Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2005 (110. évfolyam, 1-6. szám)
2005 / 5. szám - Végh László: Az Egyesült Államok szabadalmi rendszerének létrejötte és korai működése – II. rész
64 Vcgh László löl, édesapjának skót gyökereire pedig vallási meggyőződéséből következtetnek, mert neve ott szerepel a lancasteri presbiteriánus templom alapitói között. Fulton élete nem kezdődött túl jó kilátásokkal. Hároméves korában elvesztette édesapját, a szülőházat hamarosan elárverezték, és komoly anyagi nehézségek között kellett édesanyjának vállalnia két nővére mellett az ő taníttatását is. A korai iskolai évekről megalapozott információk csak a festészet iránti érdeklődését támasztják alá. Ennek oka elsősorban a híres klasszicista festő, Benjamin West és a Fulton család kapcsolatában kereshető. Az Angliában is sikeres, az amerikai festészet atyjának tekintett West Fulton szüleiről festett képe is fennmaradt. Különleges kalandokkal szolgált még Lancasterben is a függetlenségi háború kitörése. 1777-ben maga a Kongresszus ülésezett a kisvárosban, egyébként pedig a városba beszállásolt brit hadifoglyok okoztak szokatlan izgalmakat a lakóknak. A tiszteket természetesen magánházaknál helyezték el, ahol szinte vendégként kezelték őket. így került Fulton oktatójának családi fészkébe hosszú hónapokra a neves brit őrnagy, John André. A hosszúra nyúlt fogság-vendégség üres óráiban az őrnagy kedvenc foglalatosságának rejtelmeibe, a tusrajzolásba avatta be az oktató gyermekeit és Róbertét. B. 1.1.1. A lancasteri gőzhajó Az ismeretlen, poros kisvárost sem kerülte el a kor mániájának, a gőzgéppel hajtott vízi jármű „fantomképének” a láza. A kor emberének egyszerűen hihetetlennek tűnt egy olyan hajó, amely képes széllel szemben, sőt a környéket áthálózó gyors folyású vízi utakon az áramlással szemben is haladni. Lancaster egyik találékony ezermestere, William Henry is megpróbálkozott a lehetetlennel, és a Watt-féle gőzgépet egy csónakra szerelve meghajtószerkezetet fabrikált. Több sikertelen kísérlet után, kicsit kételkedve a feladat megoldásában, egyetlen el nem süllyedt modelljét 1782-ben bemutatta a philadelphiai Society of Philosophy tagjainak. Hamarosan általunk már jól ismert látogatója érkezett: John Fitch. A kudarcokban megkeseredett Henry igazán működőképes modell nélküli ötletadóként járult hozzá a három évvel későbbi első sikeres kísérlethez, amely, mint tudjuk már John Fitch nevéhez fűződik. A Lancasterből éppen a Henry-Fitch eszmecserék kezdetén távozó festőpalánta, Fulton hosszú, kanyargós pályát befutva fog visszatérni, és tökéletesíti, majd kereskedelmileg is hasznosítja a Henry ötletéből származó Fitch-féle modellt. 1782-ben épphogy elkerülték egymást a gőzhajótörténet főszereplői Lancasterben, majd 1785-től az egyre többet Philadelphiába látogató Fitch és a magát a festészetnek szentelő Fulton találkozásáról sincs adat. B.1.2. Fulton Philadelphiában A festészet és a tusrajz művészetébe belekóstolt és már avatott kézzel alkotó Fulton tehát 1782-ben, tizenhét évesen költözik Philadelphiába, és festőként kíván boldogulni. Az 1785-ös városi cégjegyzékben a következő bejegyzés található: Fulton, Robert; miniatűrfestő. Hamarosan bebizonyosodott, hogy Fulton nem a világtól elvonult művészek útján fog járni, hanem a társasági élet és a kapcsolatteremtés keretében használja fel a rajztudásával szerzett ismertséget. A legfontosabb kapcsolat, amelyre szert tett, már nem a művészetek, hanem a természettudomány felé terelték érdeklődését: szoros barátságot kötött Benjamin Franklinnel. Olyannyira, hogy Fulton Franklin portréját is megfestette. B.2. Európai kalandtúra B.2.1. Anglia 1786-ban Fulton Angliába érkezik, tarsolyában Franklin és egy másik Benjamin, a családi barát festő, Benjamin West ajánlólevelével. West ekkor már elismert festő Angliában, sőt a brit közéletben is fontos szerepet játszik: alapító tagja, majd 1782-tól 1815-ig elnöke a Royal Academy-nek. Fulton West házában kap helyet, és fáradhatatlanul dolgozik, fest és kiállít egészen 1793-ig. A várt hírnév azonban csak nem jön el, és Robert társasági emberként, maga mögött tudva a pártfogói támogatást, vidéki birtokokon ismeretséget köt az angol arisztokrácia tagjaival. Az egyre inkább unalmassá váló, a kapcsolatteremtésre csak ürügyként szolgáló portréfestés mellett érdeklődését az akkori angol földbirtokosokat lázban tartó csatornahálózat kiépítésének problémái kezdik foglalkoztatni. Az angol nagyurak ugyanis a birtokaikat keresztül-kasul szabdaló vízi szállítási útvonalakban látták biztosítva bekapcsolódásukat az ipari forradalom áldásos profittermelésébe. Fulton a csatomaberuházások kapcsán Birminghambe érkezve a legenda szerint James Wattal is találkozik. A festőecsetet és tustollat egyre inkább hanyagoló Fulton pályáját 1794-től angliai szabadalmak jelzik: a csatornákon közlekedő csónakok vízvonalának szabályozáshatóságára szolgáló szerkezet, eljárás márványtömbök fíírészelésére, sőt különleges lenfonógép és kenderkötél-csavaró berendezésre vonatkozó bejelentés is fűződik a nevéhez. Egy idő múlva úgy látszik, hogy a csatornahálózat létesítésével kapcsolatos problémákra kezd koncentrálni: szabadalmi bejelentései szállító-átkelőhajókra, illetve csatomaásó-kotrógépre vonatkoznak. 1796-ban könyvet jelentet meg, amely a csatornaépítés műszaki problémáival foglalkozik, és szerzőként első alkalommal „Robert Fulton építőmérnök” megjelölést használ. Ettől kezdve rajzolási tudományát elsősorban technikai problémák megoldásának leírásával összefüggésben használja. A csatornaépítések kapcsán levelezésbe bonyolódik a mechanikai problémák iránt fogékony Lord Stanhope-pal, akinek nevéhez több korabeli találmány is fűződik, a legsikeresebbek az optika terén (Stanhope-lencse). A lord megállapítja, hogy Fulton megoldási javaslata a csatornákon közlekedő csónakokkal kapcsolatosan már ismert számára. Lényegesebb ennél, hogy az általa tehetségesnek vélt amerikai fiatalember számára azt a tanácsot adja, hogy foglalkozzon inkább a gőzmeghajtású vízi járművel, amely területen még sok a feladat.
