Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2005 (110. évfolyam, 1-6. szám)
2005 / 2. szám - Technikatörténet. Longa Péterné: Asboth Oszkár, a helikopter (egyik?) feltalálója
92 Longa Pétemc azonban kínos epizód akadályozta meg. Asboth elbeszélése szerint a következőképpen történt a dolog. Az egyik legjobb magyar pilóta, Endresz György társával, Magyar Sándorral egy bravúrra vállalkozott: Amerikából egyhuzamban Budapestre akartak repülni. Bicske közelében azonban benzinhiány miatt kényszerleszállást végeztek, és duraluminium légcsavarjuk elgörbült. A csavart a Műegyetemen javították ki, a Légügyi Hivatal és az Aero Szövetség jóváhagyásával és felügyeletével. Mégis elkövettek egy érthetetlen hibát: elmulasztották a lágyítást, rideg állapotban hajlítgatták a csavart. Ezt megtudva Asboth levélben figyelmeztette Endreszt, hogy ne repüljön a megbízhatatlanná vált csavarral, de a „szakemberek” megnyugtatták a pilótát. Az első hosszabb, Budapest—Róma repülöúton Endresz navigátorával együtt lezuhant, és mindketten szörnyethaltak. Asboth a sajtóban úgy nyilatkozott, hogy a tragédia szakszerű javítás esetén elkerülhető lett volna. A szakmai hiúságukban sértett szakértők sajtópert indítottak, közben szerencsétlen módon baleset történt egy Asboth által tervezett, légcsavar hajtású kísérleti autóval, ketten meghaltak. A rendőrségi vizsgálat szerint ugyan Asbothot nem terhelte felelősség, mégis pert indítottak ellene, és előzetes letartóztatásba helyezték. Igaz, hat hét után szabadlábra helyezték, és minden tisztázódott, de addigra Asboth sértett, keserű ember lett. 1933. augusztus 31-én Hollandiába távozott, ahol már angol tárgyalópartnerei is várták. Itt ér véget Asboth „szakmai önéletrajza”, „Az első helikopter”. További alkotásairól a már említett, 1939-es, német elsőbbségű amerikai szabadalom mellett a következő szabadalmi iratok tanúskodnak:- két azonos tartalmú, stabilizátorra vonatkozó, 1934-es svájci, illetve francia szabadalom (CH 185 826, illetve FR 794 479), mindkettőnek 1933-as német elsőbbsége van;- két azonos tartalmú, forgószámyra vonatkozó, 1934-es svájci, illetve francia szabadalom (CH 185 827, illetve FR 792 200), mindkettő ugyancsak 1933-as német elsőbbséggel rendelkezik. Csupán érdekességként megjegyzendő, hogy vélhetően Asboth leszármazottja lehet az a vele megegyező nevű, ausztriai illetőségű úr, aki légcsavarra kapott európai, illetve amerikai szabadalmat (EP 138 800, 1984, illetve US 4 927 330, 1988). Ezt a vélekedést látszik alátámasztani az, hogy a Magyar Rádió hangarchívumának birtokában van egy 1968-ban készült interjú, amelyben egy akcentussal beszélő férfi apja, Asboth Oszkár helikopterének 1928-as első felszállásáról beszél. Az archív anyagban a nyilatkozó keresztneve nem szerepel. Asboth megítélése a róla a sajtóban, illetve könyvekben olvasható értékelésekben ellentmondásos. A „Repülés” című folyóirat XXXIII. évfolyamának 3., 1980. márciusi számában a GTE (Gépipari Tudományos Egyesület) Repüléstörténeti Emlékbizottsága nevében Takács László jelentetett meg cikket „Asboth Oszkár munkásságának átértékelése” címmel. Bevezetésként kifejti, hogy mivel a szaksajtóban ellentétes vélekedések jelentek meg Asboth munkásságáról, a fenti bizottság irodalmi adatok és szakértők bevonásával tisztázni kívánta tevékenységét. „Az első helikopter” című Asboth-könyvben írottakkal megegyezően tényként fogadják el a Kármán-Petróczy-Zurowecz féle kötött helikopter kifejlesztése során a légcsavar tervezésében és elkészítésében való közreműködést, a fischamendi gyárban végzett kutató-fejlesztő tevékenységet és az 1928-1930 között végzett felszállásokat az Asboth által tervezett helikopterekkel. Igaz, a cikkíró szerint a felszállások paraméterei nem kerültek hiteles rögzítésre, nincs független szakértők által dokumentált adat a repülések magasságáról, a megtett távolságokról. Hiányosságként említi, hogy a kísérleti felszállásoknál a Magyar Aero Szövetség képviselői nem voltak jelen. (Asboth indokát már ismerjük.) Takács László ezen túlmenően azt állítja, hogy Liptrot kapitány sehol sem nyiltakozott az Asboth-helikoptereken szerzett repülési tapasztalatairól. Véleménye szerint pár perces, függőleges felemelkedés helikopterrel már nem számított újdonságnak 1928-ban, az újdonságot megkérdőjelező példaként említi a francia Oemichen 1923-as és 1924-es, G. de Botherat 1923-as repülését. A két, egymással szemben forgó légcsavar alkalmazására újdonságrontó példaként hozza fel például Sikorsky (1910), Pescara (1924) és Berliner (1923) kísérleteit. Asboth helikopterének hiányosságaként említi a stabilitás hiányát és a nem eléggé megbízható kormányozhatóságot. Ennek tulajdonítja azt is, hogy Asboth külföldre távozása után nem tudta megfelelően továbbfejleszteni gépét, legalábbis további tevékenységéről semmilyen publikáció nem maradt fenn. Asboth jelentőségét mindössze abban látja, hogy az általa konstruált helikopterrel repült először ember Magyarországon. Véleménye az alábbi kijelentésében foglalható össze: „Nincs igazolva, hogy Asboth Oszkár a helikopter feltalálója Meglepően ellenséges hangú cikk jelent meg a Magyar Nemzetben 1991. március 27-én — holott azt születésnapi megemlékezésnek szánták. „Nem feltaláló, mert a helikopternek nincs feltalálója, csak konstruktőre ” — jelenti ki a személyét „Sz. J.” szignó mögé rejtő, nem szakember voltát már fenti kijelentésével is bizonyító újságíró. Kedvezőbb és minden bizonnyal szakszerűbb véleményt olvashatunk Asbothról két szakkönyvben. A Csanádi- Nagyváradi-Winkler szerzőhármas „A magyar repülés története” című munkában úgy értékeli Asboth helikopter-kísérleteit, hogy a gépek stabilitása az alacsony, viszonylag rövid repüléseknél kielégítő volt, azonban a stabilitás végleges megoldását a máshol, mások által kifejlesztett lengőrotoros rendszerek jelentették. „Mégis büszkeséggel emlékezhetünk arra, hogy a helikopter feltalálása és kialakítása magyar ember nevéhez fűződik” — foglalják össze véleményüket a szerzők Asboth tevékenységének jelentőségéről. Bödők Zsigmond technikatörténész „Magyar feltalálók a repülés történetében” című munkájában leszögezi, hogy „A műszaki alkotások döntő többsége éppúgy az egymásra épülő ismeretek véget nem érő láncolatának törvényszerűen létrejött terméke, mint az emberi társadalom fejlődésének egyes epizódjai a történelem folyamában. ... Éppen ezért nehéz eldönteni, hogy ki voltaképpen egy-egy készülék feltalálója, hiszen a végső mű a sok ragyogó elme részeredményeiből született. ” A helikopter esetében is „ egy sor kiváló mérnök és konstruktőr találmányára és leleményes műszaki megoldására volt szükség. ” Bödők könyvének különösen az a fejezete izgalmas számunkra, amelyből megtudhatjuk, hogy Asbothot megelőzően több honfitársunk is ért el eredményeket a helikopter kifejlesztésében. Az egyik legelső próbálkozó Ludvig Ede
