Pollák Antal: 40.000 szó óránként (Budapest, 1934)

V. Frankfurtban

87

Nappal elmélet és gyakorlat, éjjel próba táviratozás Berlinnel elég kimerítő volt, ele el kellett készülni a kitűzött rövid idő alatt és el is készültünk, holott más távírórendszereknél hattól—tizennyolc hónapig is tart a kiképzés.

Négy hét múlva megkezdtük a hivatalos forgalmat. Az első két napon én magam láttam el a szolgálatot, hogy meggyőződjem a pontos összeműködésröl és lehetőleg leegyszerűsítsem, illetve meggyorsítsam, a Berlinnel szükséges telefonmegbeszéléseket. De harmadnap már a távírótisztek felváltva kezelték a készülékeket. Én személyesen tovább is jelen voltam ugyan mindig, de csak ritkán esett meg, hogy segítöleg közbe kellett lépnem. Leginkább csak olyankor történt ez, ha a vonalon valami új, a távírótisztek előtt még nem ismert jelenség merült fel.

Ment a munka zavartalanul. A Wolffbiiró este 11 órakor beadta a táviratok szövegével perforált szalagot Belinben a főtávíróhivatalba, ott átszalajtották a néhány ezer szónyi anyagot a jeladón. Frankfurtban a készülék önműködöleg szállította a kész táviratot és mihelyt a megfigyelő látta, hogy a telefon megszűnt írni és a fénypont csak üres vonalakat szánt a papírra, elvágta a fényérzékeny papírt és ezzel leállította a készülék működését. Mindjárt nyugtázhatta is telefonon a megérkezést, mert a készülék megfigyelő ablakán a táviratok megérkezése alatt, állandóan figyelni é,s ellenőrizni tudta, hogy a táviratozás rendben megy-e.

A Frankfurter Zeitung szerkesztősége, közvetlen a távíróhivatal mellett volt, a kézbesítés tehát azonnal megtörtént. A szerkesztő átnézte és a nyomdász számára szükséges jegyzetekkel ellátta a fotográfiai papíron lévő szöveget és beadta a nyomdába, ahol rögtön kiszedték.

Természetesen érdeklődtem az iránt is, nincs-e valami nehézségük a gyorstávíró kissé jellegzetes írása és a táv-