Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2004 (109. évfolyam, 1-6. szám)
2004 / 2. szám - Könyv- és folyóiratszemle
76 Könyv- és folyóiratszemle alapelveket például, mint az áruk és szolgáltatások szabad áramlása. Az egyes szellemitulajdon-védelmi jogok között jelenleg bizonyos átfedések vannak, amelyek kiegyensúlyozatlansághoz vezetnek. A jövőbeli jogi szabályozásnak egy közös alapon kellene nyugodnia, s ez a befektetések védelme. Az egyes jogi megoldások alapján ki lehetne alakítani egy közös katalógust, ahol az értékelési tényezők rugalmas rendszert képeznének. A maximális rugalmasság azonban könnyen járhat a jogi biztonság hiányával, ezért szilárd jogi alapra van szükség. Szilágyi József 'I* John Brockman (szerk.): A következő 50 év. A tudomány a huszonegyedik század első felében. Vince Kiadó, 2003; ISBN 963 9323 95 0 Bátrak könyve. Ha az itt szereplő írások alkotói nem elismert tudósok és a kérdéses téma kiváló szakértői lennének, akkor joggal adhatnánk egészen más, kevésbé pozitív minősítést a szerzőknek, akik itt nem kevesebbre vállalkoznak, mint hogy felvázolják a következő ötven év fejleményeit. Csak egy-egy szakterület egészen kiemelkedő tudósának van ehhez elegendő ismeretbeli és erkölcsi alapja, legalábbis akkor, ha gondolatait azzal az igénnyel adja elő, hogy jövőbe tekintését valóban hitelt érdemlőnek, tudományos igényességgel megalapozottnak fogadjuk el. Ám még a tudományok mai állásának nagyon alapos ismeretére támaszkodó előrejelzés készítéséhez, az ezt segítő becslésekhez és extrapolációkhoz is nagy bátorság kell, hiszen a fejlődésben ötven év ma nagyon hosszú idő, és igencsak nehéz biztosan felbecsülni mi jön a következő kanyar után. Ötven év. Harmincöt évvel ezelőtt Magyarország akkor egyik legjobb ipari elektronikai fejlesztőlaboratóriumában, a Telefongyár Digitális Laborjában olyan elemekből építettük a rendszereket, amelyek mindegyike egy-egy 25 mm élhosszúságú kockában egyetlen alapáramkört tartalmazott, pl. egyetlen bináris elem tárolására alkalmas multivibrátort. Egyetlen, 1024-nél nem nagyobb decimális szám tárolásához tíz darabot kellett láncba kötni ezekből. Az órajel legnagyobb lehetséges sebessége 100 kHz volt, és akkor kezdtünk dolgozni egy 400 kHz-es áramkörcsalád létrehozásán. Valódi integrált áramkört legfeljebb mutatóban láttunk, és amiről tudtunk, az nem sokkal volt nagyobb teljesítményű a mi elemeinknél. Nyomtatóként elektromechanikus, gömbfejes írógépet használtunk. A számítógép-programozás egyik fontos paramétere az MTBF tényező, a két meghibásodás között átlagosan eltelő időtartam hossza volt - igyekeztek olyan rövid programokat írni, hogy azok lefussanak, mielőtt ismét beüt valamilyen meghibásodás. Személyi számítógépről még nem is álmodtunk, szkennerről, hajlékony mágneslemezes tárolóról (floppy) vagy a mai értelemben vett merevlemezes (winchester), illetve sok megabájt teljesítményű szilárdtest tárolókról még kevésbé, és a lézeres adatrögzítés és visszaolvasás is legfeljebb a merész remények körébe tartozott. Természetesen még évtizedekig szintúgy a fejlesztés álomvilágában éltek az olyan különféle intelligens eszközök, amelyeket ma szubminiatűr számítógépek vezérelnek, az elektronikus gyújtástól és a mikrocsipre épülő bankkártyától a mind több szolgáltatást nyújtó kommunikációs eszközökig és a tenyerünkben elférő számítógépekig. Ma mindezek természetesek, amint az is, hogy ami most jól szolgál, az egy-három év múlva már elavult eszközzé válik a fejlesztés újabb eredményeivel való összehasonlításban. És ezért természetes az is, hogy mind nehezebb belelátni a jövőbe. Mai világunk alapvető jellemzője, hogy gyorsul a fejlődés. Termékinnovációk, technológiai innovációk, alkalmazástechnikai innovációk pozitív visszacsatolásban erősítik, segítik is, hajtják is előre egymást, hozzák az új fejlesztési eredményeket. Ez teszi különösen ígéretessé és izgalmassá, hogy mi mindent hoz a következő évtizedekben a tudományok fejlődése, és az új eredmények felhasználása hová kormányozza vagy éppen sodoija a világot. És jóllehet napjainkra már a jövő várható alakulásának kifürkészése valódi tudományággá fejlődött, ma minden korábbinál nehezebb az ilyen következtetés. Nehezebb, mert mind több területen a tudomány új eredményei azonnal technológiává válnak, a technológiák árucikkekké, a mind élesebb piaci pozícióharchoz megint új - vagy újként eladható - árucikkek kellenek, azokhoz új technológiák, és a ciklus gyorsulva hajtja magát és a tudományt is előre. Látjuk és érezzük ezt, amint azt is, hogy a fejlesztési eredmények gyorsuló megjelenése hogyan hoz forradalmi változásokat a legkülönbözőbb felhasználási területeken. Kitűnő példa erre a mikroelektronika és az információtechnológia összefonódó fejlődésének hatása. A világháló mára olyan adatbázissá és kapcsolati rendszerré fejlődött, amelyről még két évtizede sem álmodtunk volna, akár a rajta elérhető adatok és információk tömegét, akár a kutathatóság és a hozzáférés gyorsaságát és könnyű voltát tekintjük. Növekvő sebességgel bővül, s így nő a hatása is a kutatásra, innovációra, azoknak a kereslet oldaláról történő ösztönzésére és az eredmények felhasználására. Nagyon jellemző erre Moore törvénye, amely szerint a számítógépek teljesítőképessége tizennyolc hónaponként megkétszereződik, és Nathan Myhrvold itt olvasható, ehhez csatlakozó törvénye, amely szerint a szoftver a Moore-törvény szerinti sebességnél gyorsabban fejlődik. A Vince Kiadó fontos küldetésének tartja, hogy olyan műveket adjon közre, amelyek szakmailag jól megalapozott, megbízható, ugyanakkor az érdeklődő laikus számára is jól érthető betekintést adnak abba, hol tartanak a különböző tudományágak az ezredforduló táján. Ebben a kötetben 25 tudós vázolja fel, hogy a maga szakterületén várhatóan mit hoz a következő ötven év, milyen eredményekre számíthatunk, és azok milyen hatással lesznek egyrészt a szakterületre, másrészt a tudomány egyéb területeire. Ez nem sci-fi, hanem valódi, kutató és töprengő tudományos vizsgálódás. Az itt szereplő írások szakmai színvonalát, igényességét tökéletesen jellemzi a szerkesztő előszava: a szerzők itt nem olyan értelemben vett ismeretterjesztő tanulmányokat írnak, amelyek célja a nagyközönség tájékoztatása. Nem a tudomány népszerűsítése a céljuk, hanem megpróbálják a legújabb tudományos kutatási eredményeket nemcsak a nagyközönség számára, hanem magán a tu-