Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2005 (110. évfolyam, 1-6. szám)
2005 / 2. szám - Könyv- és folyóiratszemle
Könyv- és folyóiratszemle 97 mindkét elem teljesítési helye, mind pedig az egyik fél személyesjoga és még más körülmények az egész jogviszonyt leginkább Magyarországhoz kötik, így ki lehet mondani, hogy — a Kódex szavaival — „a szerződés -... lényeges elemei szerint - leginkább (Magyarországhoz) kapcsolódik”. A jogalkalmazás problematikáját jellemzi például, hogy nem ritka az olyan koegzisztenciamegállapodás, amikor a feleknek azonos vagy hasonló védjegyeik vannak, amelyeket azonos vagy hasonló árukon használnak, de megegyeznek abban, hogy a) egymás védjegyeit nem támadják b) ha az egyik fél védjegyét olyan országra kívánja kiterjeszteni, ahol az még nem áll oltalom alatt, akkor a másik fél segít neki (hozzájáruló nyilatkozattal vagy más módon), c) mindezt területi és időbeli hatály nélkül teszik - de elmulasztják a szerződésre alkalmazandó jog kikötését. Ha azután az ilyen, számos országra kiterjedő szerződés érvényessége, felmondása vagy a szerződésszegés kérdése merül fel, alighanem csak az eljáró bíróság joga (lex fari) lesz alkalmazandó, vagyis azé a bíróságé, ahol a pert folyamatba tették. A szellemi tulajdonra vonatkozó jogok nemcsak pozitív, de negatív irányban is hatást gyakorolhatnak, nevezetesen akkor, ha az adásvétel tárgyát képező ingóságot harmadik személynek olyan joga terheli, amely a vevőt akadályozza a vásárolt dolog használatában. A nemzetközi adásvétel jogát egységesítő és a könyvben tárgyalt Bécsi Konvenció (XXII. fejezet) alapján a szerzők ezt a kérdést sajnos csak úgy intézik el, hogy annak jogszavatosságra vonatkozó rendelkezéseit egy mondatban említik, holott a kérdés gyakorlatilag jelentős lehet. A témának hazai és külföldi irodalma is van, ezért bővebb tárgyalása hiányzik. Remélhetőleg a szerzők ezt a kritikai megjegyzést is azok közé a „hibák” közé sorolják, amelyekről a harmadik kiadás előszavában - elegánsan - azt mondják, hogy azokat „biztosan nehéz lesz mind számba venni”. A jogellenes magatartás vonatkozásában, amit a szellemi tulajdon világában bitorlásnak neveznek, a Kódex 32. §-a szerinti, a szerződésen kívül okozott kárra vonatkozó szabályok irányadóak. A főszabály e vonatkozásban a károkozó tevékenység helyén és idején irányadó jog. Bár magyar eredetű szabadalmak, védjegyek bitorlása miatt külföldön csak elvétve indultak perek (holott például a Rubik-kocka esetében erre bőséges lehetőség lett volna), a kérdés mégsem elhanyagolható. A termékek útján okozott károkért és a tisztességtelen gazdasági tevékenység szabályainak megsértésével okozott károkért való felelősség kérdésével foglalkozik a XXVI. fejezet. E vonatkozásban a szerzők megállapítják, hogy a Kódex ilyen tárgyú differenciált rendelkezést nem tartalmaz, bár erre vonatkozó kollíziós szabályok más modem jogokban már megjelennek. Valószínű, hogy a szerzők által említett versenyjogi jogsértésekhez hasonlóan a szabadalmi, védjegy- stb. bitorlásokkal kapcsolatos kárigények esetében is a károsult saját országa fórumának joga szerint fogják a felelősségi jogviszonyt megítélni. Másodlagosan ezt a megoldást követi a közösségi védjegyrendelet 97. cikke is (elsődlegesen ugyanezen rendelet autonóm szabályait). A könyv hatodik magyar nyelvű és két angol nyelvű kiadása önmagáért beszél. Ehhez itt még annyi fűzhető hozzá, hogy a kiadványban még a szellemi alkotások jogvédelmével foglalkozó jogászok is számos hasznos útmutatásra találhatnak. Dr. Vida Sándor * * * Blutman László: EU-jog a tárgyalóteremben: Az előzetes döntéshozatal. KJK, Budapest, 2003; ISBN 963 247 44 2 A könyv az európai csatlakozás, valamint a Pp.-nek az Európai Bíróság előzetes döntéshozatali eljárásról szóló rendelkezésekkel való kiegészítése okából különös időszerűséget kapott. Az előzetes döntéshozatali eljárásnak védjegyügyekben különösen nagy szerepe van (Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2004, 5. szám, p. 14.), hiszen a védjegy a gazdasági versenynek egyik fontos eszköze, amint azt az Európai Bíróság is számos ítéletében hangoztatja. Ezért a jelen könyvismertetés elsősorban a védjegyjogi gyakorlat szempontjából íródott, nem feledkezve meg a közösségi ipari mintáról, s a láthatáron - már hosszú évek óta - jelen levő közösségi szabadalomról, illetve annak tervezetéről. A könyv 12 fejezetre tagolódik. Nevezetesen: Az előzetes döntéshozatali eljárás jogi keretei (1.), Az előzetes döntéshozatali eljárás általános kérdései (2.), Az előzetes döntéshozatali eljárásban vizsgálható jogszabályok köre (3.), Előzetes döntés értelmezés kérdésében (4.), Előzetes döntés érvénytelenség kérdésében (5.), Az előterjesztő bíróságok köre (6.), Az előterjesztések megengedhetőségének feltételei (7.), Az előterjesztés joga (8), Az előterjesztés kötelezettsége (9.), Az előterjesztés eljárási szempontból (10.), Az előzetes döntés joghatása (11.), Az előzetes döntés időbeni hatálya (12.). Bevezetésként érdemes a könyvben is szereplő ítéletet [Benedetti c. Munari] idézni, amelyben az Európai Bíróság már három évtizeddel ezelőtt kimondta, hogy „az (234. cikk szerinti) eljárás keretében nem a (Európai) Bíróság dolga, hogy értelmezze a nemzeti jogot, és mérlegelje annak hatásait”. Helytállóan mondja és dokumentálja a szerző, hogy ez megszilárdult álláspontnak tekinthető. Szerinte ennek is tudható be, hogy a bíróság a belső jog esetenkénti szükségszerű értelmezésére általában nem tér ki kifejezetten, hanem legfeljebb hallgatólagosan végzi el azt (p. 130). Védjegyjogi példával megvilágítva: az Európai Bíróság csak az EU Védjegyjogi Irányelve vagy a közösségi védjegyrendelet alapján a nemzeti bíróság által feltett jogkérdésben foglal állást, de azt már nem vizsgálja, hogy az adott ország jogszabályalkotója helyesen, illetve pontosan recipiálta-e a közösségi jogot. Módszertani szempontból különösen érdekes témát tárgyal a szerző, amikor azt a kérdést teszi fel, hogy mennyire vonatkoztatható el az előzetes döntésben közölt válasz a konkrét tényállástól. Az egész alfejezet részletes ismertetése nélkül ragadjuk ki csak a bevezető mondatokat: „Minél általánosabb szinten marad az Európai Bíróság által az előzetes döntésben adott válasz, annál inkább értelmezési tevékenységet végez, minél részletesebb és konkrét választ
