Pollák Antal: 40.000 szó óránként (Budapest, 1934)
III. Budapesten
51 A kiállítási kongresszusokon Pintér igazgató úr, aki akkor kint járt, felolvasást is tartott a gyorstávíróról. Noha a találmány híre már ismételten bejárta a külföldi lapokat és alig volt jelentősebb újság, mely hosszabb cikket ne közölt volna, a szakemberek mégis kétkedve hallgatták a felsorolt eredményeket. Az előadás után Alexander Siemens, a londoni Siemens művek igazgatója, gratulált Pintér úrnak és azt mondta: — Ha csak tizedrésze igaz annak, amiket ön elmondott, már az is nagy dolog lenne. Ugyancsak csóválta a fejét, amikor Pintér úr biztosította, hogy a többi kilenctized- rész is igaz. A londoni „Electrician” elektromos szaklapban pedig valaki egy cikket jelentetett meg, melyben úgy vélte, hogy ez a dolog csak humbug, mert annyi áramlökést, amennyi 80.000 szó Morse-jelekben való továbbításához, egy óra alatt szükséges lenne, nem lehet a vezetéken átvinni. Erre a cikkre nem válaszolhattunk, mert utóvégtére nem száll' hattunk perbe minden tapasztalatlan kétkedővel. Válaszoltunk azonban egy francia mérnöknek, aki az egyik párisi elektromos szaklapba írt cikket, mondván, hogy a gyorstávíró nem tartalmaz semmi újat, mert egy francia mérnök már pár évvel ezelőtt próbált egy telefont tükörrel felszerelni, amivel a földben keringő gyönge áramokat akarta megfigyelni. Hogy ez sikerült-e neki, vagy nem arról nem szólt, persze arról sem, milyen volt a telefon és a tükör elrendezése. De arra még kevésbbé felelt, mikor válaszunk végén, amelyben rámutattunk arra, hogy a gyors távi rónak miféle számos új elvi és szerkezeti oldala van, afeletti csodálkozásunknak adtunk kifejezést, hogy ha egy francia mérnök már ilyen közel volt a dologhoz, nem jutott arra a gondolatra, hogy a tükrös telefon segélyével 4*
