Pollák Antal: 40.000 szó óránként (Budapest, 1934)

VIII. Rio de Janeiroban

125

fennhatóság alá tartozó szigeten, a bensziilöttek mennyire nem respektálják a portugál rendőrt. Pedig eléggé fel van „egyenruházva“, míg a bensziilöttek toprongyos alakok, s a bosszú karddal felfegyverzett rendőr lenne hivatva köztük rendet teremteni. De a tolakodó és lármás idegenvezetők nagy zajjal foglalják le maguknak a látogatókat. Egy nagyobb angol családon csúnyául összemarakodtak. A rendőr hiába szitkozódott, fenyegetőzött, rá se hederítettek. Végső dühében a rend embere kirántotta kardját s elkezdett eszeveszetten hadonázni, mintha azonnal felaprítaná az egész hordát. De a vezetők csak összeröhögtek és tovább folyt a civakodás. A rendőr pedig úgy tett. mintha most már rend lenne, visszadugta kardját s elment békésebb vidékekre. '

Egész úton nem láttunk felhőt, és a meleg egyre fokozódott. Az út zavartalanul folyt tovább. Egy-két utas lekéste ugyan a hajó indulását egyik-másik megállóhelyen s kénytelen volt ott bevárni a következő gőzöst, de ez gyak- rak megtörténik s nem okozott feltűnést. Csak mikor már túl voltunk az egyenlítőn, szólalt meg egyik délelőtt a gőz- sziréna. Mindenki a fedélzetre sietett. A hajó kitért rendes útvonalából és távolabb fekvő, a hullámokon ringatózó hajóroncs felé tartott. Előkerültek a látcsövek és a foto- grafálókészülékek. Mindenki valami nagy szenzációt várt.

Nemsokára közelébe értünk. A sziréna újra felbúgott, a hajó visszafordult rendes útvonalára, mert nem hajóroncsot, hanem döglött bálnát láttunk. Olyan hatalmas állat volt, hogy még halála után is ki tudott téríteni útjábó’ egy tízezer tonnás gőzöst.

Rio de Janeiro látképe még szebb, mint Lissaboné.

A tengerpartot, már akkor, nyolc kilométer hosszú, ott a közelben bányászott, gyönyörű fekete gránittal burkolt rakpart övezte. A város mindjárt a tengerpart közelében