Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2003 (108. évfolyam, 1-6. szám)
2003 / 1. szám - Technikatörténet. Végh László: Friss levegő, 2. rész
92 Technikatörténet A konkurencia Carrier szabadalmi leírásában még nem fordul elő a légkondicionálás kifejezés. Az elnevezés (air conditioning) megalkotása ugyanis még váratott magára. Ezt csak néhány évvel később, Stuart Warren Cramer (3. ábra) alkalmazta saját szabadalmi bejelentésében. A vezető amerikai textilipari központban, Charlotte (Eszak-Carolina) városában tevékenykedő mérnök a szövéshez használt textilszál nedvességtartalmának szinten tartására javasolta a levegő megfelelő „kondicionálását”. Míg a szabadalmi bejelentésben a textilszál kondicionálását említette, 1906. májusában a gyapottermesztők szervezetében elhangzott előadásában így fogalmazott: „A légkondicionálás kifejezés magába foglalja a nedvességtartalom szabályozását, a levegő tisztítását és fűtését, továbbá a szellőztetést.” Az amerikai szabadalmi hivatal adatbázisa alapján Cramer kiterjedt feltalálói tevékenységet mondhat magáénak. Bár bejelentéseinek összevetése Carrier hasonló bejelentéseivel izgalmas eredményekre vezethetne, most csak egyetlen bejelentés bemutatásával szeretnénk érzékeltetni, hogy milyen aktivitás jellemezte ezt a területet a XX. század első éveiben. A bejelentés egyébként jó példa az elnevezés használatára is (4. ábra). 3. ábra: Stuart W. Cramer 4. ábra: US 1075179. Le\egö-kondicionáló berendezés Érdemes felhívni a figyelmet a ma elkülönült műszaki területek akkori összemosódottságára. Míg Carrier végzett elektromérnökként oldott meg gépészeti problémákat, Stuart W. Cramer a textilüzemek épületeinek avatott tervezőjeként szorított időt a légkondicionálás ügyes-bajos kérdéseire és konstruált szabadalmi oltalomra érdemes berendezéseket. 3. Egy feltaláló pályafutása az amerikai álom megvalósulásának jegyében Az alkalmazott mérnöki státustól az önálló cégalapításig Mai szemmel nézve Carrier sikeres feltaláló-mérnökként nem törekedett túlságosan az önállósulásra. Az első berendezés megépülésétől a Carrier Company megalakulásáig közel 13 év telt el, és a megalakulást is inkább a külső körülmények kényszerítették ki, nem a határozott szándék. Természetesen az 1902-1906-os mozgalmas időszakot is fontos évek követték. Carrier tudományos alapossággal igyekezett tökéletesíteni az ipar által egyre jobban igényelt találmányát. Ennek látványos eredménye volt az 1911. december 3-án a Amerikai Gépészkamarában tartott előadása, amely során „Rational Psychcrometic Formulae” címmel bemutatta a kisérletek eredményeit tartalmazó művét. A légkondicionálás elveinek tudományos alapra helyezésével lassan, de biztosan széles körben elfogadott lett és külön szakági rangot szerzett a mérnöki munkák között. A Carrier által alkalmazott számítási képletek a napi meteorológiai adottságok figyelembevételével tették lehetővé egy adott belső tér hőmérsékletének és páratartalmának beszabályozásához szükséges adatok kiszámítását. Mint tudjuk, Cramer elnevezése terjedt el széles körben. Carrier is átveszi ezt a gyűjtőfogaimat későbbi berendezéseire. Egyébként Cramer szabadalmi bejelentése, amely lényegében a textilüzemek levegőjéhez vízgőzt adagoló berendezésre vonatkozott, nem vezetett szabadalomjogi vitához közöttük. Talán éppen az esetleges ütközések elkerülésének szándéka volt az oka a következő bejelentés elbírálásának késlekedésében. Carrier ugyanis 1907. május 17-én egy újabb bejelentést is benyújtott. A bejelentést a az Egyesült Államok Szabadalmi és Védjegy Hivatala US 1085971 számon engedélyezte 1914. február 3-án, az oltalom iránti igény megújítását követően (5. ábra). 5. ábra: US 1085971. Eljárás levegő párásítására, valamint a levegő hőmérsékletének és páratartalmának a szabályozására
