Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2004 (109. évfolyam, 1-6. szám)
2004 / 5. szám - Tanulmányok. Dr. Ficsor Mihály: Széljegyzetek iparjogvédelmi joggyakorlatunk margójára
Széljegyzetek ipaijogvédelmi joggyakorlatunk margójára 5 táridőt is a 22. cikkben meghatározott cselekmények teljesítésére „irányadó határidőnek” tekintenénk, nem volna oka, értelme, jogalapja a 84/S. § (4) bekezdésének, de különösképpen nem az abban előírt pótdíjnak. Az Szt. 84/S. §-ának (4) bekezdésében megszabott határidő elmulasztása esetén tehát csak igazolásnak van helye (az Szt. 49. §-a alkalmazásával), de jogokba való visszahelyezésnek nincs; a PCT Végrehajtási Szabályzata49.6. szabálya e határidő elmulasztására nem vonatkozik. 1.4. A PCT Végrehajtási Szabályzata 49.6. szabályának a) pontja kétféle kimentési okot nevesít vagylagosan; e kimentési okok közül a megjelölt hivatalnak kell választania, értelemszerűen nem esetenként, önkényesen, hanem általános, normatív jelleggel, a bejelentők számára kiszámítható módon. A megjelölt hivatal vagy akkor helyezi vissza jogaiba a bejelentőt a nemzetközi bejelentés vonatkozásában, ha úgy ítéli meg, hogy a határidő elmulasztása nem volt szándékos, vagy akkor, ha a határidő elmulasztása a körülmények által megkövetelt kellő gondosság tanúsítása ellenére következett be. Az MSZH eddig nem tette egyértelművé a bejelentők irányában, illetve nem hozta nyilvánosságra, hogy az említett kimentési okok közül melyiket fogadja el a jogokba való visszahelyezéshez. Az Ae. 40. §-a formálisan, nyelvtani értelmezés szerint nem jelöli meg a mulasztás igazolásának elfogadható okát, okait. A szakirodalomban van olyan nézet, hogy az Áe. alapján az igazolási kérelem elfogadásának csak akkor lehet helye, ha a mulasztásban az érdekelt vétlen, mulasztása saját hibáján kívül, elháríthatatlan akadály miatt vagy különös méltánylást érdemlő okból történt. Más vélemények szerint az Ae. szóban forgó rendelkezését nem lehet az ügyfelek rovására megszorítóan értelmezni: semmi sem indokolja tehát, hogy „a közigazgatási szerv kisebb fokú vétkesség, gondatlanság esetén, ha az egyébként méltányos, a késedelem nem jelentős és az érdekelt jóhiszeműségéhez nem fér kétség, ne fogadja el az igazolási kérelmet”. Ezért - e vélemény szerint - „a közigazgatási szervre kell bízni, hogy a mulasztó által felhozott igazolási okot egyéni mérlegelés alapján, differenciáltan bírálja el. Ami pedig az ügy elhúzására ... vonatkozó aggályokat illeti, a szándékos mulasztás, a rosszhiszeműség, a joggal való visszaélés természetesen kizáija az igazolási kérelem teljesítését”. 2 A Pp. 106. §-ának (1) bekezdése szerint a mulasztás következményei igazolással akkor orvosolhatók, ha a fél vagy képviselője „hibáján kívül” mulasztott. Ezt a kommentárokban nemegyszer vétlen mulasztásként emlegetik.3 A Pp. 109. §-ának (3) bekezdése pedig előírja: azt, hogy az igazolási kérelem előfeltételei fennállanak-e, méltányosan kell elbírálni. Az Szt. 49. §-ának (1) bekezdése szerint az igazolási kérelemben elő kell adni a mulasztás okát és a mulasztás vét-Zsuffa István: Az elsőfokú eljárás, p. 134—135 in: A közigazgatási cljárás szabályai, szerk.: Petrik Ferenc, HVG-ORAC, Budapest, 2004 Köles Tibor: Egyéb általános szabályok, p. 207 in: Polgári eljárásjog, Kommentár a gyakorlat számára, szerk.: Petrik Ferenc, HVG-ORAC, Budapest, 2003; Kengyel Miklós: A polgári peres eljárás kézikönyve, p. 274-279, KJK, Budapest, 1995; Kormos Erzsébet: A peres eljárás általános szabályai, p. 157 in: Polgári perjog; Általános rész, szerk.: Wopera Zsuzsa, KJK-KERSZÖV, Budapest 2003 lenségét valószínűsítő körülményeket. Ez látszólag csupán alaki előírás, de nyilván azon az - Szt.-ben kifejezetten ugyan nem rögzített - érdemi követelménynek az előfeltételezésén alapul, hogy a mulasztásnak vétlennek kell lennie ahhoz, hogy a mulasztás következményeit igazolással el lehessen hárítani. Az ESZE 122. cikke a PCT Végrehajtási Szabályzatának 49.6. szabályában megengedett kimentési változatok közül a másodikat követi, vagyis restitutio in integrumnak akkor van helye, ha a mulasztás a körülmények által megkövetelt kellő gondosság ellenére következett be (a két rendelkezés szövegezése mind az angol eredetiben, mind a magyar fordításban lényegében megegyezik). Érdemes megjegyezni: az ESZH joggyakorlatában a kellő gondosság tanúsításának követelményét úgy értelmezik, hogy az nemcsak a force majeure-ve való hivatkozást teszi ugyan lehetővé a mulasztás kimentésére, de igenis többnek, a gondosság magasabb szintjének bizonyítását (illetve valószínűsítését) igényli, mint pusztán azt, hogy a mulasztás a kérelmező önhibáján kívül következett be. Más szóval úgy tűnik, hogy az ESZH-nak a PCT Végrehajtási Szabályzatában megengedett egyik változattal azonosan szabályozott kimentési okra épülő gyakorlata az Szt.-ben előírt vétlenségnél valamelyest szigorúbb feltételhez köti a mulasztás kimentésének lehetőségét, amit részben magyaráz az ún. further processing (ESZE 121. cikk) kimentési okhoz nem kötött lehetősége. A mulasztás kimentésének az előzőekben is ismertetett változatait is szem előtt kellett tartani annak eldöntésekor, hogy az MSZH a PCT Végrehajtási Szabályzata 49.6. szabályának a) pontjában a megjelölt hivatal választására bízott két változat közül melyik kimentési okot fogadja el a jogokba való visszahelyezéshez. A jogokba való visszahelyezésnek az a változata, amelyre az adna alapot, hogy a határidő elmulasztása a körülmények által megkövetelt kellő gondosság tanúsítása ellenére következett be, első pillantásra talán az MSZH eddigi gyakorlatához közelebb álló és ezért „vonzóbb” alternatívának tűnhet. Láttuk azonban, hogy az ESZH e követelményt a vétlenségnél szigorúbb feltételként alkalmazza. Figyelembe kell venni továbbá azt is, hogy a jogokba való visszahelyezés iránti kérelem benyújtásának mind a szubjektív [1. a 49.6. szabály b) (i) alpontját], mind pedig az objektív határideje [1. a szóban forgó szabály b) (ii) alpontját] hosszabb, mint az Szt. 49. §-ában szabályozott igazolásé (két hónap az Szt.-beli tizenöt naphoz, illetve tizenkét hónap az Szt.-beli hat hónaphoz képest). Ez esetleg a szigorúbb követelmény elfogadása és alkalmazása mellett szólhat: a vétlen mulasztás igazolás útján való kimentésére nyitva álló határidő eltelte után a jogokba való visszahelyezéshez szigorúbb kimentési feltételeknek kellene megfelelni. Másfelől a díjrendelet az igazolást nem köti díjfizetéshez, a jogokba való visszahelyezés iránti kérelemre viszont 100 000 Ft összegű díjat ír elő: ez az enyhébb kimentési ok elfogadása és alkalmazása mellett lehet fontos érv, akárcsak az az eljárási könnyebbség, amelyet az enyhébb kimentési oknak „köszönhetne” az MSZH a 49.6. szabály ej pontjának alkalmazásában (hiszen feltehetőleg csak rendkívül ritkán kellene kiadni az e pontban előírt nyilatkozattételi felhívást). Mérlegelendő szempont az is, hogy a jogokba való visszahelyezéshez szükséges kimentési ok kevésbé szigorú változaté-
