Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2005 (110. évfolyam, 1-6. szám)

2005 / 5. szám - Tanulmányok. Szulmanné dr. Binet Mariann: A hagyományos tudás és oltalma – hadüzenet a biokalózkodásnak

16 Szulmannc dr. Binet Mariann biztosítja, megakadályozza a hagyományos tudás jogosu­latlan használatát. A tradicionális thai gyógyászat védelmét, fejlődését se­gíti a B.E: 2542 törvény. Védi a hagyományos thai gyógy­szerekkel kapcsolatos alaptudást. A törvény kizárólagos jo­got biztosit a jogosult számára a gyógyszer gyártására. A Fülöp-szigetek (Act No. 8423, 1997) törvénye azáltal kívánja a hagyományos és alternatív gyógyászatot támo­gatni, hogy előírja a felhasználók számára a hagyományos gyógyászatban felhasznált anyagok gyártásának, minőség­­ellenőrzésének és értékesítési feltételeinek javítását. A létrehozandó sui generis rendszer egyéb elemeket is hordozhat. Védett területté való nyilvánítás védheti a ha­gyományos közösségeket és potencionálisan a hagyomá­nyos tudást a jogosulatlan kereskedelmi kiaknázástól. A hagyományos tudás birtokosai speciális követelményeket támaszthatnak a terület forrásaihoz való hozzáféréssel kap­csolatban. [A Természetvédelmi Világszövetség (World Conservation Union - WCU) e területekre a következő de­finíciót adja: „olyan terület, amelyet a biológiai diverzitás védelme és fenntartása érdekében, az ehhez kapcsolódó ter­mészetei és kulturális források miatt jogi és egyéb eszkö­zökkel kiemelten kell oltalmazni.] A hagyományos tudás oltalmával kapcsolatban lehetsé­gesjogi bázisként felmerül a tisztességtelen verseny eleme­inek használati lehetősége is. Gyakran a szokásjog, a protokoll és a gyakorlat határoz­za meg, hogy a tradicionális közösségek milyen módon fej­lesztik, adják át, illetve tartják meg a hagyományos tudást. Sok esetben a hagyományos tudás egyes elemeihez csak a közösség meghatározott tagjai férhetnek hozzá. Észak- Amerikában például a hagyományos gyógyászati tudás át­adását családon belül, illetve azon kívül egy speciális esz­köz átadása kíséri. Ennek tulajdonjoga gyakran kapcsoló­dik a hagyományos tudás hasznosításából fakadó termé­kekkel és eljárásokkal kapcsolatos kizárólagossághoz. Sok esetben a hagyományos tudás birtokosai folyamodnak a szokásjoghoz, gyakorlathoz és hiedelmekhez annak érde­kében, hogy az ezt felhasználni kívánókban nagyobb tiszte­letet ébresszenek. Mindez oda vezet, hogy megfontolás tár­gyává tegyék olyan utak alkalmazását, amelynek során a szokásjog és a gyakorlat elismerése jelenik meg valamilyen módon. Találkozunk az irodalomban olyan javaslattal is, amely a nemzeti szabályozás körébe utalva hozna létre olyan rend­szert, amely a büntető- és polgárjogi következményeket is magában foglalja jogosulatlan használat esetén. A jogosu­latlan felhasználás elkerülésének megakadályozásán ala­puló rendszer egyik eleme lehet az is, hogy meg kell ponto­san jelölni a biológiai anyag eredetét. Ez végül is jogot ke­letkeztetne azon országok számára is, ahonnan a biológiai anyag ered, és lehetőséget biztosítana a használatából szár­mazó előnyök megosztására. Az indiai szabadalmi törvény (1999) szerint a bejelentőknek a bejelentésben fel kell tárni a biológiai források eredetével kapcsolatos ismereteiket. Ennek hiánya ok lehet a bejelentés elutasítására, illetve a szabadalom megsemmisítésére. Emellett bárkinek, aki sza­badalmi oltalmat kíván szerezni egy Indiából származó bio­lógiai forrásra vagy innen szerzett tudás felhasználásával végzett kutatás eredményére, szüksége van az illetékes hatóság előzetes engedélyére. Ez az engedély pedig az ebből származó haszon megosztásán alapul. 2.5. A WIPO szerepe A tagállamok elvárják a WlPO-tól, hogy jelen legyen a kér­désekkel kapcsolatos nemzetközi tanácskozásokon, fogja össze a sokféle szervezetben és fórumon folyó munkát. Ezen elvárásnak megfelelően az elmúlt időszakban már komoly erőfeszítéseket tettek a WIPO-ban e területen is. E munka néhány fontosabb állomását az alábbiakban összegezzük.- Kérdőív összeállítása annak érdekében, hogy informáci­ókat gyűjtsenek a tagállamok biotechnológiai találmá­nyaival kapcsolatban. Ebben kitérnek a szellemitulaj­­don-védelmi rendszer alkalmazhatóságával, a biológiai források és ehhez kötődően a hagyományos tudás védel­mével kapcsolatban a haszonmegosztás kérdéseire is. E munkát az ENSZ környezetvédelmi programjával szoros együttműködésben végezték.- Több tényfeltáró utat szerveztek 1998 és 1999 között a Csendes-óceán, Ázsia, Afrika, Amerika különböző tér­ségeibe. E missziók célja, hogy felmérjék a hagyomá­nyos tudás birtokosainak a szellemitulajdon-védelmi rendszerrel szembeni elvárásait és a kiaknázási lehetősé­geket. A biotechnológiai munkacsoport 1999. évi talál­kozóján egy sor olyan projektet indított, amely a biotech­nológiai találmányok jogi védelméhez kapcsolódik.- Két kerekasztal beszélgetést szerveztek a szellemi tulaj­don és a hagyományos tudás kérdéseinek a megvitatására A szellemi tulajdon és az őshonos lakosság (1998) és A szellemi tulajdon és a hagyományos tudás (1999) címen.- Négy regionális konzultációt tartottak a folklór különfé­le kifejezésmódjainak (Ázsia, Afrika, a Csendes-óceán, az arab országok és Latin-Amerika térségeire vonatko­zóan) oltalmával kapcsolatos kérdések megvitatására 1999-ben.- 2000 áprilisában egy régióközi találkozót tartottak a WIPO-ban a szellemi tulajdon és a genetikai források kapcsolatáról, amely összegezte a WIPO-ban e téren fo­lyó munkák eredményeit.- A tagállamok 2000 szeptemberében kormányközi bi­zottságot (WIPO Intergovernmental Comittee on In­tellectual Property and Genetic Resources, Traditional Knowledge and Folklore) hoztak létre a szellemi tulaj­don, a hagyományos tudás, a folklór és a genetikai forrá­sokkal kapcsolatos munkák összehangolására, koordiná­lására. A bizottság első ülésén, 2001 áprilisában, az aláb­bi kérdéskörökben folyt a tanácskozás:- a genetikai forrásokhoz való hozzáférés és az ezekből származó haszon megosztása;- a hagyományos tudás oltalma;- a folklór különféle kifejezésmódjainak oltalma. Egy sor gyakorlati mechanizmust is kifejlesztettek a ha­gyományos tudás defenzív védelmére. Ezek közül néhá­nyat az alábbiakban részletezünk.- A nemzetközi szabadalmi osztályzási rendszert (Inter­national Patent Classification - IPC) oly módon terjesz­tették ki, hogy az a hagyományos tudás területeivel, első­sorban a növényikivonat-alapú gyógyszerekkel kapcso­latos alosztályokat is tartalmazzon.

Next

/
Oldalképek
Tartalom