Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2005 (110. évfolyam, 1-6. szám)
2005 / 5. szám - Technikatörténet. Longa Péterné: Csodálatra méltó jövőbe látás vagy megalapozatlan ábrándképek? – 100 éve halt meg Verne Gyula – I. rész
Csodálatra méltó jövőbe látás vagy megalapozatlan ábrándkcpek? -1. rész 51 mentek, innen vonattal járták be Skócia tájait egészen a Hebridákig. Innen Londonba hajóztak, ahol Verne érdeklődéssel tanulmányozta a hatalmas tengerjárókat építő műhelyeket; az akkori technika csúcsának számító, gőzgépekkel és vitorlákkal is ellátott Great Eastern óriáshajóval való találkozását szinte sorsszerűnek is nevezhetnénk: későbbi életében és egyik könyvében is nagy szerepe lesz majd. Verne írói karrierjének elindulását, saját műfajának megteremtését két embernek köszönhette: már említett Nadar barátja javasolta, hogy a sok sikertelen színpadi kísérlet után írjon inkább regényt, mégpedig olyat, ami kalandos utazást és valamilyen nem mindennapi ötletet tartalmaz — például a léghajót. Verne hajlott a tanácsra, és a kéziratot Nadar barátjához, Pierre Hetzel folyóirat- és könyvkiadóhoz vitte el. Hetzel maga is írt, J. P. Stahl álnéven adta ki például a máig népszerű Svájci Robinsont, ezzel és más műveivel ő teremtette meg a modem ifjúsági irodalmat. Elsőnek jött rá, hogy a gyerekeket nem unalmas, célzatos, erkölcsnemesítőnek szánt prédikációkkal teli könyvekkel kell untatni, hanem izgalmas, kalandos regényeket kell a kezükbe adni - és ügyesen, érdekesen belecsempészni a történetekbe a természet- és társadalomismeretet, szórakoztatva nevelni az olvasókat. Verne kéziratát szigorúan kritikus szemmel olvasta, és az írónak alapos átdolgozást javasolt, azonban nem keserítette el; ötleteket adott, biztatta, egyszóval ideális szerkesztőként meglátta a felbukkanó friss hangú, rendkívüli tehetséget, és kiadóként rögtön tisztában volt vele, hogy hosszú távon mindketten nagy anyagi sikert remélhetnek, ha sikerül meggyőznie Vemét, hogy hallgasson rá. És bekövetkezett a döntő fordulat: az Öt hét léghajón átdolgozott változata elnyerte nemcsak Hetzel, hanem az olvasóközönség tetszését is: az 1862 karácsonyára megjelenő könyv nagy sikert aratott. Hetzel pedig sietett kiadója számára hosszú távra biztosítani a „sikerszerzőt”: húsz évre kötött vele szerződést, évente két kötet megírására, amelyekért az akkori viszonyokat tekintve tekintélyes összeget, évi 20 000 frankot fizetett-és Hetzel javára kell imi, hogy később, amikor bebizonyosodott, hogy az újabb és újabb könyvek még a vártnál is keresettebbek, önként felemelte az előre megállapított honoráriumot. Megszületett a Verne szándéka szerint az egész földkerekséget - sőt még az azon túli világot is - bemutató híres Voyages extraordinaires (Rendkívüli utazások) sorozat első darabja. Verne élete ettől kezdve hosszú évtizedekig szinte teljes egészében kitartó, rendszeres, szorgalmas munkából állt; mindennek alaposan utánanézett, a megírandó tárgykörben minden hozzáférhető könyvet, dokumentumot elolvasott, tízesével rendelte meg a szakfolyóiratokat, a megismert adatokról pontos dokumentációt vezetett, több mint húszezer darabos cédulakatalógusát állandóan rendezgette, de személyesen is szívesen konzultált általa tisztelt, szakértőként elfogadott kortársakkal, legelsősorban Paullal, az öccsével, a tapasztalt tengerésztiszttel, aki több volt számára, mint testvér: legbizalmasabb barátjának számított annak haláláig. Terjedelemre is hatalmas életművének létrehozásához valóban szükség volt a csak a munkára koncentráló, spártai életmódra: több, mint negyven éven keresztül évente 2-3 könyvet írt, emellett nagyon sok novellát, újságcikket; terjedelmes levelezést folytatott - és halála után még jó néhány, addig nem ismert, posztumusz mű került elő, részben befejezett, részben töredékes, vázlatos formában. Az írás, olvasás mellett a zene volt kedves időtöltéséből zongorázott, és a zene lélektani hatásának nagy jelentőséget tulajdonított, erről müveiben is írt. Ameddig egészségi állapota engedte, szívesen hajózott, de csak az aktív, tevékeny vitorlázást szerette, mások által kiszolgált utazóként már nem volt kedve hozzá. A nagy, hamarosan külföldre is kiterjedő közönségsiker mellett a hivatalos kritika csak mértékkel dicsérte Verne munkáit, inkább fanyalogtak, lekicsinyelték. A valószerüség és valószerűtlenség keveredését hánytorgatták fel - pedig Verne könyveinek éppen ez a jellegzetessége, varázsa, olvasói ma is ezért szeretik. A közönségsiker természetesen egyre több pénzt is hozott. A család a nyarakat egy tengerparti halászfaluban, Crotoy-ban töltötte, itt vette az író első vitorlását, amely a Saint Michel nevet kapta. Két nyugalmazott tengerész alkotta a legénységet. Verne nagyon élvezte a hajózást, még dolgozni is tudott a tengeren; első hajóján írta a Grant kapitány gyermekeinek egy részét és első, célzatosan „csak” ismeretterjesztő munkáját, a Franciaország képes földrajzát. 1867-ben tette meg időben nem, de térben kétségtelenül legnagyobb utazását: öccsével, Paullal az annak idején olyannyira megcsodált Great Eastemen Amerikába hajóztak. Egy hetet töltöttek New Yorkban, azután gőzössel utaztak a Hudson folyón, és vonattal mentek a Niagarához. Az egész utazás alig tartott tovább egy hónapnál - március 26-tól május 1-jéig. Verne a hajón naplót vezetett, és visszaérkezése után rögtön nekifogott következő könyvének. 1870-ben Veméék Amiens-be költöztek. A feleség kívánsága volt ez, akinek itt élt a rokonsága. A döntésen sokan csodálkoztak, hiszen Vemét Párizshoz fűzte sok barátja, az általa annyira kedvelt színházak világa, a gazdag könyvtárak, a tudományos élet eseményei. A magyarázat egyéniségéből fakad - egy barátjának írt levelében maga is kifejti indokait: (Amiens) „...okos, rendezett kisváros, kellemes itt az élet, lakossága szívélyes, művelt. Maga a város közel fekszik Párizshoz, melynekfényét felfogja és visszasugározza, annak tűrhetetlen zaja és hajszoltsága nélkül. ... az én St. Michelem ott horgonyoz a crotoy-i kikötőben ”. Crotoy, a Somme torkolatában fekvő nyaralóhely valóban nem esik messze Amienstől, és az első St. Michelt hamarosan felváltotta a második, majd harmadik hasonló nevű jacht, egyre nagyobbak és kényelmesebbek. Verne ezután haláláig Amiensben élt, visszavonultan, teljesen elmerülve az írásban. Toronyszobája akár jelkép is lehetne: magányosan, felülről és messziről szemlélte környezetét. Hajnalban kelt, amikor még zavartalanul dolgozhatott. Hatalmas mennyiségű térkép, könyv vette körül, földgömbjén gondosan bejelölte az éppen munkában levő könyv hőseinek útját. Az az ambíció fűtötte, hogy olvasóival minden országot megismertessen, de ne csak a földrajzi környezetet, hanem az ott élő népek szokásait, történetét is. És mindezek mellett a legújabb megvalósult és a csak elképzelt, csírájukban jelen levő technikai újdonságokat. Nem írt gyorsan, könnyen az évek haladtával és a művek sokasodásával sem. Minden munkáját többször átdolgozta, módosította, sokszor még a nyomdából elküldött levonatokat is a felismerhetetlenségig átírta. A nyomdászok réme volt, akár
