Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2005 (110. évfolyam, 1-6. szám)
2005 / 1. szám - Hírek, események. Dr. Ficsor Mihály: Az innovációs törvényről jogászi szemmel
74 Dr. Ficsor Mihály sebtében papírra vetett megjegyzés is ébreszthet további gondolatokat és kiválthat szakmai vitákat. 3.2. Az Itv.-n jól illusztrálható számos hazai kodifíkációs tendencia. Jogászok, jogszabály-előkészítéssel foglalkozó köztisztviselők számára valósággal megejtő az a hit és bizakodás, amellyel egyes ágazatok, szakmák, szabályozási területek politikaformálói a jog - azon belül a jogalkotás - felé fordulnak. Százszor megálmodott és százszor elvetélt nemes törekvéseik megvalósítását várják az ágazati (stb.) „kódex” megalkotásától - szinte messianisztikus, csodaváró hittel. Ha ez a fajta bizakodás utat tör magának a kormányzati döntés-előkészítés berkeiben, előbb-utóbb megszületik a várva várt törvény. Ez ajelenség oda vezet, hogy a magyar jogrendben elszaporodnak az ilyesféle „ágazati, szakmai” törvények. E jogszabályok többnyire deklaratív jellegűek, azaz nélkülözik a valódi normatív tartalmat — nemegyszer egyenesen lex imperfecta benyomását keltik illetve „kerettörvényként” funkcionálnak, ami azt jelenti, hogy a törvény-előkészítés során sikertelenül kutatott normatív tartalom megtalálását (gyakran csak jelentős késedelemmel megalkotott) végrehajtási rendeletekre bízzák. Az ilyen típusú jogszabályok - tipikusan: törvények - emellett a jogrendszer szerkezetét valósággal „szétrágják”, de legalábbis kikezdik és áttekinthetetlenné teszik. Ez ajogi partikularizmus világa. Minden „ágazati-szakmai” törvény egy-egy külön jogi világ. Eluralkodik a „jogágazati komplexitás”, ami gyakran válik a terminológiai zűrzavar szülőágyává. A hagyományos jogágakkal együtt tűnnek el a kodifikációtörténet süllyesztőjében a jogászok közös nyelveként használatos jogdogmatikai alapfogalmak. Az így relativizálódó és összekuszálódó jogrendszerben a jogi szabályozás egyre közvetlenebbül rendelődik hozzá egyes érdekcsoportok mind partikulárisabb igényeihez, ami szükségképpen kazuisztikus - és ezért gyakran változó - szabályozáshoz vezet. A jogdogmatikai alapoktól eloldott, kazuisztikába hajló, partikuláris érdekeket kiszolgáló kodifikáció óhatatlanul „defmiálási dühbe” torkollik. Mivel e jogszabályalkotási módszer elrugaszkodik a jogi alapfogalmaktól, és mivel az összekuszált jogrendszerben hiányoznak az igazodási pontok egyes szabályozási területek megfelelő elhelyezéséhez, az érintett jogágakba való beillesztéséhez, a kodifikáció légüres térben mozog, és kénytelen „önerőből” saját fogalomvilágot teremteni. A definíciók ennek hatására valósággal elburjánzanak. Nemcsak az egyes törvényekbe foglalt definíciók száma magas, hanem kialakul az a helyzet is, hogy ahány törvény, annyi fogalomrendszer. Ez az eligazodást, a jogszabályok közötti „átjárást”, egyes törvények - a gyakorlat által egyébként megkövetelt - együttes alkalmazását igencsak megnehezíti, rossz esetben ellehetetleníti. Mindez természetesen korántsem csupán magyarországi jelenség, nemcsak a hazai kodifikáción ülő „átok”. A hazai jogalkotás említett jellemzői gyakran nemzetközi, illetve európai hatásokra vezethetők vissza. Az egyes érdekcsoportok jogi partikularizmus iránti igénye nemzetközi és európai síkon, ha lehet, még erőteljesebben érvényesül. A nemzetközi (európai) szervezetek óhatatlanul viszonylag autonóm módon—más szóval: saját önálló világukba zártan- funkcionálnak, nemegyszer az eredetileg csupán kiszolgálónak hitt adminisztráció erős uralmával. Ez az adminisztráció pedig könnyűszerrel - és demokratikus ellenőrzés, illetve legitimáció nélkül - szegődik az érintett érdekcsoportok közvetlen (és igen hatékonyan teljesített) szolgálatába. A nemzeti jogrendszerek gyakorlatilag védtelenek az ily módon működő nemzetközi szervezetek „szabályozási nyomásával” szemben. A nemzetközi és európai jogharmonizáció eltüntetheti tehát a nemzeti jogrendszerek közötti különbségeket - ajogi szabályozás területi szétdaraboltságát —, teremt azonban helyette másféle (véleményem szerint súlyosabb gondokat szülő) partikularizmust: a tematikus szétdaraboltságét. Nem csodálkozhatunk azon, ha a jogalkotás említett anomáliái a jogalkalmazásban is zavarokat okoznak: a jogértelmezés klasszikus módszereit és tanait napjainkra ma már a felejtés szinte teljes homálya borítja. E fogódzók nélkül - a szabályozási káoszban bolyongva - a jogalkalmazás bizonytalan és kiszámíthatatlan. A jogrendszer deklarált alapértéke, a jogbiztonság kerül így veszélybe: kusza szabályozás alapján kiszámíthatatlan jogalkalmazói döntések születnek. 3.3. Nem lennénk azonban igazságosak az Itv.-hez, ha az előző pontba sürített kritikát kritikátlanul e törvény (és előkészítői) nyakába zúdítanánk. Egyrészt az Itv. mint kodifikációs teljesítmény: korának tükre. Nem függetleníthette magát attól a jogi környezettől, amelybe „beleszületett”; igazodnia kellett napjaink kodifíkációs tendenciáihoz. Másfelől az Itv. — miközben az összes felsorolt „szimptóma” felismerhető rajta - nem minősíthető „súlyos esetnek”. Kétségtelen, hogy a célokról és az alapelvekről a már említett idealista bizakodással - deklaratív jelleggel, normatív tartalom nélkül — szól. Nem vitatható, hogy saját fogalomrendszert teremt, amely idegen még a kapcsolódó (pl. az iparjogvédelmi) jogszabályok terminológiájától is. Hasonlóképpen túlzottnak tűnik a törvényben található definíciók száma. Alighanem illúzió, hogy e definíciók „szemléletformáló”, „kultúrateremtő” hatásúak volnának (ahogy ezt az indokolás feltételezi). A partikularizmus és a nemzetközi szabályozási nyomás az Itv. esetében is elvezetett egy-egy- szinte már az érthetetlenség határát súroló - szövegezési „szömyszülötthöz”, kacskaringós megfogalmazáshoz. Az Itv.-tői sem idegen a végrehajtási rendeletekre való hagyatkozás, ilyen értelemben „kerettörvénynek” tekinthető. 3.4. Az Itv. mindazonáltal jó célt szolgál-ha nem is mindig jól. Csak osztozhatunk a rendelkezéseit átható bizakodásban, hogy a kutatás-fejlesztés és a technológiai innováció törvényi kereteinek kijelölése meghozza a várt kedvező változásokat. Innovációs törvényünk tehát már van. Hogy ettől lesz-e több innováció hazánkban? Nos, ez nem törvényszerű. De bizakodhatunk - immár törvényi keretek között.
