Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2004 (109. évfolyam, 1-6. szám)
2004 / 5. szám - Mándi Attila: Az SPC néhány vitatott kérdése több EU-tagállamban az ECJ döntéseinek tükrében
46 Mándi Attila forgalombahozatali engedély az állatgyógyászati alkalmazást célozta meg. A kérelmező ezt a hivatali állásfoglalást sérelmesnek ítélte meg, hiszen az 1987. január 7-i időpont alkalmazása esetén az SPC öt évvel korábban járna le, mintha releváns időpontként az SPC időtartama kiszámításánál az 1992. október 21-i dátumot alkalmaznák. Kérvényében rámutatott, hogy a humángyógyászati felhasználás különbözik az állatgyógyászatitól, annál is inkább, minthogy a két forgalombahozatali engedélyt különböző EU-direktívák alapján kérelmezik és engedélyezik. A vizsgáló álláspontját két érvvel támasztotta alá. Az egyik szerint ha egyes országokban (pl. Olaszország), az SPC lejárati idejének kiszámításánál az állatgyógyászati forgalombahozatali engedély dátumát vennék figyelembe, úgy az SPC 2002. január 6-án járna le, szemben azokkal az államokkal (pl. Nagy-Britannia), amelyeknél a hollandiai humán forgalombahozatali engedély dátuma lenne releváns; ezekben az országokban az SPC 2007. október 20-ig lenne érvényben. Ez nyilvánvalóan ellentmondana az SPC-rendelet alapelvének, és ezen túlmenően sértené az egységes piac elvét. A másik érvelés szerint ha az SPC időtartama kiszámításának alapjául a holland forgalombahozatali engedély számítana, úgy az SPC mind a humán, mind az állatgyógyászati felhasználás szempontjából 2007. október 20-án járna le. Ez azt jelentené, hogy az állatgyógyászati felhasználás az 1987. január 7. és 2007. október 20. közötti időtartamban - tehát több mint 20 éven keresztül - állna szabadalmi (SPC) oltalom alatt, amely azonban ellentétes lenne azzal az alapelvvel, hogy az SPC-vei meghosszabbított szabadalmi oltalom nem lehet hosszabb, mint az első forgalombahozatali engedélytől számított 15 év. A fentiek értelmében az Egyesült Királyság Szabadalmi Hivatala elsőfokú határozatában úgy döntött, hogy az SPC a korábbi olaszországi állatgyógyászati forgalombahozatali engedély dátumától számított 15 év elteltével - tehát 2002. január 6-án - jár le. 8. Az Engerix-B nevű rekombináns vakcinára különböző szabadalmasoknak több alapvető szabadalmat engedélyeztek. A helyzetet bonyolítja, hogy a forgalombahozatali engedély jogosultja nem volt azonos az alapvető szabadalmak jogosultjaival. A forgalombahozatali engedély tulajdonosa az egyik SPC-kérelmezőnek megtagadta a forgalombahozatali engedély másolatának kiadását arra hivatkozva, hogy azt már egy másik alapvető szabadalom tulajdonosa rendelkezésére bocsátotta. Az ügy a belga iparjogvédelmi hatóság elé került, amely az alábbi kérdésekkel fordult az ECJ-hez: 1. Köteles-e a forgalombahozatali engedély jogosultja átadni a forgalombahozatali engedély másolatát az alapvető szabadalom jogosultjának abban az esetben, ha a forgalombahozatali engedély és az alapvető szabadalom jogosultja nem ugyanaz a természetes vagy jogi személy? 2. Abban az esetben, ha valamely termékre különböző jogosultak több alapvető szabadalommal rendelkeznek, kizárja-e az SPC-rendelet annak lehetőségét, hogy mindegyik alapvető szabadalom tulajdonosa SPC-ben részesülhessen. 3. Ez a kérdés más fogalmazásban, de lényegében megegyezik az első kérdéssel. 4. Elutasítható-e az SPC-kérelem csupán azért, mert a forgalombahozatali engedély tulajdonosa nem bocsátotta az alapvető szabadalom jogosultja rendelkezésére a forgalombahozatali engedélyt? Az ECJ állásfoglalása a következő: [(1997) RPC 833; ECJ Case C-181/95]: Az 1. és 3. kérdéssel kapcsolatban az ECJ úgy foglalt állást, hogy a forgalombahozatali engedély jogosultja nem köteles a forgalombahozatali engedély másolatát az alapvető szabadalom jogosultjának átadni. A 2. kérdés vonatkozásában az ECJ megállapította, hogy abban az esetben, ha valamely termékre több szabadalmas rendelkezik alapvető szabadalommal, úgy az SPC-rendelet nem zárja ki annak lehetőségét, hogy mindegyik alapvető szabadalom tulajdonosa SPC-t nyerhessen; egy alapvető szabadalomra azonban csak egy SPC alapítható. A 4. kérdéssel kapcsolatban az ECJ megállapította, hogy az SPC-kérelem nem utasítható el csupán azért, mert az alapvető szabadalom tulajdonosa képtelen volt beszerezni a forgalombahozatali engedély másolatát annak jogosultjától. Ilyen esetben az SPC-t elbíráló hatóság egyszerű együttműködés keretein belül beszerezheti a forgalombahozatali engedélyt az illetékes hatóságtól. Ez a döntés a gyakorlatban előforduló olyan esetekre ad iránymutatást, amikor egyrészről az alapvető szabadalom és a forgalombahozatali engedély jogosultja eltérő természetes vagy jogi személy, másrészről amikor valamely termékre több alapvető szabadalmat adnak. Tekintettel arra, hogy az alapvető szabadalom magára a termékre, előállítási eljárásaira és felhasználásaira egyaránt vonatkozhat, igen gyakran előfordul, hogy egy kereskedelmi forgalomban bevált ún. „blockbuster” termékre több alapvető szabadalmat engedélyeznek. 9. Egy angol jogeset kapcsán [BL 0/302/02] a vita a körül a kérdés körül bontakozott ki, vajon az SPC-kérelem benyújtásának határideje mely naptól számítandó. Az SPC-rendelet 7. szakasza értelmében az SPC-kérelmet a forgalombahozatali engedély megadásának napjától számított hat hónapon belül kell benyújtani. A difloxacin nemzetközi szabadnevü hatóanyagot tartalmazó gyógyszer forgalombahozatali engedélyét 1997. március 19-én adták meg. A kérelmező azonban a hat hónapos benyújtási határidő - 1997. szeptember 19. - lejárta után néhány nappal - 1997. szeptember 25-én - nyújtotta be SPC-re irányuló kérelmét. Az Egyesült Királyság Szabadalmi Hivatala a határidő lejártára hivatkozva elutasította a kérelmet. A kérelmező azzal érvelt, hogy az SPC-rendelet 7. szakaszában szereplő hat hónapos határidő attól a naptól számítódik, amikor a forgalombahozatali engedély megadásának tényét a hivatalos lapban - London Gazette - nyilvánosságra hozzák. Erre 1997. október 22-én került sor; a hat hónapos határidő tehát 1998. április 22-én járt le. Álláspontja szerint azért ez az időpont a releváns, mert a köz ekkor szerez az SPC megadásáról tudomást. A szabadalmi hivatal azonban ezzel a felfogással nem értett egyet, és a kérelmet elutasította. Álláspontja szerint az SPC-rendelet 7. szakasza teljesen egyértelműen és minden kétséget kizáró módon úgy rendelkezik, hogy a forgalombahozatali engedély megadásának napja minősül relevánsnak. A kérelmező ezután arra hivatko
