Pollák Antal: 40.000 szó óránként (Budapest, 1934)
VII. Londonban
109 gyorstávíró immár világhírűvé vált ügyébe belekapcsolódni, vagy abból valmiképen hasznot húzni. Legérdekesebb volt ezek közül a londoni eset. Glasgowból visszatérve, ismét a régi lakásomon, a „De Keysers” hotelben szálltam meg. Beállított a híres londoni, hihetetlen sűrűségű köd. Az uccán a kocsiforgalom teljesen megállt. Az út a General Postoffice-tól a „De Keysers“ hotelig elég rövid és egyszerű. A „St. Paul Kathedrale” mellett vezet el. Már épen elégszer megtettem ezt az utat és azt hittem, hogy behúnyt szemmel is haza tudok találni. Hogy eltévedjek, azt tökéletesen lehetetlennek hittem, de ebben a ködben, mikor este 5 óra után hazamentem, nem találtam meg az utat. Már régen nem tudtam, merre járok, mikor beleütköztem egy policemanbe, aki mellett valami fal sötétlett. Megkérdeztem tőle: — Ugyebár kérem ez a „St. Paul kathedrale?“ — Nem kérem, ez egy elakadt omnibusz, de beigazí tott a helyes irányba és végül is haza találtam. Ebéd után beültem az egyik társalgóteremben vidáman égő kandalló mellé. Csakhamar többtagú társaság lépett be, és tartott a tűz felé. — Itt jó meleg van, — szólalt meg magyarul vezetőjük, középmagas, kissé köpcös, élénkszemű, intelligens vonáséi férfi, miközben kérdően nézett rám. Nem felelhettem mást, mint: — Igen, itt kellemes, tessék helyet foglalni! — Óh, ön is magyar — kérdezte a már kissé őszes úr, — de meglátszott rajta hogy nem lepte meg a magyar válasz. Sőt mindjárt át is kellett térni a német beszédre, mert a többiek berliniek voltak. A társalgás eleinte általános témák körül forgott, de
