Pollák Antal: 40.000 szó óránként (Budapest, 1934)

I. Hogyan jött létre a gyorstávíró?Alvinczi Péter

26 papírszalagra, perforálókészülék segítségével. A perfora­tor maga nem adott további munkát, mert erre a célra a kábeltávírásnál használatos perforáló, kis változtatással megfelelt. A jeladó szintén egyszerű készülék volt. Forgó fémtárcsá­ból állt, melyen a perforált szalag fémkefék alatt átfutott, úgyhogy a fémtárcsából a fémkefébe s ebből a vonalba áram mehetett át, ahol a papíron luk volt. Az áram iránya pedig aszerint, amint a luk a papír bal- vagy jobboldalán volt, pozi­tív, illetve negatív irányban indult a vonalba. Itt tehát szintén nem volt semmi nehézség. A másik oldalon a jelvevö azonban má többféle részből állt. Mint sötétkamrában, fénytől elzárva kellett elhelyezni a kis tiikröstelefont, a kis izzólámpát, a visszavert fénysugár útjába eső fényérzékeny papírt, amely zárt dobból — pilla­natig tartó megvilágítás után — mindjárt tovább futott az önműködő előhívó és fixáló készülékbe, honnét csaknem száraz állapotban, kész távirat formájában jutott a távíró­tiszt kezébe. A készülék mellett állt még a telefonállo­más, min a két közlekedő városban dolgozó tiszt megbeszél­hette a munkarendet és nyugtázhatta a táviratokat. De elérkezett annak az ideje is, hogy a gyorstávíró számára most már nagyobb nyilvánosságról gosdoskod- junk. A német Reichspostamt már régebben értesülve voll a gyorstávíró feltalálásáról, érdeklődött az új készülék iránt és alkalmat nyújtott arra, hogy Budapest és Berlin között a mintegy 1000 km. hosszú telefonvonalon gyakorla­tilag kipróbáljuk. A magyar posta és távirda igazgatóság is a legnagyobb készséggel segített bennünket abban, hogy ezt a tervbe vett nagy kísérleti bemutatást megfelelő kere­tek közt ejthessük meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom