Pollák Antal: 40.000 szó óránként (Budapest, 1934)

II. Chicagóban

38

Én azonban azt mondtam, hogy a jövőt majd úgyis meg fogjuk látni és azért jöttünk, hogy a szellemeket magukat, vagy legalább valami érdekes apporttüneményt láthassunk.

— Szellemek elég szép számmal vannak jelen — felelte a médium —, de azokat csak ő láthatja és ő beszélhet velük. Csak tolmácsolni tudja, amit mondanak.

Nem nagyon voltam megelégedve az eredménnyel és eltávoztunk. Barátom a szépen lefestett jövővel akart kárpótolni s mikor látta elégedetlenségemet és kétkedésemet, csodálkozott, hogy én ezt olyan könnyen veszem, sőt talán el sem hiszem, holott ehhez a médiumhoz csak Chicago legelőkelőbbjeinek van bejárása.

Másnap ott folytattuk, ahol elhagytuk, mert telefon- vonalakat még mindig nem tudtunk kapni. Ennek a híre persze elterjedt.

Jellemző az amerikaiak jóindulatára és jó szívére, hogy egészen ismeretlen úr felkeresett a szállodában, mert ballotta, hogy milyen nehézségeink vannak a vonalakkal. Az ő fivére egyik nagy telefontársaság igazgatója és mindjárt adott is hozzá egy levelet, amelyben megkérte, hogy legyen segítségünkre, amennyiben módjában áll. Persze ennek sem lett eredménye, csak barátságos szavakat kaptam, de vonalat nem, mert a telefontársaságot egészen más szempont irányította.

Meglátogattam a chicagói osztrák és magyar konzult is. A vehető igen intelligens és szimpátikus magyar diplomata volt, aki különböző jó tanácsokat adott és ősz- szeköttetésbe hozott egy magyar ügyvéddel, W. úrral, kinek később a jogi kérdéseknél sokat köszönhettünk.

Ezzel a fiatal magyar diplomatával, N. úrral később qui pro quoba kerültem Budapesten. Mikor ugyanis né