Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2004 (109. évfolyam, 1-6. szám)
2004 / 3. szám - Tanulmányok. Farkas Szabolcs, Touréné Ágoston Erika: Az őssejtkutatás helyzete napjainkban és az őssejtek szabadalmazhatóságának kérdései
4 Farkas Szabolcs - Touréné Ágoston Erika Az inkompatibilitás megelőzhető az immunreakció elnyomásával, de ez a ma ismert hatóanyagokkal csak rövid időre szól. Tartósabb megoldás a genetikai módosítás, amelyre két út kínálkozik:- embrió létrehozása a beteg valamely szöveti sejtmagjának beültetésével magjától megfosztott petesejtbe, és az ezután fejlődésnek indult, a beteggel genetikailag egyező embrió őssejtjeinek felhasználása az ún. terápiás klónozás, vagy — meglevő őssejtvonalból, homológ rekombinálással a betegével kompatibilis őssejtek létrehozása. Jelenleg egyik genetikai módosításra épülő beavatkozás sem könnyen járható út, habár emberi embrionális őssejtek klonális szaporítása terén már születtek értékelhető eredmények. A terápiás klónozás gondolata a modem biotechnológia említett két forradalmi eredményének, az emlős klónozásnak, és az emberi pluripotens őssejtek izolálásának mintegy ötvözése, lényegében embrionális sejtek leszármaztatása a kezelendő beteg saját testi sejtjeiből, majd ezekből a gyógyításhoz szükséges mennyiség termelése. A művelet maga, az állatklónozáshoz hasonlóan, szöveti sejtmag beültetése magfosztott petesejtbe (somatic cell nuclear transfer, SCNT) és átprogramozása a fogadó sejt citoplazmájára. Ez az eljárás eleve kizárja az idegen fehérjét kilökő immunreakciót. A különböző őssejtek terápiás alkalmazásakor a szövetkompatibilis állatokban tumor képződhet. Egyes tanulmányok szerint embrionális ivarsejtvonalakból kitörlődhetnek bizonyos bevésődött helyek, amitől rendellenes lehet a fejlődésük, továbbá az embrionális őssejtekből kifejlődött állatok ritkán maradnak életben. Mások viszont azt találták, hogy ha embrionális őssejteket visznek be embrióba más sejtek jelenlétében, azok normálisan működő sejtekké differenciálódnak. A növekedés és differenciálódás követésére alkalmas módszereket feltétlenül ki kell fejleszteni emberi őssejtekre is. A bevitel alkalmával azonban bizonytalan marad, hogy a sejtek a megfelelő, és nem „rossz” helyre vándorolnak, valamint az is, hogy a differenciálódás melyik szintjét kell használni. A legtöbb esetben azonban a technika még nem elég fejlett, még számos megoldandó kérdés vár a kutatókra. Az őssejtes szerekkel összefüggő aggodalmak mégsem annyira a technikával, mint inkább az etikával kapcsolatosak. Évente emberek millióit sújtják az idegrendszer, a szív, a máj, a hasnyálmirigy és más szervek nagyrészt gyógyíthatatlan és gyakran halálos kimenetelű betegségei. Ezekre enyhülést, akár gyógyulást is ígér az őssejtterápia, de a remény mellé az embriókból kinyert őssejtek erkölcsi gondja társul. Szigorúan véve etikai konfliktus támad a destruktív embriókutatás, vagyis az emberi embrió szükségszerű elpusztításával, esetleg elpusztításra ítéltek „előállításával” járó kísérletek és a lehetséges egészségügyi haszonról, vagyis az említett milliók megsegítéséről való lemondás között. Ez világszerte nézetek és érdekek összecsapását váltotta ki és tartja fenn napjainkban is, és a konfliktus társadalmijogi következményei igen súlyosak lehetnek. Egyesek szerint az embriók felhasználása őssejtek kinyerésére a terhességmegszakításhoz és az in vitro megtermékenyítéshez hasonló, esetenként tapasztalható merevséggel és engesztelhetetlenséggel állítja egymással szembe a morálfilozófusokat, vallási vezetőket, olykor a politikusokat és a tudomány egyes képviselőit. A vitát most az az új elem teszi árnyaltabbá, hogy bizonyos betegségek kezelésére az őssejtek bizonyulhatnak a legalkalmasabbnak, így egyesek szerint nemcsak erkölcsileg, hanem emberjogilag is megengedhetetlen nem felhasználni az egyébként elpusztításra ítélt embriókat. Azok számára, akik a megtermékenyített petét morálisan egyenértékűnek tartják a kifejlett magzattal vagy akár a felnőtt emberrel, nyilván minden embriókutatás elfogadhatatlan. Mások szerint a morális érték az ivarsejttől kezdve a kifejlett egyénig folyamatosan nő, és a potenciális személyiséget a korai embrionális állapottól kezdve kell tisztelni. Ismét más vélemény szerint a humán embriókutatás erkölcsi megítélésekor nemcsak az embrió fejlettségi állapotát, hanem a kutatás célját is figyelembe kell venni. Azokban az országokban, ahol engedélyezik a kutatást, ott az embrió kora mindenképp korlátozza a felhasználhatóságát. Mivel a kutatók a gyógyításra legalkalmasabb sejteket elsősorban öt-hatnapos humán embriókból veszik, a módszer nemcsak a betegnél lehet élet-halál kérdése , hanem az „önkéntelen donorok” esetében is. A beteg életének esetleges javításához, illetve meghosszabbításához az embrió elpusztításán át vezet az út. A problémát az USA azzal próbálta áthidalni, hogy a szövetségi költségvetés e célra szánt 250 millió dollárjából csak olyan projektek támogathatók, amelyeket természetes úton elvetélt embriókból vett őssejtekből folytatnak. Az abortuszból származó embriókkal való kísérletezést így nem tiltják, de szövetségi szinten nem is támogatják, emiatt sok kutatóhely le is mondott az ilyen jellegű kísérletekről. A sok tekintetben úttörő Kalifornia viszont, a washingtoni megközelítéssel szemben, 2002 októberében olyan törvényt fogadott el, amely kifejezetten kimondja: területén művi vetélésből származó, sőt klónozott embrióból származó őssejtekkel is kísérletezhetnek a kutatók. Ráadásul a nyugati állam esetében nem egyszerűen tűrésről, hanem támogatásról van szó: a törvény előírja, hogy az abortuszt kérő nőket tájékoztassák, hogy az embriót fölajánlhatják az őssejtkutatásokhoz, mi több ilyen vizsgálatokra állami pénzt is folyósítanak. Az állam kormányzója tízezer tudóst szólított fel, hogy nyújtsa be a kaliforniai kormányhoz ilyen jellegű kutatási tervét. Kérdés, mi lesz, ha a szövetségi törvényhozás, amely már sokat dolgozott ezen a témakörön, az egész országban határozott tilalmat vezet be az őssejtek kinyerésére. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, a pénz és a tudósok egyszerűen oda áramlanak, ahol engedik működni őket. Sok kutató vállalt állást Nagy-Britanniában, ahol engedélyeznek minden, 14 naposnál fiatalabb embrióból származó őssejttel való kísérletet, s ahol nemrégiben állami támogatással kezdték meg az első őssejtbank felállítását. Ausztráliából, ahol a törvényhozásban szintén heves etikai viták dúlnak egyebek közt arról, hogy az országban lefagyasztott 70 ezer embrióból a szükséges néhány tucatot szabad-e őssejtes kísérletekre használni, tudósok egy csoportja máris áttette a székhelyét Szingapúrba, illetve a kutatásokban szintén jeleskedő és e tekintetben igen engedékeny Kínába, ahol egy új törvény mindössze azt tiltja, hogy négyhetesnél
