Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2005 (110. évfolyam, 1-6. szám)
2005 / 6. szám - Dr. Palágyi Tivadar: Szabadalmakkal kapcsolatos érdekes döntések az amerikai bíróságok 1995-2000. évi gyakorlatából
Ipaijogvódelmi és Szerzői Jogi Szemle, a Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő melléklete 110. évfolyam 6. szám 2005. december DR. PALÁGY1 TIVADAR* Szabadalmakkal kapcsolatos érdekes döntések az amerikai bíróságok 1995-2000. évi gyakorlatából Az alábbiakban szabadalmakkal kapcsolatos érdekes döntéseket ismertetünk az Egyesült Államok Szabadalmi és Védjegyhivatala (U. S. Patent and Trademark Office) Fellebbezési és Interferenciatanácsának (Board of Appeals and Interferences, BAI) és a bíróságok 1995-2000. évi gyakorlatából. Ha az amerikai szabadalmi hivatal elutasít egy szabadalmi bejelentést, a Fellebbezési és Interferenciatanácshoz lehet fellebbezést benyújtani. E tanács döntése ellen kétféle fellebbezési lehetőség van: a columbiai körzeti bírósághoz (District Court for the District of Columbia) benyújtott fellebbezés esetén új anyagra is lehet hivatkozni, míg a Szövetségi Fellebbezési Bírósághoz (Court of Appeals for the Federal Circuit, CAFC) benyújtott fellebbezés esetén ilyen lehetőség nincs. A BAI döntései ellen legtöbbször a CAFC-hez fordulnak, mert ez az út általában gyorsabb és olcsóbb. A CAFC rendes körülmények között háromtagú tanácsban dönt, de fontosabb ügyekben en banc határoz, amikor a döntés meghozatalában a bíróság összes bírája részt vesz. Első fokon a körzeti bíróságok tárgyalják a szabadalombitorlási ügyeket, amelyekben a felek kérhetik, hogy ügyüket esküdtbíróság tárgyalja. Az esküdtszék feladata az ilyen ügyekben ténykérdések eldöntése, míg jogi kérdésekben a bíró dönt. Ha nem kémek esküdtszéki tárgyalást, a bíró dönt mind jogi, mind ténykérdésekben. A körzeti bíróságok döntése ellen a CAFC-nél lehet fellebbezni. A CAFC döntése kivételes esetekben a Legfelsőbb Bíróságnál (US Supreme Court) támadható meg. A) Amikor a 80-as évek elején a CAFC átvette a Vám- és Szabadalomügyi Bíróság szerepét, egyúttal megváltozott a joggyakorlat is olyan értelemben, hogy a CAFC az ügyek többségében háromtagú tanácsban ítélkezik, és határozatai nem válnak kötelező érvényűvé. Ezzel szemben a jogelőd bíróság határozatait mindig a bíróság teljes kara (en banc) hozta, tehát e bíróság valamennyi határozata kötelező érvényű volt a jogutód bíróságra nézve, kivéve azt az esetet, amikor utóbbi az előző döntést en banc megváltoztatta. A CAFC egy 1995 augusztusában hozotté« banc határozata (In re Donaldson) a „feladat plusz eszköz” jellegű szabadalmi igénypontokra vonatkozott. E határozat előtt a szabadalmi hivatal a „feladat plusz eszköz” igénypontokat tágan értelmezte, míg a bíróságok az ilyen igénypontok oltalmi körét egyre szükebben bírálták el bitorlási perekben. Az új határozat értelmében egy szabadalmi elővizsgáló nem állíthatja, hogy egy anterioritás egy bizonyos feladatot bármilyen eszközzel megoldhat: olyan anterioritásra kell hivatkoznia, amely a bejelentés leírásában ismertetett feladatot végrehajtó konkrét eszközt ismertet. Az újabb bírósági határozatok olyan irányzatot mutatnak, hogy az amerikai szabadalmi törvény kézenfekvőséget meghatározó 103. szakaszára alapozott elutasítások esetén ezt a szakaszt egyre szükebben értelmezik. Ennek következtében ahhoz, hogy az Egyesült Államokban egy szabadalmat érvénytelennek minősítsenek, olyan anterioritásra kell hivatkozni, amely a szabadalmi törvény 102. szakaszának alkalmazását indokolja, vagyis újdonsághiányt bizonyít. A bíróságok egyre szigorúbban Ítélik meg a szabadalmi bejelentések több anterioritás kombinálására alapozott elutasítását, illetve egyre inkább megkövetelik az anterioritások kombinálásának megalapozottságát. B) A Hilton Davis Chemical Co. (HDC) v. Warner- Jenkinson Co., Inc. bitorlási ügyben a CAFC 1995 augusztusában az ekvivalenciatan alkalmazását érintő döntést hozott. A pert a HDC 4 450 746 sz., szinezékek ultraszüréssel végzett tisztítási eljárására vonatkozó szabadalmának bitorlása miatt indította. Az alsófokú bíróság azt találta, hogy nem történt ugyan szó szerinti bitorlás, de az ekvivalenciatan alapján bitorlást állapított meg. Az alperes fellebbezése alapján a CAFC 7:5 arányú en banc döntése megerősítette az alsófokú bíróság határozatát, szintén az ekvivalenciatanra hivatkozva. A CAFC megállapította, hogy a Graver v. Linde ügyben alkalmazott próba csak az egyik módja az ekvivalenciatan alkalmazásának, de az utóbbi nem korlátozódik erre a próbára, mert ha van egyéb lényeges különbség az igényelt és az alperesi megoldás között, azt is figyelembe kell venni. A CAFC döntése megerősítette, hogy az ekvivalenciatant bitorlási ügyekben továbbra is alkalmazhatják a bíró-Danubia Szabadalmi és Védjegy Iroda Kft.
