Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2004 (109. évfolyam, 1-6. szám)

2004 / 3. szám - Hírek, események. A szellemi tulajdon világnapja Budapesten és a Millenniumi Díjak átadása

38 Hírek, események ös módosítása óta így rendelkezik a francia kódex: „a szer­ző (szomszédos jogi jogosult) nem tilthatja meg műve (tel­jesítménye) kizárólag magáncélú többszörözését, amely nem irányul bármely nyilvános felhasználásra”. A kódex megfogalmazása tehát egyértelmű, a jogalkotó a szabad fel­­használást szigorúan a magánhasználat esetében ismeri el jogszerűnek. Mindazonáltal e szabály elfogadásának fenti időpontjaiban a jogalkotó még nem számolhatott a techni­kai fejlődéssel megjelenő új típusú adathordozókkal és azokkal a műszaki megoldásokkal, amelyek alkalmazása megakadályozza az ilyen hordozóeszközökön rögzített művek többszörözését. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a konkrét esetben ne lennének alkalmazhatók a kódex rendel­kezései. így nem fogadható el az alperesek egyikének érve­lése, miszerint az irányelv hatálya sem terjed ki a bármely hordozón (például DVD-n) szereplő mű másolására, hiszen nem sorolja fel a szóba jöhető többszörözési módokat. A szabad felhasználás határainak megvonásakor - ahogyan arra az alperesek is hivatkoztak - figyelembe kell venni a BUE szabályait. A BUE 9. cikkének (2) bekezdése szerint az unióhoz tartozó országok jogosultak arra, hogy lehetővé tegyék a művek többszörözését, de e jog gyakorlása során kötve vannak az ún. „háromlépcsős teszt” együttes érvé­nyesülést kívánó feltételeihez: a többszörözés olyan külön­leges esetekre korlátozódhat, amely nem sérti a mű rendes felhasználását, és indokolatlanul nem károsítja a szerző jo­gos érdekeit. Hasonló rendelkezéseket találunk a TRIPS- egyezmény 13. és a WIPO Szerzői Jogi Szerződésének 10. cikkében is. A bíróság leszögezte, hogy noha az irányelv­nek megfelelő szabályokat még nem építették be a francia kódexbe, a belső jogi szabályok értelmezésekor nem kerül­hető meg az irányelv rendelkezéseinek figyelembevétele, így nem hagyható figyelmen kívül, hogy az 5. cikk 5. pontja rögzíti a kivételek és korlátozások alkalmazására irányadó „háromlépcsős teszt” kumulatív feltételeit. Az 5. cikk 2. b) pontja a szabad felhasználás körébe eső, bármely hordozó­ra történő magáncélú másolást lehetővé teszi természetes személy számára, ha az közvetve sem irányul jövedelem­­szerzésre feltéve, hogy a jogosult méltányos díjazásban ré­szesül, amelynek megállapításánál számításba veszik a szerző által nem engedélyezett másolás megakadályozásá­ra alkalmazott műszaki védelmi intézkedést. E szabad fel­használási eset átvétele azonban nem kötelező a tagállamok számára. A bíróság tehát megállapította, hogy az irányelv­­az irányadó nemzetközi szerződésekhez hasonlóan - nem ismeri el és nem teszi lehetővé általánosan a magáncélú má­soláshoz való jogot a „háromlépcsős tesztnek” megfelelő­en, és a tagállamokra bízza annak megítélését, hogy beve­zessék-e szerzői jogukba e szabad felhasználást vagy sem. A fentiek alapján az adott ügyben a bíróság az alábbi következtetésekre jutott: egy DVD-n rögzített filmalkotás kereskedelmi hasznosítása az audiovizuális művek fel­­használásának egyik formája, amely vitathatatlanul e mű­típus rendes felhasználásának tekinthető. A digitalizált formában kiadott filmalkotásról másolat készítése így nyilvánvalóan a mű - a BUE értelmében vett - rendes, lé­nyegi felhasználását sértő cselekmény, annál is inkább, mivel a műsoros DVD-k terjesztéséből a gazdaság nélkü­lözhetetlen bevételi forráshoz jut. Ennélfogva e sérelem szükségszerűen súlyos, hiszen gátolja a filmelőállítás költségeinek megtérülését. így a hatásos műszaki intézke­dés alkalmazása a filmelőállítók részéről nem sérti a ma­gáncélú másolás kódexben szabályozott esetét. Végül, ami a fogyasztóvédelmi szempontokat illeti, a bíróság megállapította, hogy nem tekinthető a DVD lényeges tu­lajdonságának a másolhatóság, még kevésbé a magáncélú másolás lehetőségének kizárása, ezért azt nem köteles az eladó feltüntetni a csomagoláson. A szerzői jogi szempontból igencsak vitatható - remél­hetőleg - még nem jogerős Ítélet egyik gyenge pontja - a mű rendes felhasználásával konkuráló felhasználások hely­telen értelmezéséből kiindulva—a szabad felhasználások és a hozzáférést gátló műszaki intézkedések ütközésének megítélése. Érdekes körülmény, hogy az irányelv erre vo­natkozó rendelkezéseinek értelmezése céljából az alpere­sek javasolták az Európai Közösségek Bíróságának megke­resését előzetes döntéshozatali eljárás lefolytatása végett. Sajnálatos, hogy Franciaországban még nem fogadták el az irányelv rendelkezéseinek megfelelő szabályozást tartal­mazó törvénytervezetet. Ez ugyanis külön említi, hogy a magáncélú másolás mint szabad felhasználás kedvezmé­nyezettje számára a jogosultnak ésszerű időn belül biztosí­tania kell a műhöz való hozzáférést. E rendelkezést olvasva a bíróság talán eltöprenghetett volna azon, hogy a magáncé­lú másolás esete nem is olyan „üres halmaz”, mint ahogyan azt döntésükben kifejtik. (Persze a tervezet itt is feltételül szabja a „háromlépcsős tesztnek” való megfelelést.) A ter­vezet szövege szerint ugyanakkor a jogosult nem köteles feloldani a műszaki intézkedést abban az esetben, ha a mű a nyilvánosság számára hozzáférhető oly módon, hogy a nyilvánosság tagjai a hozzáférés helyét és idejét egyénileg választhatják meg. Mindezek alapján Monsieur X. egyelőre nem vigaszta­lódhat mással, mint - ahogyan arra az alperesek a perben rá­mutattak — a film televíziós sugárzása alkalmával véghez­vitt magáncélú másolással. Bár, ki tudja, mit tehet meg sza­badon? Dr. Kulcsár Eszter

Next

/
Oldalképek
Tartalom