Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2004 (109. évfolyam, 1-6. szám)
2004 / 5. szám - Tanulmányok. Dr. Ficsor Mihály: Széljegyzetek iparjogvédelmi joggyakorlatunk margójára
Széljegyzetek iparjogvédelmi joggyakorlatunk margójára 7 utasításra - az adott körülményekhez képest ésszerű határidőn belül - észrevételeket tegyen. Ez azt jelenti, hogy az MSZH-nak - az Szt. szóhasználatával élve - nyilatkozattételre kell felhívnia a bejelentőt, ha úgy találja, hogy a jogokba való visszahelyezés iránti kérelem valamilyen okból nem teljesíthető, és a nyilatkozattételre az Szt. 48. §-ának (2) bekezdésében foglaltakkal összhangban álló határidőt kell tűznie. Ezzel összefüggésben felvetődött, hogy az Szt. 49. §-a alapján előterjesztett igazolási kérelmek kapcsán van-e hasonló kötelezettsége az MSZH-nak. A válasz egyértelműen igenlő a következők miatt. Az Szt. 47. §-ának (2) bekezdése a szabadalmi ügyekben előterjesztett bármely beadvány - tehát pl. egy igazolási kérelem - kapcsán követelményül állítja, hogy a hiányok pótlására az ügyfelet fel kell hívni, illetve figyelmeztetni kell. Az igazolási kérelem hiányossága lehet pl. az, ha nem adják elő a mulasztás okát, vagy nem ismertetik a mulasztás vétlenségét valószínűsítő körülményeket (illetve az előadott körülmények nem valószínűsítik a mulasztás vétségét). Az igazolási kérelem hiányossága esetén az MSZH-nak tehát fel kell hívnia a kérelmezőt a hiány pótlására, illetve nyilatkozattételre. A jelenlegi gyakorlat szerint az MSZH az igazolási kérelem elutasítása tárgyában nem hoz külön határozatot, hanem a mulasztás jogkövetkezményének megfelelő érdemi határozatot hoz vagy tart fenn hatályában, ez azonban nem változtat az Szt. 47. §-ának (1) bekezdésében rögzített követelményen: az MSZH a határozatát csak olyan tényekre és bizonyítékokra alapozhatja, amelyekkel kapcsolatban az ügyfélnek módjában állt nyilatkozatot tenni. Ebből is az következik, hogy az MSZH-nak fel kell hívnia hiánypótlásra vagy nyilatkozattételre az ügyfelet ha úgy látja, hogy az igazolási kérelem nem teljesíthető. Ellenkező esetben ugyanis a mulasztás jogkövetkezményeit érvényesítő érdemi határozatnak lesz olyan része, amellyel kapcsolatban az ügyfélnek korábban nem állt módjában nyilatkozatot tenni. 1.7. A Pp. szerint a bíróság az igazolási kérelemről határoz, tehát határozattal ad helyt az igazolási kérelemnek és határozattal utasítja azt el (1. a Pp. 109-110. §-át). Az igazolási kérelmet elutasító határozattal szemben fellebbezésnek van helye; az igazolási kérelemnek helyt adó határozat ellen külön fellebbezésnek helye nincs, és az ügyet befejező határozat elleni fellebbezésben is csak akkor támadható meg, ha a bíróság olyan igazolási kérelemnek adott helyt, amelyet érdemi vizsgálat nélkül el kellett volna utasítania (Pp. 110. §). Az Áe. 40. §-ának (5) bekezdése szerint az igazolási kérelem elfogadásáról nem kell külön határozatot hozni (bár a kommentárok4 szerint helyes, ha a hatóság az érdekelteket ilyenkor is megfelelően tájékoztatja): ha a közigazgatási szerv az igazolási kérelemnek helyt ad, az eljárást folytatja, és - az eljárás eredményétől függően - korábbi határozatát hatályában fenntartja, módosítja vagy visszavonja. Lényegében ezt a gyakorlatot követi az MSZH is ha az igazolási kérelemnek helyt ad, amire az Szt. 49. §-ának (4) bekezdése teremti meg (az Ae.-ben foglaltakhoz nagyban hasonlóan) a törvényi alapot. 4 Zsuffa István: i. m. (2), p. 137 Az Áe. 40. §-ának (6) bekezdéséből következik, hogy az Ae. szerint folyó eljárásban előterjesztett igazolási kérelem elutasításáról külön határozatot kell hozni; igaz, e határozat ellen csak akkor lehet fellebbezni, ha a kérelem fellebbezési határidő elmulasztásának igazolására irányul. Az ESZE 122. cikke szerinti restitutio in integrum iránt előterjesztett kérelem tárgyában az ESZH külön határoz, akár helyt ad annak, akár elutasítja azt; a fellebbezés rendje az általános szabályok szerint alakul. Az MSZH joggyakorlatában az a rend alakult ki, hogy az igazolási kérelem elutasításáról nem születik külön határozat, hanem — mivel az Szt. a mulasztásokhoz szükségképpen érdemi határozatban kifejeződő jogkövetkezményt fűz - a mulasztás természetéhez igazodó érdemi határozatot ad ki a hivatal, amelyben kitér az igazolási kérelemre és annak okaira, hogy az miért nem volt elfogadható. Az Áe. 40. §ával való összevetésben, vagyis annak tükrében, hogy az Áe. az igazolási kérelem elutasítása tárgyában külön határozat hozatalát követeli meg, a hivatali gyakorlat magyarázható és igazolható azzal, hogy az Szt. már huzamosabb ideje hatályos rendelkezései alapján kialakult joggyakorlatról van szó, az Szt.-beli igazolási szabályok ilyen tartalommal és értelmezéssel váltak - az ügyfelek által nem vitatott - „élő joggá”. Az Szt. 45. §-a ezért ez esetben is alkalmazható, hiszen az igazolási kérelem elutasítása tárgyában az Szt. rendelkezéseinek talaján eltérő gyakorlat alakult ki, tehát e rendelkezések az Áe.-ben foglaltaktól eltérő tartalommal hatályosulnak, függetlenül attól, hogy nincs olyan explicit szabály az Szt.-ben, amely kizárná külön határozat hozatalát az igazolási kérelem elutasításáról. Felhozható érvként az is, hogy az Szt. 49. §-a teljes körűen szabályozza az igazolás jogintézményét, ezért az Áe. 40. §-ának alkalmazhatósága kizárt az MSZH előtti eljárásokban, még akkor is, ha az Áe. 40. §-a rendez az Szt.-ben nem szabályozott kérdéseket is. Ezekre az érvekre és arra tekintettel, hogy a jelenlegi gyakorlat nem vitatott, nem látszik indokoltnak e kérdésben az MSZH eljárási rendjének megváltoztatása. Mindazonáltal ez a gyakorlat korrekcióra szorulhat azokban az esetekben, amikor az - adott esetben a mulasztás jogkövetkezményét levonó — érdemi határozat meghozatala, kézbesítése után terjesztenek elő olyan igazolási kérelmet, amelynek a hivatal nem ad helyt, hiszen ilyenkor az időrend miatt az érdemi határozat szükségképpen nem térhet ki az igazolási kérelem elutasítására és annak okaira. 1.8. Ennek az írásnak az 1.1. pontja már szólt az Szt. 84/S. §-ának (6) bekezdéséről és idézte a miniszteri indokolásnak azt a részét, amely szerint a nemzetközi bejelentés hatálya a Magyar Köztársaságban az MSZH erről szóló külön határozata nélkül - „a mulasztás tényénél fogva” - megszűnik, ha a bejelentő elmulasztja a 84/S. § (3), illetve (4) bekezdésében előírt cselekmények teljesítését. Ezt az értelmezést - argumentum a contrario útján - erősítheti az is, hogy az Szt. 84/S. §-ának (9) bekezdése viszont úgy rendelkezik: határozattal kell az MSZH-nak megállapítania a PCT-bejelentés részleges visszavontnak tekintését a szóban forgó § (7) bekezdése alapján. Mindezeknek valójában nem mond ellent, ha leszögezzük: az MSZH-nak bizonyos esetekben az Szt. 84/S. §-ának
