Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2005 (110. évfolyam, 1-6. szám)
2005 / 3. szám - Tanulmányok. Kulcsár Eszter: A követő jog nemzetközi és európai uniós szabályozásának alakulása – I. rész
6 Kulcsár Eszter Ez az értelmezés megüresíti az egyezményből következő követő jogot, és azoknak az országoknak az érdekét tükrözi, amelyek nem ismerik el azt, és ezáltal elszívó hatást fejtenek ki az olyan országok felé, ahol a műkincsek értékesítését a szerzői díj is terheli."4 Mindezek alapján a követő jog intézménye a BUE-ban az alkalmazandó jogként kikötött lex loci protectionis egyik kivétele, mivel az anyagi viszonosság elérése érdekében figyelembe jön a származási ország joga. Joseph Beuys, német avantgárd művész esetét felidézve érdemes áttekinteni e szabály következményeit. A művész még életében elkelt két művét egy műkereskedő Beuys halálát követően, 1989-ben, a Christie’s aukciósházon keresztül adta el Londonban. A művész özvegye hiába követelte a német szerzői jog szerint járó követő jogdíjat, mivel az angol jog nem ismeri e jogintézményt. A BUE alapján ugyanis a lex loci protectionis az angol jogot jelöli ki az adott esetben alkalmazandó jogként. A német szerzői jogi törvény szerint a kérdéses ügylet legalább egy részcselekményét Németországban kellett volna lebonyolítani ahhoz, hogy a szerző jogutódja hozzájusson a jogdíjhoz. Ám tekintettel arra, hogy a műkereskedő valamennyi jogügyleti nyilatkozatát az értékesítés helyén, Londonban tette, belföldi, a jogdíjfizetést megalapozó részcselekmény nem volt az adott ügyben. A német Szövetségi Legfelsőbb Bíróság 1994-ben hozott ítéletében leszögezte, hogy a tény, miszerint a műkereskedő Németországban adott megbízást a továbbértékesítésre, és csak ezt követően szállíttatta a műpéldányokat Londonba, nemzetközi magánjogi szempontból irreleváns, hiszen ezek az aktusok csupán előkészületi cselekményei voltak az ügyletnek. Hasonlóképpen figyelmen kívül hagyta a bíróság azt a körülményt, hogy az értékesítésből származó hasznot később elküldték Londonból a műkereskedő lakóhelyére, Németországba.2’ Fordított esetben - a BUE logikáját követve - ha egy angol művész alkotásának értékesítésére Németországban kerül sor, a lex loci originis szab gátat az egyébként irányadó német jog érvényesülésének, azaz ilyenkor sem követelhető a követő jogdíj. E jogeset tanulságai a követő jog szabályozásának európai szintű egységesítése szempontjából is különös jelentőséggel bírnak. A BUE követő jogi szabályának kikényszeríthetősége ugyanis - az eset fényében - a követő jogot ismerő részes államok közötti relációkra korlátozódik. Noha a BUE részes államai nem kötelesek szerzői részesedést biztosítani vizuális művészeik javára, a követő jog része számos nemzeti szerzői jogi szabályozásnak, és ma már az Európai Unió szerzői jogának is. A BUE-t adminisztráló Szellemi Tulajdon Világszervezete Szerzői Jogi Ügyekkel foglalkozó Állandó Bizottsága 8. ülésén, 2002-ben ezért a követő jogot a tagállamok javaslatára olyan kérdésnek ítélte, amelyet a jövőben vizsgálni kíván.26 "4 Bóvliul György: uo. 26 Haimo Schack: Kunst und Recht. Carl Heymanns Verlag, 2004, p. 179. Description succincte des questions susceptibles d’etre examinees par le Comité Permanent dans l’avcnir. SCCR/8/2, OMP1, 2002 2. Követő jog az Európai Gazdasági Térségen kívül a) Amerikai Egyesült Államok Az Amerikai Egyesült Államokban tagállami szinten ezidáig két kísérlet történt a követő jog elismertetésére. Míg Ohio államban nem szavazták meg az erre irányuló törvényjavaslatot, Kaliforniában - elsőként és egyetlenként a common law rendszerű országok között - 1976-ban törvénybe iktatták e jogintézményt.27 Szövetségi szinten ugyanakkor máig hiányzik a követő jog a tételes jogi szabályozásból. Mindazonáltal a ’60-as évek óta napirenden van bevezetése. Az Amerikai Egyesült Államok 1989-ben csatlakozott a BUE-hoz, amelynek a személyhez fűződő jogokra vonatkozó 6bls cikke alapján 1990-ben fogadta el a vizuális művészek jogait szabályozó törvényt.28 E törvénnyel garantálták a vizuális művészek számára a szerzőkénti elismeréshez és a műveik integritásához fűződő jogokat. A VARA tervezetében még szerepelt követő jogi szabály, de, ellentmondásosnak ítélve azt, végül törölték a szövegből. A Kongresszus mégsem vetette el végérvényesen a követő jog elismerésének gondolatát, és megbízta a Szerzői Jogi Hivatalt, hogy készítsen megvalósíthatósági tanulmányt a követő jognak az Egyesült Államok jogába való bevezetéséről. A hivatal 1992-ben megszületett jelentésében, bár nem ellenezte nyíltan a követő jog törvénybe iktatását, korántsem támogatta azt. Miután áttekintett számos írásos állásfoglalást, tartott két meghallgatást San Fransiscóban és New Yorkban, valamint feltérképezte a követő joggal összefüggő joggyakorlatot, a hivatal arra a következetésre jutott, hogy nem szólnak meggyőző érvek a követő jog szövetségi szintű bevezetése mellett.29 E következtetés azonban elsősorban a VARA és a követő jog várható hatásainak teoretikus elemzésén nyugodott, nélkülözte az empirikus megalapozottságot, amelyet a hivatal maga is elismert. Mindazonáltal, ha a tapasztalatok azt mutatták volna, hogy a vizuális művészek más szerzőkhöz képest kedvezőtlenebb elbánásban részesülnek a szerzői jog rendjén, a hivatal szerint a követő jog akkor sem orvosolná helyzetüket, ezért a jelentés alternatív megoldási javaslatokkal szolgált. A követő jogot összességében elvető dokumentum mégsem zárta ki az eltérő tartalmú következtetés lehetőségét az európai fejleményekre tekintettel.30 A jelentés készítői öt pontba szedték a követő jog mellett általánosan hangoztatott érveket és az ellenük felhozható ellenérveket. A követő jog hívei szerint a vizuális művészek alkotásai alapvetően különböznek más műtípusoktól, éppúgy mint felhasználásuk módozatai. E megállapítást a hivatal sem vitatta, elismerve, hogy a többi szerzői művel szemben a műalkotások értéke egyediségükben, egyszeriségükben rejlik, ritkán merül fel esetükben a többszörözéssel megvalósuló 27 A részletes szabályozásról lásd: Konrad Schmidt-Wert nem: i. m. p. 57-58. •>o Visual Artists Rights Act - VARA 29 Shira Perlmutter: Resale royalties for artists: An analysis of the Register of Copyrights’ Report. Columbia-VLA Journal of the Law and Arts, 1992 30 Shira Perlmutter: uo.
