Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2003 (108. évfolyam, 1-6. szám)
2003 / 1. szám - Technikatörténet. Végh László: Friss levegő, 2. rész
96 Technikatörténet 12. ábra: Carrier központi gyáregysége 1937-ben New fork/Syracuse 11. ábra: a feltaláló és a US1687542 számon szabadalmi oltalom alatt álló berendezése Földön, vízen, levegőben A következő megrendelések színházak, mozik majd vonatok komfortosabbá tételét célozták meg. Carrier berendezései minden fronton helytálltak. Az egyik első színházi légkondicionáló bemutatkozására a New York-i Times Square-en található Rivoli Színházban került sor 1925-ben. A Broadwayen sűrűn megforduló hollywoodi filmmágnások hamarosan felfigyeltek a berendezés sikerére. Ez a momentum egy új korszak felé tett első lépést eredményezett. A fejlett iparú, de viszonylag mérsékelt éghajlatú Északról, a keleti partvidék „műhelyvárosaiból” a légkondicionáló elindult hódító útjára a mediterrán vidékekre is, hogy azután hamarosan döntő szerepet játszszon az egykor Gorrie nevével fémjelzett kezdeti lépések helyszínét jelentő Dél átformálásában. Ezen területek éghajlati viszonyainak a leküzdése lett az igazán testreszabott feladat Carrier találmányának. A mediterrán klímájú nyugati partvidék kialakuló, és szolgáltatóiparon alapuló központjainak szó szerint égető szüksége volt ezekre a berendezésekre. Hollywood, Las Vegas és általában Kalifornia megváltásként üdvözölte az új, hűvösebb szelek érkezését. Különösen Hollywood igényelte a találmányt. Ebben az időben született meg a hangosfilm. Ezek a kópiák és a javuló képminőség egyre inkább árulkodtak a forgatás körülményeiről. A mozik, filmbemutatók és fesztiválok helyszíneinek kellemesebbé tétele mellett a stúdiók egyszerűen nem is lettek volna alkalmasak azon a vidéken hangosfilmek forgatására. A légkondicionáló azonban jött, és Hollywood maradhatott a némafilmek után a hangosfilm, Kalifornia pedig a szórakoztatóipar központja. A korabeli igényes nézőközönséget már a mai óriásplakátoknak megfelelő, „Cooled by Refrigeration” megjelölésű vetítésekkel lehetett legkönnyebben a filmszínházakba becsalni. Egy vállalkozás, amely már sínen van A nagy világgazdasági válság kezdetéig a légkondicionáló szinte minden, ma is ismert alkalmazási területen bemutatkozott. Carrier és cége (12. ábra) az ekkor már számos hasonló profilú vállalkozással együtt, újabb és újabb területen mérethette meg magát. A légkondicionáló tehát hamarosan mozgásba lendült. Ez szó szerint értendő, ugyanis 1929-ben a Baltimore & Ohio vasúttársaság megrendelésére beszerelték az első vasútikocsi-légkondicionáló egységet. A többi vasúttársaság 1930-31 folyamán követte a példát. A szerelvények rangos eseményeknek adtak helyet. „Mozgó vonaton” tartotta meg közgyűlését ezekben az években a Vasúttársaságok Szövetsége és az Amerikai Épületgépészeti Mémökkamara is. Carrier már 1907-ben tervezett egy hűtőrendszert a Santa Fé társaságnak, áruszállító tehervagonok hűtésére. A megoldás egy különálló, vasútállomásokon a szerelvényekhez csatlakoztatható gördülőegységből állt. Akkoriban a hűtőberendezés mozgó vonatszerelvényen történő állandó elhelyezésére még gondolni sem lehetett, a berendezés méretei és a biztonságos működtetés is gondokat okozott. Menet közben a levegő áramlása a szellőztetéssel egyébként is kellő hatásfokúnak tűnt. A valódi problémának a szerelvényeknek a pályaudvarokon, sokszor a tűző napon történő várakozások alatti túlmelegedését tartották, ezek a kezdetleges hűtőberendezések elsődlegesen ennek megelőzésére szolgáltak. (A legkorábbi időkben alkalmazott megoldások természetesen itt is a jégtáblákra vezethetők vissza. Ugyanaz a társaság, amely 1929-ben kezdeményező volt, a Baltimore & Ohio Company, már 1884-ben kísérletezett egy, közvetlenül a mozdony mögé felszerelt jégtáblákkal telirakott hűtővagonnal. Az első szerelvényen átáramlott levegő a jégtáblák által lehűlve biztosította volna a többi vonatkocsi friss levegőjét. A szerkezet alacsony hatásfoka miatt nem sok eredménnyel, rövid ideig üzemelt.)
