Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2005 (110. évfolyam, 1-6. szám)

2005 / 5. szám - Végh László: Az Egyesült Államok szabadalmi rendszerének létrejötte és korai működése – II. rész

64 Vcgh László löl, édesapjának skót gyökereire pedig vallási meggyőző­déséből következtetnek, mert neve ott szerepel a lancasteri presbiteriánus templom alapitói között. Fulton élete nem kezdődött túl jó kilátásokkal. Három­éves korában elvesztette édesapját, a szülőházat hamarosan elárverezték, és komoly anyagi nehézségek között kellett édesanyjának vállalnia két nővére mellett az ő taníttatását is. A korai iskolai évekről megalapozott információk csak a festészet iránti érdeklődését támasztják alá. Ennek oka el­sősorban a híres klasszicista festő, Benjamin West és a Fulton család kapcsolatában kereshető. Az Angliában is si­keres, az amerikai festészet atyjának tekintett West Fulton szüleiről festett képe is fennmaradt. Különleges kalandokkal szolgált még Lancasterben is a függetlenségi háború kitörése. 1777-ben maga a Kong­resszus ülésezett a kisvárosban, egyébként pedig a városba beszállásolt brit hadifoglyok okoztak szokatlan izgalmakat a lakóknak. A tiszteket természetesen magánházaknál he­lyezték el, ahol szinte vendégként kezelték őket. így került Fulton oktatójának családi fészkébe hosszú hónapokra a neves brit őrnagy, John André. A hosszúra nyúlt fog­ság-vendégség üres óráiban az őrnagy kedvenc foglalatos­ságának rejtelmeibe, a tusrajzolásba avatta be az oktató gyermekeit és Róbertét. B. 1.1.1. A lancasteri gőzhajó Az ismeretlen, poros kisvárost sem kerülte el a kor mániájá­nak, a gőzgéppel hajtott vízi jármű „fantomképének” a láza. A kor emberének egyszerűen hihetetlennek tűnt egy olyan hajó, amely képes széllel szemben, sőt a környéket át­hálózó gyors folyású vízi utakon az áramlással szemben is haladni. Lancaster egyik találékony ezermestere, William Henry is megpróbálkozott a lehetetlennel, és a Watt-féle gőzgépet egy csónakra szerelve meghajtószerkezetet fabri­kált. Több sikertelen kísérlet után, kicsit kételkedve a fel­adat megoldásában, egyetlen el nem süllyedt modelljét 1782-ben bemutatta a philadelphiai Society of Philosophy tagjainak. Hamarosan általunk már jól ismert látogatója ér­kezett: John Fitch. A kudarcokban megkeseredett Henry igazán működőképes modell nélküli ötletadóként járult hozzá a három évvel későbbi első sikeres kísérlethez, amely, mint tudjuk már John Fitch nevéhez fűződik. A Lancasterből éppen a Henry-Fitch eszmecserék kezdetén távozó festőpalánta, Fulton hosszú, kanyargós pályát befut­va fog visszatérni, és tökéletesíti, majd kereskedelmileg is hasznosítja a Henry ötletéből származó Fitch-féle modellt. 1782-ben épphogy elkerülték egymást a gőzhajótörténet főszereplői Lancasterben, majd 1785-től az egyre többet Philadelphiába látogató Fitch és a magát a festészetnek szentelő Fulton találkozásáról sincs adat. B.1.2. Fulton Philadelphiában A festészet és a tusrajz művészetébe belekóstolt és már ava­tott kézzel alkotó Fulton tehát 1782-ben, tizenhét évesen költözik Philadelphiába, és festőként kíván boldogulni. Az 1785-ös városi cégjegyzékben a következő bejegyzés talál­ható: Fulton, Robert; miniatűrfestő. Hamarosan bebizo­nyosodott, hogy Fulton nem a világtól elvonult művészek útján fog járni, hanem a társasági élet és a kapcsolatterem­tés keretében használja fel a rajztudásával szerzett ismert­séget. A legfontosabb kapcsolat, amelyre szert tett, már nem a művészetek, hanem a természettudomány felé terel­ték érdeklődését: szoros barátságot kötött Benjamin Frank­­linnel. Olyannyira, hogy Fulton Franklin portréját is meg­festette. B.2. Európai kalandtúra B.2.1. Anglia 1786-ban Fulton Angliába érkezik, tarsolyában Franklin és egy másik Benjamin, a családi barát festő, Benjamin West ajánlólevelével. West ekkor már elismert festő Angliában, sőt a brit közéletben is fontos szerepet játszik: alapító tagja, majd 1782-tól 1815-ig elnöke a Royal Academy-nek. Fulton West házában kap helyet, és fáradhatatlanul dolgo­zik, fest és kiállít egészen 1793-ig. A várt hírnév azonban csak nem jön el, és Robert társasági emberként, maga mö­gött tudva a pártfogói támogatást, vidéki birtokokon isme­retséget köt az angol arisztokrácia tagjaival. Az egyre in­kább unalmassá váló, a kapcsolatteremtésre csak ürügyként szolgáló portréfestés mellett érdeklődését az akkori angol földbirtokosokat lázban tartó csatornahálózat kiépítésének problémái kezdik foglalkoztatni. Az angol nagyurak ugyanis a birtokaikat keresztül-kasul szabdaló vízi szállítá­si útvonalakban látták biztosítva bekapcsolódásukat az ipa­ri forradalom áldásos profittermelésébe. Fulton a csatomaberuházások kapcsán Birminghambe érkezve a legenda szerint James Wattal is találkozik. A fes­tőecsetet és tustollat egyre inkább hanyagoló Fulton pályá­ját 1794-től angliai szabadalmak jelzik: a csatornákon köz­lekedő csónakok vízvonalának szabályozáshatóságára szolgáló szerkezet, eljárás márványtömbök fíírészelésére, sőt különleges lenfonógép és kenderkötél-csavaró beren­dezésre vonatkozó bejelentés is fűződik a nevéhez. Egy idő múlva úgy látszik, hogy a csatornahálózat létesítésével kap­csolatos problémákra kezd koncentrálni: szabadalmi beje­lentései szállító-átkelőhajókra, illetve csatomaásó-kotró­­gépre vonatkoznak. 1796-ban könyvet jelentet meg, amely a csatornaépítés műszaki problémáival foglalkozik, és szer­zőként első alkalommal „Robert Fulton építőmérnök” meg­jelölést használ. Ettől kezdve rajzolási tudományát elsősor­ban technikai problémák megoldásának leírásával össze­függésben használja. A csatornaépítések kapcsán levelezésbe bonyolódik a mechanikai problémák iránt fogékony Lord Stanhope-pal, akinek nevéhez több korabeli találmány is fűződik, a legsi­keresebbek az optika terén (Stanhope-lencse). A lord meg­állapítja, hogy Fulton megoldási javaslata a csatornákon közlekedő csónakokkal kapcsolatosan már ismert számára. Lényegesebb ennél, hogy az általa tehetségesnek vélt ame­rikai fiatalember számára azt a tanácsot adja, hogy foglal­kozzon inkább a gőzmeghajtású vízi járművel, amely terü­leten még sok a feladat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom