Pollák Antal: 40.000 szó óránként (Budapest, 1934)
I. Hogyan jött létre a gyorstávíró?Alvinczi Péter
22 jelvevőállomáson abban a pillanatban, mikor a leadónál áramot kap, hanem csak akkor, mikor már egy bizonyos mértékig megtelt. Továbbá, hogy mikor az áramadás a lé- adónál megszűnt, a vonal továbbra is ad áramot a jelvevőkészülékbe, míg ki nem ürül. Ennek a kapacitás az egyik oka, az önindukció pedig a másik, mely szintén hasonló jelenséget okoz. Kezdetben ellenáll az áram továbbhaladásának s végül meghosszabbítja annak tartamát a „különáram“ keletkezése folytán. Az ellenállás pedig lassítja eme jelenségek lefolyását. Végeredményben e vonaltulajdonságok a távírójeleket tompítják, elhúzzák s egymásba ömlesztik, még pedig annál inkább, mennél gyorsabban következnek a jelek egymásután. A közönséges távíratozásnál ez a zavar nem igen észlelhető, mert az egyes jelek oly lassan következnek egymásra, hogy a leírt jelenségek lefolynak, mielőtt új jel indulna a vonalba. Mikor azonban a gyorstávírót rákapcsoltuk a vonalat helyettesítő művonalra, olvasható szöveg helyett, kissé cikk-cakkozott, felismerhetetlen görbe jelentkezett. Ezt szintén elég hamar sikerült megszüntetni. A zavar mértékét az ellenállás, az önindukció és a kapacitás szorzata ádja meg. Rézvonal ellenállása és önindukciója lényegesen kisebb mint a vasvonalé. Telefonvezeték alkalmazásánál, — melyek épen e bajok miatt jelentékenyebb távolságra mindig réz, — illetve bronzból készülnek, — tehát ez a két tényező felette csökken. A kapacitás hatását pedig azáltal sikerült teljesen kielégítő mértékben csökkentenem, hogy a jeladóállomáson, megfelelően méretezett önindukciótekercset1 kapcsoltam a vonallal párhuzamosan, minek különárama mindig ellentétes irányban ömlött be a vonalba, az előző jel áramirányával s így önműködőleg megsemmisítette a vonalban felgyülemlett áramot, azaz szabaddá tette az új jel számára. 1 önindukcióstekercs: Szigetelt drótból készített tekercs.
