Pollák Antal: 40.000 szó óránként (Budapest, 1934)

VII. Londonban

113 Nem is láttam tiibbé. Csak évek múltán találkoztam vele Berlinben az utcán. Nagyon rossz bőrben volt. A pa- pírspárgát akkortájt találták fel, annak a szabadalmát akarta értékesíteni. De erre is csak jóval későbben virradt rá, mert akkor még volt kender elég és nem kellett a spár­gával takarékoskodni. A General Postoffice már akkoriban elkezdte az inter- urbán telefonok számára a pupinizált kábelek1 alkalma­zásba vételét. A gyorstávírót kipróbáltuk azokon is. Noha a kísérletek minden irányban egészen kielégítő eredmény­nyel végződtek, a döntés oda szólt, hogy még hosszú ideig fog tartani, amíg Angliában a gyorstávíró gyakorlatba- vételére kerül a sor. Hanem az elektromos perforator na­gyon tetszik nekik és adoptálnák, ha a náluk használatos Wheatstone távíró céljaira átalakítanám. Mr. Tr., az egyik vezető Staffengineer, igen biztatott erre és kérdésemre, hogy milyen mennyiségről lenne szó, azt felelte, hogy mintegy tízezer darabra lesz szükségük. Mivel a perforator ára 60 font körül számítódott, elég je­lentékeny kárpótlással bíztatott a gyorstávíróra vonatkozó késésért és én vállalkoztam is az átalakításra. Visszatértem Budapestre, de három hónap múlva már bemutattam Londonban az átalakított mintát. Nagy tet,7 szésre lelt. Azt mondották, hogy megfelel, hanem mivel ne­kik gyakran többfelé kell egyszerre ugyanazt a szöveget továbbítani, intézzem el még azt is, hogy a készülék egy­szerre négy szalagot tudjon perforálni. Erre is vállalkoztam. Legközelebbi párisi utamon Londonon át tértem haza 1 Pupinizált kábel. Pupin számította ki, mily távolságban és milyen méretezésű önindukcióstekercseket kell a kábel men tén beiktatni, hogy ezek a kábel nagy kapacitása ellen működ­jenek, s annak teljesítőképességét fokozzák. 8

Next

/
Oldalképek
Tartalom