Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2005 (110. évfolyam, 1-6. szám)
2005 / 5. szám - Európai jogi figyelő. Dr. Mikló Katalin: Az ipari alkalmazhatósági kritériumának igényponti értelmezése gyógyászati jellegű találmányok területén
32 Dr. Mikló Katalin lüli sejtközi kölcsönhatásokra vezethető vissza, és mivel ezen a módon a napsugárzás káros hatásai (pl. a bőrpír kialakulása) megakadályozható, így ebben az esetben egyértelműen olyan kezelési eljárásról van szó, amit kozmetikai eljárásként álcázott a bejelentő. b) Az igényelt eljáráshoz kapcsolódó, de egymástól jól megkülönböztethető terápiás és nem terápiás hatások Az ezzel kapcsolatos első lényeges döntést a T 144/83 számú (Étvágycsökkentő/DuPont) ügyben hozta meg a tanács, amelyben egy olyan igénypont oltalmazását engedélyezte, amely az emberi test kizárólag kozmetikai értelemben vett kezelésére vonatkozott, míg ugyanennek az eljárásnak a terápiás kezelési aspektusát kizárta az oltalomból. Az EP 5636 számú szabadalmi bejelentés első két igénypontja az alábbi eljárásra vonatkozott. „ 1. Eljárás egy nem opiátfüggő emlős külső testi megjelenésénekjavítására azzal jellemezve, hogy az említett emlősnek orálisan naltrexont vagy annak gyógyszerészetileg elfogadható sóját adagoljuk olyan dózisban, amely alkalmas az étvágy csökkentésére, és a fenti adagolást addig folytatjuk, amíg kozmetikailag előnyös testsúlycsökkenés következik be. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás, ahol az említett emlős ember. ” A tanács álláspontja szerint a kérdéses 1. igénypont megfogalmazása egyértelműen kozmetikai eljárásra vonatkozik, amelynek az emberi test hagyományos értelemben vett kezeléséhez semmi köze sincs, mivel a súlycsökkenést - a súlygyarapodáshoz hasonlóan - az esetek zömében nem orvosi megfontolások indokolják. A tanács véleménye szerint nem könnyű éles határvonalat húzni a kozmetikai hatás (a külső megjelenés javítása érdekében kívánatos súlycsökkentés) és a terápiás hatás (a kóros elhízás mint patológiai elváltozás gyógyítása érdekében eszközölt súlycsökkentés) között, ez azonban nem érintheti hátrányosan azt a bejelentőt, aki — mint ebben az esetben is - kizárólag egy kozmetikai kezelést igényelt. Ezért a tanács úgy határozott, hogy az a tény, hogy egy kémiai anyag az emberi vagy állati test kezelése szempontjából mind kozmetikai, mind pedig terápiás hatással rendelkezik, nem zárja ki az adott anyaggal történő kozmetikai kezelési eljárás szabadalmazhatóságát. Ez a döntés mérföldkő volt a két kezelési eljárás közötti különbségtétel, illetve a kozmetikai hatással is rendelkező vegyületek/eljárások szabadalmazhatóságának megítélése szempontjából. A T 584/88 számú (Horkolásgátló/dr. Reichert) ügy alapjául szolgáló EP 125634 számú európai szabadalmi bejelentés 1. igénypontja valamely vegyület alkalmazására vonatkozott az egészségkárosító horkolás kezelésére szolgáló gyógyszerkészítmény előállítására, a 15. igénypontban ugyanennek a vegyiiletnek az alkalmazását igényelték a zavaró horkolás ellen. Az 1. igénypont fenti megfogalmazása biztosította azt, hogy az adott vegyületnek csak az olyan készítmények előállítására történő alkalmazása kapjon oltalmat, amely kizárólag patológiás tünetek kezelésére szolgál, ezzel szemben a 15. igénypont csak a zavaró, vagyis nem betegséghez kötött horkolás kezelésére vonatkozott, ezért ez utóbbi nem terápiás kezelési eljárásnak minősül. A tanács végül mindkét igénypontot engedélyezte, mivel véleménye szerint a zavaró és az egészségkárosító horkolás közötti különbségtétel gyakorlatilag lehetetlen. Érvelése szerint bár a horkolás általában csupán zavaró, de nem kóros jelenség, egyes orvosi szakvélemények mégis arra figyelmeztetnek, hogy a túl gyakori hangos horkolás egészségtelen. Amennyiben ez utóbbi vélemény valóban igaz, akkor a horkolás megakadályozása megelőző (profilaktikus) kezelésnek számít, egyébként pedig inkább csak kozmetikai kezelésként lehet felfogni; a kettő között azonban nem húzható éles határvonal. Az ipari alkalmazhatóság kérdésének megítélése során a T 469/94 számú (Fáradtságérzet csökkentése/MIT) ügyben a Fellebbviteli Tanács arra a következtetésre jutott, hogy a találmány tárgyának szabadalmazhatósága az igényelt kezelésjellegétől függ. A fenti ügyben az a kérdés merült fel, hogy az agy, illetve a szövetek acetil-kolin szintjének megemelése és ezzel együtt a nagy fizikai megterhelésen keresztülment személy fáradtságérzetének csökkentése az emberi test terápiás vagy nem terápiás jellegű kezelésének minősül-e. A tanács álláspontja szerint a fizikai megterhelést követően fellépő fáradtságérzet a szervezet olyan normális fiziológiai állapotának minősül, amely természetes okokon alapul, és pihenéssel „orvosolható”. Ezenkívül a fáradtság érzékelése rendszeres testmozgással, tréninggel késleltethető is. Ezzel szemben a fájdalomérzet vagy a szenvedés nem tekinthető a fáradtság tüneteivel egyenértékűnek, ezért ez utóbbi nem vethető össze egy betegségre vagy sérülésre jellemző tipikus patológiai állapottal. A tanács arra a megállapításra jutott, hogy a fáradtságérzet csökkentésére irányidó kezelés nem hasonlítható össze a fájdalom- vagy tünetcsökkentéssel, illetve a fizikai teljesítőképesség helyreállításával. A tanács véleménye szerint továbbá az acetil-kolin terápiás és nem terápiás hatása könnyen elválasztható egymástól, mivel egyértelműen két, egymástól jól elkülöníthető embercsoportot érint: az első csoportba olyan betegek tartoznak, akik izombetegségekben, izomsérülésekben vagy epilepsziában szenvednek, míg a második csoportba olyan egészséges személyek tartoznak, akiknek nincs szükségük terápiás kezelésre. Ebből következően a hatékony és eredményes kezeléshez szükséges időtartam hosszúsága (néhány nap a betegek terápiás kezelésekor, míg mindössze csak néhány perc vagy óra az egészséges személyek nem terápiás kezelésekor) olyan eltérő a két esetben, hogy a terápiás és a nem terápiás kezelés között semmiféle időbeli átfedésről nem lehet szó, tehát a két eljárásfajta nem téveszthető össze. Mindezek alapján a tanács úgy döntött, hogy a szóban forgó igénypont nem terápiás kezelési eljárásra vonatkozik, így az engedélyezhető. Sebészeti eljárások A sebészeti eljárások az EPC 52(4) szerint egyértelműen ki vannak zárva a szabadalmazható találmányok köréből, ennek ellenére jó néhány olyan eset került a Fellebbviteli Tanács elé, amelyben valamilyen sebészeti jellegű eljárásra igényelnek oltalmat. Ezek közül kiemelkedő a T 182/90 számú (Vérátfolyásmérő/See-Shell) ügyben született döntés, amely fontos alapelveket rögzített. Az ügy alapjául
