Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2005 (110. évfolyam, 1-6. szám)
2005 / 1. szám - Technikatörténet. Végh László: Az Egyesült Államok szabadalmi rendszerének létrejötte és korai működése 1. rész
94 Végh László alapján a szabadalmak adományozására kizárólagosan a szövetségi törvényhozás, a kongresszus jogosult. (A szövetségi államok többségénél már valamilyen formában működő, a helyi szokásjoggal kevert monopóliumadományozási gyakorlatnak így a találmányokra vonatkozóan véget kellett vetni. Nem volt ez egyelőre érvényes más természetű kereskedelmi-gazdasági kizárólagos jogok adományozásánál, például egy államot átszelő folyón történő hajózási-kereskedelmi tevékenység esetén. Ez közvetlenül kihatott egyes szabadalmak hasznosíthatóságára.) 1789. március 4-én ült össze az alkotmány alapján ülésező első kongresszus, törvényhozói jogosultságait először április elsejével gyakorolta. Két héten belül megérkeztek az első szabadalmi és szerzői jogi kérelmek. A kérelmeket a korában említett petíciós formában nyújtották be, várva az előző időszakban megszokott kiilönbizottsági állásfoglalást. A kongresszus azonban azt a döntést hozta, hogy törvényi felhatalmazás hiányában a testület szabadalmat már nem adhat. Köteles viszont az alkotmányból eredően szövetségi szabadalmi törvény kidolgozására, addig azonban az ilyen módon kérelmezett és folyamatban lévő szabadalmi ügyeket felfüggeszti. A törvényhozást kívülről érő nyomás hatására gyorsan megszületett az első törvénytervezet, amelyet azonban az első ülésszakban nem fogadtak el. A második ülésszak 1790. január 4-én vette kezdetét. Külön bizottság alakult az előző ülésszak függőben maradt ügyeinek lezárására, amelyek többsége szabadalmi ügy volt. George Washington elnök nyitóbeszédében külön megemlítette, hogy az uniónak szüksége van mind a helyben meglévő alkotószellem ösztönzésére, mind a külföldön bevált találmányok mielőbbi hasznosítására is. Felhívta a figyelmet arra, hogy szövetségi szabályozással az amerikai államnak az alkotmány szellemében nem egyszerűen csak asszisztálni kellett az eseményekhez, hanem aktívan elősegíteni (to promote) a feltalálói és szerzői alkotómunkát. Az elnök 1790. április 10-én már a képviselőház és a szenátus jóváhagyásával bíró törvényt szentesíthette aláírásával. Miért került sor ilyen gyorsan a törvényi szabályozásra? A politikusokat általában gyakran környékezték meg valamilyen műszaki megoldás közpénzekből történő támogatására. Másrészt, mint a gőzhajó és más találmányok esetén is, a legbefolyásosabb politikusok sokszor részvényesei voltak a szabadalom hasznosítására alakult gazdasági társaságoknak. Az első szabadalmi törvény még nem hívta életre a szabadalmi hivatalt. A szabadalmi bejelentéseket a külügyminiszterhez kellett címezni. A bejelentést ezután a külügyminiszterből, a hadügyminiszterből és az igazságügy-miniszterből álló háromtagú testület bírálta el az alapján, hogy a találmány „kellőképpen hasznos és jelentős-e” ahhoz, hogy oltalomban részesülhessen. A bejelentőnek részletesen le kellett írnia a találmányt, megfelelő műszaki rajzok kíséretében. Modellt akkor kellett készíteni, ha ez szükségesnek tűnt ahhoz, hogy a dokumentáció alapján egy képzett szakember, mai fogalmaink alapján egy önállóan dolgozni képes szakmunkás, mesterember (skilled workman) a találmányt megvalósíthassa. A mechanikai tárgyú találmányoknál ezt általában megkövetelték. A elfogadott bejelentésekről a leírást és a rajzokat tartalmazó okirat készült, amelyet a bizottság megküldött az Egyesült Államok elnökének aláírásra. Mivel ezeket az okiratokat azután a bizottság két tagja is aláírta, a ma még fellelhető példányok vagyoni értéke a legdrágább korabeli festményekével vetekszik Amerikában, függetlenül a szabadalom tartalmától. A gyűjtők ugyanis így együtt tehetnek szert többek között George Washington és Thomas Jefferson aláírására. A törvény a létrehozott háromtagú elbírálói tanács tagjaival tehát igen magas rangú személyek kezébe helyezte a szabadalmi ügyeket. A tagok 1790-ben: a külügyminiszter (Thomas Jefferson), az igazságügy-miniszter (Edmund Randolph) és a hadügyminiszter (Henry Knox) (5. ábra). A tanács az eredetileg javasolt „Board of Patents” helyett, a „Board of Arts” elnevezést vette fel. A franciabarát Jefferson ragaszkodott ahhoz, hogy a vezetése alatt álló testület legalább nevében ne utaljon a brit példára. (Sikere ezen a téren kérészéletűnek bizonyult: 1793-tól a testület neve fennállásáig: Board of Patents.) 5. ábra: E. Randolph, H. Knox, T. Jefferson Thomas Jefferson, a Függetlenségi nyilatkozat megfogalmazója nem vett részt közvetlenül sem a törvényt megelőző jogalkotói folyamatban, sem az alkotmányozásban. Az 1784- től 1789-ig terjedő időszakban George Washington küldötte Franciaországban, tulajdonképpen miniszteri rangú nagykövete a Konföderációnak. A franciák segítségével kivívott amerikai függetlenség (1783, Párizsi Szerződés) az eredendően angol műveltséggel rendelkező virginiai földbirtokost a francia orientáció lelkes hívévé teszi. Az alkotmányozást a Virginia képviseletében részt vevő barátjával, James Madisonnal való intenzív levelezés által kíséri figyelemmel. Madison, az alkotmány létrehozásának kulcsszereplője ebből a levelezésből és a Jefferson által küldött európai könyvekből okulva dolgozza ki alkotmányozási alapelveit. Valószínűleg a feltalálói jogokra vonatkozó módosító indítványára is innen merít érveket. A két államférfi levelezésében többször elemzi az angliai szabadalmaztatási gyakorlatot, sőt, Jefferson az egyes jogesetek dokumentumait is átküldi barátjának. A törvény megalkotásához Jefferson először a kritikus hangján szólalt meg. Az alapelvvel végül is egyetértett: „...jogos a feltalálónak a találmányához fűződő igénye, hogy bizonyos ideig annak előnyeit élvezhesse”. Az időtartam azonban nem lehet korlátlan. Ebben az esetben a monopólium a társadalom egyéb tagjainak a feltaláló egyéni előnyeiből származó kedvező hatásoknál jóval nagyobb mértékű hátrányt jelentene. Jefferson úgy véli, ezek a hátrányok, jogsérelmek akár olyan mértékűek is lehetnek, amelyek a szabadalmi rendszer nélküli, a feltalálókat érő esetleges sérelmekkel összevetve akár kétségessé is tehetik egy ilyen jogintézmény létjogosultságát. Később mindjobban megbarátkozik
