Pollák Antal: 40.000 szó óránként (Budapest, 1934)

VIII. Rio de Janeiroban

129

rencsére az elnök tud franciául is.

Az elnök kellemes vonású idősebb úr volt. Kedvesen fogadott bennünket, megígérte, hogy mielőbb eljön megnézni a készüléket, amiről már többször hallott.

Jött is pár nap múlva, még pedig a szenátus és a kamara elnökeinek, számos tagjának, több miniszternek, tudósnak és tanárnak kíséretében. Nagy érdeklődéssel figyelték a gyorstávíró működését és megvitatták az országuk részére várható előnyöket. Az igen nagyszámú társaságnak csak kevés tagja nézhette meg ez alkalommal tüzetesebben a készüléket s szívélyes búcsú közben kértek, ne siessek vissza Európába, mert újra eljönnek s még igen sok érdeklődőre számíthatok.

A látogatók jöttek is egyre-másra s közben gondoskodtak az én szórakoztatásomról is. Egyebek közt meghívtak, nézzem meg a műegyetemet. Számos érdekes brazíliai különlegesség közt láttam ott kétszáz, szebbnél szebb, kemény- facsiszolatot a brazíliai erdőkből, hasonlíthatatlanul szép mintázatokban és mindenféle színekben. Legtöbbje akkor még nem is vétetett bútorgyártásra igénybe, de már készültek e kincsek kiaknázására, még pedig komolyan megszervezett alapon. Mert eddig — amint mondták — nagyon more patrio ment a dolog. Valamelyik befolyásos politikus kieszközölt magának a kormánynál koncessziót egy megfelelő nagyságú erdőrész kiaknázására. Elment Pá- risba néhány ilyen csiszolattal, ott eladta az engedélyt pár százezer frankért s haza se ment, míg tartott a pénzben. Azután hazament — új koncesszióért.

Végül is azt mondtam ottani barátaimnak, hogy most már elegen látták a gyorstávírót, ideje lenne a készüléket valamely interurbán telefonvonalon bemutatni. Kissé húzódozva mondták, hogy Brazíliában még nincs semmiféle két város közt telefonvonal.

9