Pollák Antal: 40.000 szó óránként (Budapest, 1934)

VIII. Rio de Janeiroban

129 rencsére az elnök tud franciául is. Az elnök kellemes vonású idősebb úr volt. Kedvesen fogadott bennünket, megígérte, hogy mielőbb eljön meg­nézni a készüléket, amiről már többször hallott. Jött is pár nap múlva, még pedig a szenátus és a ka­mara elnökeinek, számos tagjának, több miniszternek, tu­dósnak és tanárnak kíséretében. Nagy érdeklődéssel figyel­ték a gyorstávíró működését és megvitatták az országuk részére várható előnyöket. Az igen nagyszámú társaságnak csak kevés tagja nézhette meg ez alkalommal tüzetesebben a készüléket s szívélyes búcsú közben kértek, ne siessek vissza Európába, mert újra eljönnek s még igen sok ér­deklődőre számíthatok. A látogatók jöttek is egyre-másra s közben gondoskod­tak az én szórakoztatásomról is. Egyebek közt meghívtak, nézzem meg a műegyetemet. Számos érdekes brazíliai kü­lönlegesség közt láttam ott kétszáz, szebbnél szebb, kemény- facsiszolatot a brazíliai erdőkből, hasonlíthatatlanul szép mintázatokban és mindenféle színekben. Legtöbbje akkor még nem is vétetett bútorgyártásra igénybe, de már ké­szültek e kincsek kiaknázására, még pedig komolyan meg­szervezett alapon. Mert eddig — amint mondták — na­gyon more patrio ment a dolog. Valamelyik befolyásos po­litikus kieszközölt magának a kormánynál koncessziót egy megfelelő nagyságú erdőrész kiaknázására. Elment Pá- risba néhány ilyen csiszolattal, ott eladta az engedélyt pár százezer frankért s haza se ment, míg tartott a pénzben. Azután hazament — új koncesszióért. Végül is azt mondtam ottani barátaimnak, hogy most már elegen látták a gyorstávírót, ideje lenne a készüléket valamely interurbán telefonvonalon bemutatni. Kissé hú­zódozva mondták, hogy Brazíliában még nincs semmiféle két város közt telefonvonal. 9

Next

/
Oldalképek
Tartalom