Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2005 (110. évfolyam, 1-6. szám)

2005 / 3. szám - Dudás Ágnes: A szoftver szerzői jogi védelme – II. rész

Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, a Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő melléklete 110. évfolyam 3. szám 2005. június DUDÁS ÁGNES A szoftver szerzői jogi védelme II. rész Munka- és szolgálati viszony A szoftverekkel kapcsolatos, már részleteiben érintett probléma a munkaviszonyban alkotott szoftverek esete. Itt felmerülnek olyan kérdések, hogy mi minősül egyáltalán munkaviszonyban alkotott műnek, mennyire tág a munka­­szerződés hatásköre, milyen - a megítélést befolyásoló - szerepe lehet a program megalkotásához szükséges infra­struktúra rendelkezésre bocsátásának, van-e eltérés a kötött munkaidejű programozók alkotásai között, illetve azok esetében, akik csak meghatározott óraszámot kötelesek le­dolgozni, ám tetszőleges időpontokban (saját választásuk szerint akár hétvégén vagy éjszakákba nyúlóan)? A munkaviszony fogalmának tisztázása A szerzői jogi törvények általában véve munkaviszonyban alkotottnak minősítik azokat a müveket (így a szoftvereket is), amelyek elkészítője és későbbi vagyoni jogi jogosultja közötti, a munkavégzést rendező viszonyt A munka tör­vénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény, A közalkal­mazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény, il­letve A köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény rögzíti. Ám az ezekhez pusztán hasonlító szerződé­si formák esetében (ellentétben az APEH iránymutatásai­val) nem állapítható meg munkaviszony léte, s így a müvek­re vonatkozó vagyoni jogosultságok automatikus átszállása sem. Ennek oka a szerzői jogi törvény szerzővédő értelme­zési elve lehet. Érdekes kérdést vet fel, ha a szoftver érvénytelen munka­­szerződés keretei közt jön létre. Az egyedi eset körülmé­nyeinek elbírálása lesz az irányadó arra vonatkozóan, hogy a felhasználási jogok, ha nem is a munkaviszonyból faka­dóan, de a jogügylet licencszerződésnek való minősítésé­ből kiindulva, átszálltak-e. És amennyiben ennek megálla­pítása megtörtént, értelmezni kell a műpéldányokra vonat­kozóan is a jogkimerülést. Valamely felmerült kétség esetén a munkáltató köteles bizonyítani, hogy a program megalkotása munkaviszony­ból fakadó kötelezettség volt, amennyiben erre nem képes, a szerző szabadon rendelkezhet müvével. Külön kérdéskört jelent az igénybe vett hardver esete. Míg a nyolcvanas évek elején elképzelhetetlennek tűnt a szoftveralkotás otthoni körülmények között, és feltétlenül nagy beruházást igényeltek az olyan számítógépek, ame­lyek komolyabb program futtatására alkalmasak voltak, mára már lényegesen egyszerűbbé vált a megfelelő hard­verháttér biztosítása, ám ugyanakkor előfordulhat, hogy a munkavállaló a munkájához kapcsolódó, ám nem munka­köri feladatai közé tartozó módon, munkahelyén kívül, sa­ját hardveren a munkáltatója számára is hasznos szoftvert fejleszt. Amennyiben ez a szoftver összefügg a munkahe­lyén megismert know-how-val, kötelessége lesz a munkál­tató számára felkínálni a müvet, míg az otthonában alkotott szoftverek esetében alapvetően az a feltételezés él, hogy az munkaviszonyon kívül alkotott mű. Ugyanakkor a szoft­verfejlesztés tipikusan az a terület, ahol a „távmunka” min­den gond nélkül megvalósítható. Sajátos megoldást jelentene, ha, a szabadalmi alkotások mintájára, elhatárolást nyerne a „szolgálati”, illetve az „al­kalmazotti találmányhoz”1 hasonlóan a „szolgálati”, illetve „alkalmazotti mü” megkülönböztetése a szerzői jogban. Ezen felosztás szerint a munkaköri kötelességként alkotott szoftver esetében a munkáltató a vagyoni jogok megszerzé­sére, míg munkaviszonyból eredő kötelezettségen kívül fejlesztett szoftverekre, amennyiben annak hasznosítása a munkáltató tevékenységi körébe tartozik, csak felhasználá­si jogot nyerne a munkáltató. Ugyancsak megfontolandó szoftverkészítők esetében a munkaidő fogalma, hiszen a hely meghatározásán túl az idő is fontos tényező. A munkaidőn túli teljesítményért az álta­lános szabályok szerint túlóradíj illetné meg, amennyiben azonban ezt nem utalják számára, feltételezhető-e, hogy a műért cserébe megfelelő ellenszolgáltatást kapott? Fontos figyelembe venni azt, hogy a munkáltató nem sajátíthatja ki a programozót, így annak is joga van — még abban az eset­ben is, ha ő az egyetlen, az adott témához értő szakember egy cégnél - a szabadsághoz, és ahhoz, hogy a szabad idejét saját elképzelései szerint töltse el.2 1995. évi XXXIII. törvény a találmányok szabadalmi oltalmáról 9-12. § 2 BAG, Urteil v. 20. 6. 2000, Hamm in: NJW 2001, 460

Next

/
Oldalképek
Tartalom