Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2005 (110. évfolyam, 1-6. szám)
2005 / 6. szám - Tanulmányok. Dr. Osman Péter: A kockázatitőke-típusú finanszírozásról
A kockázatitőke-típusú finanszírozásról 5 A kockázati tőkés befektetése tehát erről szól: olyan cégekbe fektetni, amelyek várhatóan erős fejlődési pályán emelkednek, és ezzel elkerülhetetlenül vállalni azt is, hogy azoknak ez esetleg mégsem sikerül. Ha a cég az átlagosnál számottevően jobban fejlődik, gyarapszik, akkor ezzel ő is nyer, ha viszont ez nem jön be, akkor részben-egészben odavész az ő pénze is. O tehát a cég várható fejlődésébe fektet be, ugyanakkor tevékenysége fontos részeként a saját eszközeivel maga is igyekszik segíteni ezt a fejlődést, a cég gyarapodását, növekedését. Mindebből nyilvánvaló, hogy ezt az iparágat fejlesztőtökének kellene neveznünk, ez fejezné ki helyesen szerepének valódi jelentőségét. Való igaz ugyanakkor az is, hogy a kockázati tőke megkülönböztető jellemzője - amely elválasztja a hagyományos finanszírozástól -, hogy üzleti tevékenysége lényegeként magas kockázatokkal dolgozik. Nagyobb kockázatvállalási hajlandóságát természetesen a fejlettebb, hatékonyabb kockázatkezelési képessége alapozza meg. A kockázati tőkésekre is maradéktalanul érvényes ugyanis a befektetések általános szabálya, jelesül ahhoz, hogy esélyük legyen az átlagosnál nagyobb nyereség elérésére, befektetéseiknél az átlagosnál nagyobb kockázatot kell vállalniuk. Az a kockázat, amelyet ők így vállalnak, minőségileg különbözik a hagyományos finanszírozási ügyletekben szokásosan vállalt kockázattól. Igen jelentős hányadban olyan kockázati elemeket, tényezőket tartalmaz, amelyek ez utóbbiakban inkább csak rendhagyó feltételek között, kivételes esetekben jelennek meg, itt viszont a „profil” szükségszerű velejárói. Ezeknek a kezelése - éppen mértékükből és természetükből adódóan - igen sajátos ismereteket és tapasztalatokat igényel, valamint teljesen más üzletpolitikát, üzleti filozófiát és szemléletmódot, mint a hagyományos finanszírozási tevékenységek esetében. A banki gyakorlatban ez megmutatkozik abban is, hogy a kereskedelmi bankok rendszerint le is választják magukról ezt az üzletágat. Két megjegyzés még feltétlenül ide kívánkozik. Az egyik, hogy döbbenetesen nagy a tévhitek fennmaradási képessége. Ezt mutatja, hogy a vállalatközi fejlesztőtőke-befektetés fogalma helyett, amelyet kifejezetten arra alakítottunk ki, hogy a legjobban fejezze ki ennek az ügyletnek a gazdasági tartalmát, most kutatók megjelentették a vállalati kockázati tőke fogalmát, amely még inkább félrevezető a dolog lényegét illetően. És legyünk igazságosak. Amikor a nyolcvanas évek derekán kockázati tőkére magyarítottuk az akkor általánosan használt venture capitalt, azt a vonását igyekeztünk megragadni, hogy innovációs fejlesztésekhez ad pénzt kockázatviselő módon. Ezt igyekeztünk felmutatni az akkori honi kormányzatnak, természetesen azért, hogy hasonlóképpen járjon el, adjon ilyen pénzt innovációs munkára. Igyekezetünk nem is volt sikertelen: az akkori Tudománypolitikai Bizottság 400 M Ft keretet adott ilyen célokra - a kockázati tőke kifejezéstől viszont azóta sem tudunk szabadulni. A vállalatközi fejlesztőtőke-befektetés A vállalatközi fejlesztőtőke-befektetés a kockázatitőke-típusú finanszírozás körébe tartozik, de alapvetően más minőséget jelent, mint amit a kockázatitőke-cégek, valamint az üzleti angyalok képviselnek, amelyek, illetve akik a pénz- és tőkepiac, valamint a vállalkozásfejlesztés sajátos szereplői. A vállalatközi fejlesztőtőke-befektetés nem elkülöníthető piaci szereplő, hanem a vállalkozásfinanszírozásnak egy sajátos ügylettípusa, amely elvileg bánnely két vállalkozás között létrejöhet. Olyan ügylet, amelynek révén cégek kockázatitőke-típusú finanszírozást adnak más, rendszerint a számukra fontos és főként fejleszthető erőforrásokkal rendelkező cégeknek, hogy azokat ennek révén a maguk befolyási körébe vonják. Az ügylet meghatározó jellemzője, hogy azok az indítékok, amelyek a befektetőt arra ösztönzik, hogy vállalatközi fejlesztőtőke-befektetést adjon, a másik felet pedig arra, hogy azt befogadja és vállalja az ezzel járó feltételeket, mindig abban gyökereznek, hogy a felek a saját érdekeik alapján valamilyen módon és mértékben igyekeznek egyesíteni erőforrásaikat, és ennek segítségével a maguk javára kihasználni a másik erejét, kapacitásait és képességeit. Teszik ezt annak érdekében, hogy kipótolják vagy növeljék a sajátjukat ott, ahol azt gazdasági céljaik eléréséhez elégtelennek, de legalább is kiegészitendőnek ítélik. A kockázati finanszírozás tipikus műveletei Az innovatív vállalkozások finanszírozása A piaci szereplőként színre lépő kockázati tőke tevékenységének kezdeti szakaszában a kockázati finanszírozás „klasszikus” példája főként az újonnan alakuló, viszonylag kisméretű vállalatban megtestesülő, innovációalapú vállalkozások finanszírozása volt. Olyan vállalkozásokat finanszírozott, amelyek valamilyen újdonságot kívántak a maguk gazdálkodó tevékenységében hasznosítani, és ezáltal igyekeztek versenyelőnyre, és annak kiaknázásával extraprofitra szert tenni. (Az innovációs munka alapképlete, amint ismeretes, hogy új, rendszerint még járatlan úton kell előretörni, és így lehet új, még érintetlen üzleti területeket, lehetőségeket feltárni és kisajátítani, így lehet megelőzni vagy legalább utolérni a versenytársakat.) A kockázati tőkét természetesen ebben az extraprofit vonzotta. Magától értetődik ugyanakkor, hogy az ilyen vállalkozásokban csupán az éremnek az egyik oldala a versenyelőny megszerzésének lehetősége, és vele az, hogy a vállalkozó extraprofitra — vagy legalább profitra - tehet szert. Ezzel szemben és tőle elválaszthatatlanul ott van az üzleti kudarc kellemetlenül nagy valószínűsége, amely messze meghaladja a rutinjellegű gazdálkodási tevékenységekben szokásos mértéket. Az ilyen cégek a hagyományos finanszírozóktól már akkor sem igen tudtak pénzhez jutni, ezért fogadták be a kockázati tőkét, és vállalták vele az osztozkodást. A következőkben vázlatosan bemutatjuk a kockázati finanszírozás leggyakoribb jellegzetes műveleteit, ügylettípusait. Ebben ismét támaszkodunk az EVCA definícióira is. Meg kell jegyeznünk ugyanakkor azt is, hogy ez a kategorizálás semmiképpen sem tekinthető feltétlenül és maradéktalanul átfogónak és általános érvényűnek. A kockázati finanszírozás gyakorló szakemberei között is vannak, akik kisebb-nagyobb eltérésekkel használják e kategóriákat és a hozzájuk kapcsolódó fogalmakat. Emellett maga az üzletág is formálódik, és - alkalmazkodva a (világ)gazdasági változások hatásaihoz — maga is jelentős átalakulásokon, tartalmi változásokon megy keresztül.
