Pollák Antal: 40.000 szó óránként (Budapest, 1934)
II. Chicagóban
30 noklatba, miből még nem lehetett kiérezni, hogy tulajdonképpen mi járatban vagyunk. Roppant feldícsérte a minisztériumot, a posta vezérigazgatóságot. A miniszter arca egyre jobban elborult, már látta, most jön a kérelem, hogy vegye meg szépen a gyorstávírót, tehát közbevágott és viszont, ö dicsérte agyba-íőbe a zseniális találmányt, előtérbe állítva annak minden nagyszerűségét és előnyét, „de sajnos, az állam .. Hogy megmentsem a helyzetet, jobbnak láttam közbe szólni: „kegyelmes uram, mi nem azért jöttünk, hogy eladjuk a gyorstávírót, hanem hogy megköszönjük az eddigi támogatást.“ A minisztert mintha egyszerre kicserélték volna. Nem csak hogy arca kedvesen mosolyra fordult és félretett min' den hivatalos gesztust, hanem közvetlen előzékenységgel és barátságos szavakkal tért rá a gyorstávíró ügyére, ér-' deklődött terveink iránt s mikor meghallotta, hogy Amerikába készülünk, igaz örömének adott kifejezést, s persz« azonnal megadta Virágnak, ki szabadalmi bíró volt, a kért kéthavi szabadságot az odavaló útra. A budapest—berlini bemutató 1899 szeptember havában folyt le s november elején már Hamburgban voltunk, hogy az akkor még óriáshajónak számító tízezer tonnás „Fürst Bismarckon” tengerre szálljunk. Az út akkoriban még kilenc napig tartott Hamburgtól Newyorkba. A no vemberi viharos időben, néhány napon át sokat szenved tünk a tengeri betegségtől és egy ízben a hajónak nyílt tengeren meg kellett állni, hogy a viharokozta kárt kijavítsák. New Yorkba való megérkezésünkkor, már a hajóra elé- biink jöttek a laptudósítók. A bank kellően előkészítette számunkra a talajt. A városban nem sokáig maradtunk, mert a bennünket érdeklő bank székhelye Chicagóban volt. Éppen csak kissé
