Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2004 (109. évfolyam, 1-6. szám)
2004 / 3. szám - Könyv- és folyóiratszemle
Könyv- és folyóiratszemle 53 A gazdaságban egymástól elszakíthatatlanul összetartozik az iparjogvédelem és a pénz. Az iparjogvédelem a vállalatoknál folyó értéktermelési folyamatok alapvető fontosságú része. Az innovációs fejlesztésekben és az eredményeik hasznosításában rejlő gazdasági lehetőségek igen jelentős hányadát az iparjogvédelem intézményrendszereinek működése teremti meg. E lehetőségek feltárására, s főként azok eredményes és hatékony kiaknázására pedig csak azok képesek, akik nagyon jól ismerik az eszközöket, amelyeket az iparjogvédelem kínál az árutermelő gazdálkodáshoz, és magas színvonalon tudják kezelni azokat. Ezeknek az eszközöknek az alkalmazása ugyanakkor többé-kevésbé számottevő költségekkel is jár. Igen jellemző az iparjogvédelem és a pénz összetett kapcsolatára, hogy e költségek egy részének fontos, a nemzetgazdaság érdekeit érvényre juttató stratégiai szerepe van az abszolút szerkezetű jogokat biztosító oltalmi intézmények működésében. A vállalatoknál végzett iparjogvédelmi munka költségeinek viselése ugyanolyan befektetés, mint bármely egyéb értéktermelő folyamaté - ez azonban nem változtat azon az alapigazságon, hogy az iparjogvédelmi tevékenységekhez finanszírozás kell, ehhez pedig nélkülözhetetlen a pénz. Elvileg természetesen e terület finanszírozásának bele kell simulnia a vállalat pénzügyeinek egészébe, ám tudjuk azt is, hogy gazdasági szempontból nehéz időkben ez mégsem egészen így működik: meglehetősen gyakori, hogy pénzszűke esetén az ipaijogvédelem egyike azoknak a területeknek, amelyek költségvetését az elsők között kezdik lefaragni. Ez természetesen súlyos, s utóbb nehezen helyrehozható stratégiai hiba, amúgy pedig a vezetés tragikus rövidlátásának kórtünete, azonban mégis megtörténik. A dolog másik vetülete, hogy azoknak, akik a cégek iparjogvédelmi munkáját irányítják, illetve végzik, szintúgy tökéletesen tisztában kell lenniük az erre fordított pénz árával. Könnyen belátható, hogy az innovációs munka hozama nemcsak azoknak az árucikkeknek az értékesítésében jelenik meg, amelyek annak eredményeit megtestesítik, hanem jó esetben azoknak köszönhetően az egész vállalat versenyképességének a javulásában, piaci pozícióinak erősödésében. Maradéktalanul érvényes ez az iparjogvédelmi munkára is, amely az innovációs fejlesztés egyik eszközéül szolgál. Ezért az ebbe történő befektetések teljes megtérülése szigorú pontossággal nem is igazán mérhető, az e területen történő vállalati gazdálkodás optimálásához azonban mindenképpen tudni kell, hogy mibe kerül ezek finanszírozása. Ehhez pedig soha nem szabad szem elől téveszteni azt sem, hogy a pénz ára akkor is költség, ha nem a másét, hanem a sajátunkat használjuk fel, hiszen ezzel lemondunk arról, hogy ezt a pénzt máshol használjuk fel, máshová fektessük be, vagy éppen hozam ellenében másnak átadjuk. A pénzpiacok nemcsak azon az ágon kötődnek nagyon szorosan az innovációhoz, hogy ez utóbbihoz nélkülözhetetlen a pénz. Nagyon látványosan megmutatkozó tény az is, hogy a pénzügyi szektorban nagyon jelentős mértékben felgyorsult a termékinnováció. Ebben nyilvánvalóan alapvető szerepe van a globalizációnak, amely egyetlen nagy, lényegében teljesen átjárható küzdőtérré alakította a pénzpiacokat, ahol mindenki versenyezhet mindenkivel - ha bírja! -, és mindenkinek szembe kell néznie azzal, hogy mások kiszoríthatják. Ebben az új erőtérben a méretgazdaságossági megfontolások önmagukban is arra ösztönzik a nagyobb pénzügyi szolgáltatókat, hogy igyekezzenek növelni piaci részesedésüket, új értékesítési lehetőségeket kihasítani maguknak a piacból - ez pedig nyilvánvalóan fokozza a piacon a versenyt. Az utóbbi évek erős és nagy hatású tendenciája továbbá a pénzügyi szolgáltatási ágazatok - hitelintézeti, befektetési, biztosítási, pénztári stb. - közötti határokon átnyúló integráció, s az ezen alapuló, új típusú, kombinált termékek megjelenése a pénzügyi szervezetek kínálatában. Ez új területeket nyitott meg és új lehetőségeket teremtett a szolgáltatók, valamint a termékeik közötti versenyre, s szintúgy erőteljesen növelte annak szorítását. S merthogy az erős piaci verseny a termékinnováció legerősebb hajtóereje, mindezekkel természetes és szükségszerű, hogy a pénzpiacon rendkívül gyorssá vált az új eszközök megjelenése, választékuk bővülése. Ez kiemelkedő szerepet adott egy új szakterületnek, a pénzügyi eszközök tervezésének, amelynek az a rendeltetése, hogy a finanszírozási feladatok optimális megoldására, és úgyszintén a befektetési lehetőségekkel szembeni igények kielégítésére olyan pénzügyi konstrukciókat, termékeket alakítson ki, amelyek jól illeszkednek a finanszírozást keresők és a finanszírozók, valamint az egyéb befektetők igényeihez és lehetőségeihez. Akár pénzhez akarunk jutni másoktól, akár a saját szabad pénzünket akarjuk nyereségesen kikölcsönözni, illetve befektetni, vagy éppen pénzügyek intézésével igyekszünk haszonra szert tenni, az eredmény végül is igen nagy részben attól függ, hogy jól választottuk-e meg ehhez az eszközt, és jól alkalmaztuk-e azt. Valaha ez viszonylag egyszerű volt. Kezdetben csupán négy pénzügyi eszköz létezett: a banki betét, a váltó, a kötvény és a részvény. Ezek között és ezek alkalmazásában valóban könnyű volt eligazodni, hiszen gazdasági szerepükben és pénzügyi sajátosságaikban világosan elkülönültek egymástól. Napjainkra azonban a bőség zavarával küzd mindenki, aki a rendelkezésre álló pénzügyi eszközök között válogat, és különösképpen az, aki ebben lépést akar tartani a fejlődéssel. Ebben a világban kalauzol e mű. Jaksity a honi pénzvilágban a rendszerváltás óta bekövetkezett fejlődés egyik kiemelkedő szereplője és alakítója. Amint itt mondja, könyvében szakmai munkája és kutatásai első másfél évtizedének tapasztalatait összegzi. Üzleti tevékenységében ő elsősorban a tőzsde és a befektetési szolgáltatások szakembere, a Budapesti Értéktőzsde újbóli létrehozóinak egyike, s ma elnöke. Művének célkeresztjében is nagyrészt ezek a piaci területek állnak. Látásmódja és mondanivalója az aktív, vezénylő tábornoké. Az a típus, aki nappal küzd, este papírra veti gondolatait és elemzéseit. Itt igen jó elméleti alapokra helyezett gyakorlati áttekintést ad a pénzpiacok működéséről, az ügyletek és az azokhoz kialakítandó döntések stratégiai és taktikai szempontjairól és megfontolásairól, az ezeket szolgáló elemzésekről. O is a pénz gazdaságtörténetének rövid összegezésével indít. Ezt követően bemutatja, hogy a tudomány mai állása szerint - egyrészt makro-, másrészt mikrogazdasági szempontból - mit tudunk a pénzpiacokról és azok működéséről. Ezt követi a mai harctér, a harci műveletek és tapasztalatok elemzése, a pénzpiacoknak, azok sajátos szektorainak, különféle szereplőiknek, valamint termékeiknek a bemutatása.
