Pollák Antal: 40.000 szó óránként (Budapest, 1934)

IV. Berlinben

Rövid kísérletezés után látták, hogy a készülék ezen a je-, lentékeny hosszúságú vonalon is kifogástalanul működik és tudtomra adták, hogy Herr von S. — az Unterstaatssekretär — legközelebb személyesen fogja a kísérleteket megtekinteni. De nemcsak napokig, hanem két hétig is hiába vártam rá. Amint mondták, más elfoglaltsága miatt nem jöhet.

Én is eléggé el voltam foglalve a nagyszámban érkező látogatókkal. Úgy látszott, hogy a Reichspostamtban kissé megsokalták a nagy érdeklődést, mert a távírótisztviselők egyszerre elmaradtak. Pintér igazgató úrtól pedig azt hallottam, hogy egyik rokonának fia, ki Berlinben járt gimnáziumba, egy osztályban volt a Postrat Ka. fiával, kivel jó barátságot tartott. Közöttük is szóba került a gyorstávíró, amelyhez mind a ketten bizonyos vonatkozásban állottak, s ez utóbbi elmondta barátjának, hogy atyja íróasztalán látott egy rendeletet, mely szerint „az új gyorstávírót nem szabad dicsérni”.

Egyik viharos, kellemetlen, esős napon, délután hal órakor, úgy véltük, hogy ma már valószínűleg nem jön az, Unterstaatssekretär és én is elmentem haza. Alighogy haza, értem, az esőzés fokozódott, mintha dézsából öntötték volna és mintha sohasem akart volna többé megszűnni.

Este nyolc órakor lélekszakadva beállít hozzám K. főmérnök: jöjjek hamar a távíróhivatalba, mert kilenc órára ott lesz az Unterstaatssekretär úr és meg fogja nézni a gyorstávíró működését.

— Milyen állapotban vannak a vonalak ebben a lehetetlen időben, — kérdeztem a főmérnököt.

—• Nem tudom, nem értem rá megnézni.

— Hát bizony jobb időt is választhatott volna az Unterstaatssekretär úr, de ezen már nem változtathattam.