Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2004 (109. évfolyam, 1-6. szám)
2004 / 1. szám - Válogatás a szerzői jogi szakértő testület szakvéleményeiből
38 Válogatás a Szerzői Jogi Szakértő Testület szakvéleményeiből mint az eldugottabb, kevésbé forgalmas helyeken elhelyezett plakátok esetén.) Az eljáró tanács a becslést befolyásoló körülmények fenti felsorolására és értékelésére szorítkozhat. Pontos összeget az eljáró tanács az SZJSZT gyakorlata alapján nem határozhat meg, az - különösen becslési módszer esetén - a bíróság döntési körébe tartozik. A felhasználás módjára, időtartamára és területére vonatkozó tényezők mérlegelése alapján az eljáró tanács megállapítja, hogy a felperes által követelt 3 000 000 Ft jogdíj mint az alperesi gazdagodás minimuma nem eltúlzott. Ez alól csak az az eset kivétel, ha a jogsértő felhasználás módja, időtartama és területe jelentősen szőkébb, mint az alá nem írt szerződéstervezet szerinti felhasználás hasonló körülményei. Az a tény, hogy a szerződéstervezet más reklámhordozókon történő, az egész ország területére kiterjedő, és mint említésre került, egy évre szóló felhasználást engedett volna, egyáltalán nem jelenti azt, hogy a felhasználó élt volna a teljes átengedett felhasználási joggal. A felhasználás egyéb, fent részletezett körülményeire tekintettel az eljáró tanács megállapítja, hogy a felperes az általa 1997-ben megkötött, hasonló kereskedelmi hasznosítást engedélyező szerződésben meghatározott díjnál magasabb ellenértékre tarthat igényt a jogsértő felhasználás fejében. Ezt indokolja a korábbi, engedélyezett felhasználás óta eltelt időtartam, és a fent említett egyéb, díjnövelő tényezők. Az eljáró tanács válasza az alperes 1. számú kérdésére A kérdés második felére az eljáró tanács nem rendelkezik ismeretekkel, mert a hasonló ismertségű, más rajzfilmfigurák kereskedelmi hasznosítására kötött felhasználási szerződésekben meghatározott ellenértékeket a felek rendszerint üzleti titokká minősítik, és az Szerzői Jogi Szakértői Testület gyakorlatában az említett szerződések díjkikötéseinek vizsgálata még nem fordult elő. Ami a „Dr. Bubó”-figura ismertségét illeti, az alábbi tényezőkre mutat rá az eljáró tanács: Az alperes maga kellően ismertnek tekintette a figurát ahhoz, hogy közterületi óriásplakáton alkalmazza, mégpedig a korábbi, nem vitatottan az alperesi jogelődnek jogszerűen engedélyezett felhasználást követően több mint tíz évvel. Ez már önmagában is feleslegessé teszi az ismertség szakértői vizsgálatát. Ugyanakkor az eljáró tanács beszerezte a „Dr. Bubó”figurát életre keltő „Kérem a következőt” tévéfilmsorozat 2000. év körüli sugárzási adatait (Forrás: Artisjus Felosztási Főosztály). Az adatok a következők: 1999. év 50 előfordulás MTV 2000. év nincs előfordulás 2001. év nincs előfordulás Ez annyit jelent, hogy a perbeli felhasználást megelőző évben, a rendelkezésre álló adatok alapján 50 alkalommal valamennyi, tehát több millió televízióval rendelkező magyar háztartást elérhette a perbeli figura. A Magyar Statist tikai Zsebkönyv alapján 2000-ben 2 649 000 televízió-előfizetést tartottak nyilván (Magyar Statisztikai Zsebkönyv, 2002. p. 155.). A műsorelosztók ugyanis kötelesek a médiatörvény alkalmazandó rendelkezése alapján a közszolgálati műsorok, tehát az MTV-nek mind a földfelszíni (Ml), mind a műholdas műsorát (M2) vezetékes továbbközvetítés útján ingyenesen elosztani, tehát a műsorok ott is elérhetők, ahol azok egyébként közvetlenül nem foghatók. (Csak a műsorelosztással kb. másfélmillió háztartás érhető el.) Az eljáró tanács válasza az alperes 2. számú kérdésére Az eljáró tanácsnak nincsenek a reklámpiac struktúrájára vonatkozó szakismeretei. Egyébként megállapítja, hogy a kérdésre adható válasz nem érinti közvetlenül a felperesnek a jogsértő felhasználás fejében járó minimumgazdagodás mértékének meghatározását. A felhasználási mód korlátozott vagy korlátozatlan minőségének a felhasználás fejében járó díjra gyakorolt hatásáról már az 1. kérdésre adott válasz állást foglalt.
