jelvevőt én magyaráztam el neki, amennyire készülék és rajz hijján lehetett.

Nagy érdeklődést mutatott a gyorstávíró iránt, de hamar kitűnt, már figyelmeztették: ez a készülék zavarja a telefonálást.

Kérdezte, milyen mérvű a zavar"!

— Az a vonalak elrendezési módjától függ, — feleltem — majd megítélheti ő maga, mert remélem eljutok a készülékemmel Londonba is, s kértem, hogy addig tartsa véleményét függőben.

Nem tehettem mást, mint hogy bevárjam a fejleményeket s visszatértem Budapestre, honnét már több mint féléve távol voltam. Bánifért egy kis pihenés. Hazamentem Szentesre, volt elég elbeszélni való is.

Pár hét múlva odakiildték utánam a Reichspostamt levelét. Minden további nélkül közölték, hogy mivel a telefonvonalak most más célra vannak igénybe véve, a gyorstávírót áthelyezték egy pár hárommilliméteres réz távíróvonalra, s mivel azon nehézségek mutatkoztak, a készüléket betették a postamúzeumba.

De már ennek a végére járok, — mondottam — s ez volt a társaim nézete is.

Haladéktalanul Frankfurtba indultam.

A derék T. igazgatót céltalan lett volna háborgatni.