Pollák Antal: 40.000 szó óránként (Budapest, 1934)

IV. Berlinben

68 keket a műegyetemről azonnal idehozni és a kísérleteket rögtön megkezdeni. — Isten ments! A császár ne mondja, hogy elvesszük a készülékét, csak nézze meg ott a műegyetemen, azután majd meglátjuk, de biztatni nem biztathatom semmivel. Azonnal láttam, hogy nem tőle ered a mereven vissza­utasító magatartás. A postaminisztériumban az Unter­staatssekretär akkor Herr von S. volt. Igazi német junker, okos, kérlelhetetlen és dölyfös. Amikor bementem hozzá, már láttam, hogy engesztelhetetlen ellenféllel állok szem­ben. aki nem csinál titkot abból, hogy ö itt abszolút úr, és még a császárnak sem enged beleszólást az ügyeibe. Szó nélkül meghallgatott s csak annyit mondott: ha a császár már megtekintette a készülékeket, akkor majd meg fogjuk ejteni a tervbevett kísérleteket. A kínos várakozást kellemes meglepetés tette könv- nyebbé. Arról kaptam hírt, hogy a Magyar Tudományos Akadéma bennünket a gyorstávíró feltalálásáért és az ed­dig elért eredményekért, Kéthy műegyetemi professzor ja­vaslatára, az ötévenként egyszer kiosztandó Wahrmann-díj- jal tüntetett ki, — mely díjjal az otévenkinti legjelentéke­nyebb ipari, mezőgazdasági vagy a nemzetgazdaság terén létesített művet, találmányt, vagy újítást jutalmazzák — és felerészben nekem, felerészben pedig Virág hátramaradt családjának utalta ki. További néhány nap múlva végre is hírt kaptunk, hogy a császár másnap délutánra határozta meg látogatását. A kitűzött időben először a császárné érkezett meg. A legköz­vetlenebb és legszeretetreméltóbb módon, azonnal érdek­lődni kezdett nálam a gyorstávíró részletei felől. Pár perc cél utána jött a császár Kraetke postaminiszterrel, több tá bornokkal és vezérkari tiszttel, a műegyetemi rektor és né­hány más tanár és miniszter kíséretében

Next

/
Oldalképek
Tartalom