Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2005 (110. évfolyam, 1-6. szám)
2005 / 1. szám - Tanulmányok. Reményi Péter: Felmérés a hazai találmányok hasznosításáról
Felmérés a hazai találmányok hasznosításáról II célt lehet érni, azonban ezt nem próbálta ki senki a megkérdezettek közül. A megkérdezettek egyike sem volt megelégedve a hasznosítás mértékével. Mindegyikük több lehetőséget látott a találmányában. A vizsgált hat évben két olyan szabadalom volt, amelynek a jogosultja állami kutatóhely volt, és további ötnek a jogosultja kutatóintézeti eredményt szabadalmaztató kutatócsoport. Ok felajánlották a találmányukat kutatóintézetüknek, de mivel az képtelen lett volna hasznosítani, ezért átengedte a kutatóknak. Ebből a hét szabadalomból kettő valósult meg külföldön és öt itthon. Az adatbázisok a szabadalom megadásakori jogosultakat tüntetik fel, tehát ebben nincsenek benne azok a szabadalmak, amelyeket a kutatóintézetek nagyvállalatoknak adtak el a szabadalom megadása előtt. De sejthető, hogy nem lehetett sok ilyen, már csak azért sem, mert a nagyvállalatok saját kutatásokat végeznek. Ezért ez az öt vagy ennél kicsit több itthon megvalósult szabadalom a hat év alatt kutatásra elköltött tízmilliárdok hozadéka a gazdaság számára. Ez az adat összecseng az Állami Számvevőszéknek a K+F-re költött pénzek hasznosulásáról a közelmúltban végzett vizsgálatának a megállapitásaival. A vizsgálat szerint a költségvetési kutatóhelyek által végzett K+F tevékenység eredménye - közvetítő és a piaci igények hiányában - általában akadozva vagy sehogy sem kerül tovább az innovációs láncba. Feltalálók Mint korábban már láttuk, a feltárt találmányokhoz magas szintű vagy igen speciális ismeretekre volt szükség. Értékes találmányt napjainkban már nem lehet kívülállóként, amatőrként létrehozni. Ennek megfelelően a megkérdezett feltalálók mindegyike felsőfokú végzettségű, 16-an (62%) dolgoztak kutatóként, hárman fejlesztőmérnökként, négyen orvosok, ketten mérnökök. Ez összhangban van azzal a törekvéssel, hogy az államok az egyetemek és kutatóintézetek körül létrejövő spin off vállalkozásokat mindenütt támogatják, a jövőben még Magyarországon is, mint a sajtóból értesülhettünk róla. A 8. ábrán a megkérdezett feltalálók bejelentéskori életkoruk és sikerességük szerinti megoszlása látható. Noha a minta elég kicsi, a diagramból több érdekes következtetést lehet levonni: 1. Miután a feltalálók a 30-as éveikre a kellő tudás és tapasztalat birtokába jutottak, a siker már nem függ az életkortól, illetve az ötletesség esetleges csökkenését ellensúlyozza a szakmai kapcsolatok bővülése. 2. A középkorúak a leginkább vállalkozó kedvűek, még akkor is, ha a körülményeik nem garantálják a sikert. 3. A nyugdíjas kor előtt álló feltalálók már nem vállalják a hasznosítással járó megpróbáltatásokat. 4. A nyugdíjas korban lévő feltalálók legtöbbször (négyből három esetben) csak akkor jelentenek be, ha a hasznosításért nem kell küzdeniük. Ketten közülük elismert szaktekintélyek, akiknek könnyebben elhitték, hogy a megoldásuk tényleg hatásos, ezért ők már a bejelentés idején értékesítették a találmányukat. A harmadiknak cége marketingstratégiájából adódóan volt szüksége a szabadalomra, tehát a hasznosító adott volt. Az ez esetben sikertelen negyedik feltaláló ezt a találmányát szívügyének tekinti, és ezért tartja fenn. Erre bőven fedezetet nyújtanak az egyéb találmányaiból befolyt összegek. □a feltaláló számára is sikeres anyagilag Ha találmány üzleti szempontból sikeres Hja találmány sikerében még reménykednek 25-29 30-34 35-39 40-44 4 54 9 50-54 55-5 9 60-64 65-69 8. ábra: A feltalálók bejelentéskori életkoruk és sikerességük szerinti megoszlása A feltalálók négy kivételével budapestiek vagy Pest környékiek (85%). A feltalálók egyik része (11-en) azért kezdett bele a szabadalmaztatásba, mert pénzt akart keresni vele. Másik részük (szintén 11-en) csak azt akarta, hogy megvalósuljon a találmánya. Vagy azért, hogy lássa szellemi gyermekének a fejlődését, vagy azért, hogy megbecsülést szerezzen magának. Flárom feltaláló eredetileg nem akarta bejelenteni a találmányát, de az ismerőseinek megtetszett a megoldás, és miután vállalták a hasznosítással járó gondokat, mégis bejelentették, így nem kellett a hasznosítással foglalkozniuk. Egy feltaláló pedig azért akarta a szabadalmat, hogy megoldása használatát ellenőrizni tudja, megtilthassa, hogy rossz célra használják.
