Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2005 (110. évfolyam, 1-6. szám)
2005 / 4. szám - Henczi Mária: Az epilepszia gyógyításának története és rövid áttekintése
Az epilepszia gyógyításának története - rövid áttekintés 41 A leggyakrabban alkalmazott antiepileptikumok szerkezeti képlete Rohamok Parciális Szimplex Komplex Gén eralizált Tónu sos-kló nu sós Status epilepticus Absence Az epilepsziás rohamfajták osztályozása A 90-es évekre kerültek piacra az antikonvulzáns gyógyszerkutatás tudatosan, racionális módon tervezett termékei. 1993-ban a felbamate és a gabapentin, 1994-ben a lamotrigine, 1996-ban a topiramate, 1997-ben a tiagabine és végül 2000-ben az oxcarbazepine került a gyógyszertárak polcaira az epilepsziában szenvedők nagy megelégedésére. 1959-ben a Carter Products Inc. New York kapott szabadalmat mint antiepileptikumra a 2-fenil-1,3-propándioldikarbamátra és előállítására US2884444 számmal. A félbarnát mint antikonvulzáns szer kitűnőnek bizonyult, de az előállítására alkalmazott szintézis alkalmatlan volt nagyüzemi előállításra. Az US4868327 szabadalmi leírásban Frank J. Stiefel ezeket a hátrányokat kiküszöbölte, és ezzel megindulhatott a nagyipari gyártás. A félbarnát farmakológiái kompozícióját az US4978680 szabadalomban rögzítette az R. D. Sofia. A Warner-Lambert cég nagy fejlesztése volt az (1-aminometil)-l-cyklohexaneacetil sav, vagyis a gabapentin, amely alacsony toxicitásával hívta fel magára a figyelmet. 1977-ben az US4024175, 1978-ban az US4087544 és 1989-ben az EP0340677 számú szabadalmi leírásban tökéletesítették a szintézist, és találták meg a vegyület megfelelő stabil sóját, amely alkalmas hosszabb tárolásra is. A lamotriginet, kémiai nevén 3,5-diamino-6-(2,3-diklorofenil)-l,2,4-triazint az US4602017 és az EP0021121 sz. szabadalom által védte le a Glaxo-SmithKline. A McNeil laboratórium vegyészei a szulfamátszármazékokból fejlesztették ki a topiramátot, amely más gyógyszerekkel együtt is szedhető és alacsony a toxicitása. 1985- ben az US4513006 és 1986-ban az US4582916 sz. szabadalommal lett levédve a molekula. A Novo Nordisk vegyészei jöttek rá arra, hogy a piracetám csak kevésbé mutat antikonvulzáns jelleget, de ha S-enantiomerjét veszik, akkor az szignifikánsan jobb a parciális rohamok megszüntetésében. Az (S)-a-etil-oxo-pirrolidin acetamidot, vagyis a levetiracetamot az US5010090 és az US5750140 sz. szabadalommal védték le. A vegyület farmakológiáját pedig az US6107492 sz. szabadalomban rögzítették. A Ciba-Geigy a 10-oxo-10,11-dihidro-dibenzazepint mint potenciális antikonvulzánst az US3642775 szabadalommal védte le, továbbá az AIDS-szel kapcsolatos epilepsziáknál hatékonynak mutatkozó oxocarbazepinet is oltalmat nyert W09420110 számon. A molekula több szempontból is ígéretesnek látszott, de az eredeti szintézisút a benne alkalmazott foszgén miatt veszélyes és toxikus volt. A 1112241-es kanadai, a 028028 európai, a 642950-es svéd, a W09621649-es PCT, és legutoljára az US5830907-es szabadalom kínált jobb lehetőséget az előállításra. Jövő Az alapkutatások az epilepszia patofiziológiáját, a spontán rohamok okait és tüneteit, kialakulásuk időpontját és tartalmát és az ismétlődő rohamoknak az agyra való hatását vizsgálják.18 A feladat azoknak az agyi folyamatoknak a megértése, amelyek az egyes rohamfajtákat, epilepsziatipusokat okozzák, és új megközelítéseket eredményeznek az epilepsziás megbetegedések megelőzésében és kezelésében. Az újabb kutatások kapcsolatot találtak egyes rohamtípusok és neuronális kapcsolatok zavarai és a neuronok információátadásának rendellenességei között. A neurofarmakológusok olyan vegyületeket fejlesztettek ki, amelyek befolyásolják ezeket a kóros folyamatokat, ami az egyes epilepsziatípusokra specifikusan ható, új gyógyszerek kialakítását eredményezte. Ezek a hatóanyagok a legkisebb mértékben károsít ják az agy normál működését, kevesebb szedatív és kedvezőtlen kognitív mellékhatásuk van. Mostanában előrehaladt néhány gyermek- és fiatalkori epilepsziaszindróma genetikus megalapozottságának kutatása. Azonosították, mely kromoszómák kapcsolódnak az egyes epilepsziás rendelle-18 S. Shorvon: Handbook of epilepsy treatment. Blackwell Science, Oxford, (2000); E. Wyllie (cd.): The treatment of epilepsy: Principles and practices (2nd cd). Philadelphia, Williams & Willings
