Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2003 (108. évfolyam, 1-6. szám)
2003 / 1. szám - Dr. Munkácsi Péter: Félúton a rádió- és televízió-szervezetek szomszédos jogi védelmét érintő nemzetközi szerződéstervezet elfogadása felé – visszatekintés a 2002. évre
10 Dr. Munkácsi Péter ten meghatározott korlátozások figyelembevételével kell biztosítani (2. cikk 2. bekezdés). A főszabály szerint ennek az egyezménynek az alkalmazásában a nemzeti elbánás annak a szerződő államnak a hazai törvényei szerinti elbánást jelenti, ahol a védelmet kérik olyan műsorsugárzó szervezetek számára, amelyeknek székhelye az illető államban van, olyan adásokra vonatkozóan, amelyeket a területén elhelyezett adókról sugároznak [2. cikk 1. bekezdés c) pont], A Római Egyezmény szerint valamennyi szerződő állam nemzeti elbánásban köteles részesíteni a műsorsugárzó szervezeteket, ha a műsorsugárzó szervezet székhelye valamely másik szerződő államban van, vagy a sugárzott műsor átvitelére valamely másik szerződő államban lévő adóállomásról került sor (6. cikk 1. bekezdés). Azonban bármelyik szerződő állam úgy nyilatkozhat, hogy csak abban az esetben fog védelmet nyújtani a sugárzott műsoroknak, ha a műsorsugárzó szervezet székhelye valamely másik szerződő államban található, és a sugárzás átvitele ugyanazon szerződő államban lévő adóállomásról történt (6. cikk 2. bekezdés). A Római Egyezmény 13. cikke rendelkezik a minimumjogokról. Eszerint a műsorsugárzó szervezetek joga, hogy engedélyezzék vagy megtiltsák a) sugárzott műsoraik továbbsugárzását; b) sugárzott műsoraik rögzítését; c) (i) a sugárzott műsoraikról engedélyük nélkül készített rögzítések többszörözését, (ii) a sugárzott műsoraikról a 15. cikk rendelkezéseivel összhangban eszközölt rögzítéseknek az e rendelkezésekben említettektől eltérő célokra történő többszörözését; d) televíziós sugárzott műsoraiknak a nyilvánossághoz való közvetítését, ha az olyan helyen történik, amely a nyilvánosság számára belépődíj megfizetése ellenében áll nyitva; e jog gyakorlása, feltételeinek meghatározása annak a szerződő államnak a nemzeti jogalkotására tartozik, amelyben a védelmét igénylik. A fenntartásokat engedő 16. cikk b) pontja értelmében, ha valamely szerződő állam nyilatkozatot tesz, hogy a 13. cikk d) pontja szerinti nyilvánossághoz való közvetítés jogát nem alkalmazza, a többi szerződő állam nem köteles a 13. cikk d) pontjában említett jogot azoknak a műsorsugárzó szervezeteknek biztosítani, amelyeknek a székhelye a nyilatkozó államban van. Vitathatatlan a Római Egyezmény úttörő jelentősége, hiszen gyakorlatilag három jogosulti csoportban létrejött a szerzői joggal szomszédos jogok jogdogmatikailag önálló köre, azonban évtizedekre volt szükség, hogy a nemzeti törvényhozások rálépjenek a nemzetközi jog által kijelölt útra.7 A közben eltelt idő alatt a műsorsugárzás az átviteli technikák és a vevőberendezések tökéletesedése révén a műsorsugárzási cselekmények nagy szerepet kaptak. Új terjesztési szolgáltatásokat hoztak létre, és számottevően nagyobb lett a műsor és/vagy szolgáltatási kínálat, többé-kevésbé az interaktivitás mentén. A legfontosabb innovációs elemnek a hagyományos műsorsugárzás terén a 7 Boytha György: A hatályos szerzői és szomszédos jogi szakegyezmények, Függelék, p. 544. In Gyertyánfy Péter (szerk.): A szerzői jogi törvény magyarázata. KJK-Kerszöv, Budapest, 2000. megnövelt csatornakapacitást tekintik. Mivel a koaxiális kábeleket csak az 1960-70-es években kezdték alkalmazni, a kábelen történő terjesztés nem képezi elemét a Római Egyezménynek, mint ahogyan napjaink új jelenségei, a jelkalózkodás és a digitális technikákból, multimédia-alkalmazásokból adódó új felhasználási területek sem. A Római Egyezmény rendelkezik egy kormányközi bizottság létesítéséről, amelynek hatáskörébe tartozik a dokumentum felülvizsgálatának előkészítése.8 9 Bár már 10 évvel az egyezmény hatálybalépését követően, 1974-ben modellrendelkezéseket alkottak meg a szomszédos jogok aktualizálása érdekében, 1979-től albizottság figyeli az egyezmény gyakorlati érvényesülését, a felülvizsgálatra még nem került sor. A revízió szükségességére konkludált a bizottság 1999-ben tartott 17. rendes ülésére készített összehasonlító tanulmány a Római Egyezmény, a Szellemi Tulajdon Világszervezetének az Előadásokról és a hangfelvételekről szóló Szerződése (továbbiakban: WPPT) és a szellemi tulajdon kereskedelemmel összefüggő kérdéseit szabályozó egyezmény (TRIPS-egyezmény)' viszonyrendszerével foglalkozik (Walter Report).10 Mind 1999-ben, úgyszintén a 2001 júniusára összehívott következő rendes ülésen általában egyetértő hozzászólásokat eredményezett a tanulmány megvitatása.11 Amint a Római Egyezmény teljes szövege, úgy egyes rendelkezései sem kerültek felülvizsgálat tárgyává. A TRIPS-egyezmény 14. cikke 3. pontja értelmében a rádió- és televízió-szervezeteket megilleti az a jog, hogy megtiltsák a hozzájárulásuk nélküli következő cselekményeket: a sugárzott műsor rögzítését, a rögzítések többszörözését és továbbsugárzását, valamint a rádió- és televízióműsoraik közönséghez közvetítését. Ahol a tagok ilyen jogokat nem adnak a rádió- és televízió-szervezeteknek, megadják a lehetőséget a műsorok tartalmára vonatkozóan fennálló szerzői jogok tulajdonosainak arra, hogy összhangban a BUE előírásaival, megakadályozzák a fenti cselekményeket. Igen vitatott a TRIPS-egyezmény 14. cikkének 6. pontja, amely lehetővé teszi a tagok számára a Római Egyezmény szerinti feltételeket, korlátozásokat, kivételeket és fenntartásokat, de a BUE 18. cikkében foglalt visszaható védelem is megfelelően alkalmazandó az előadóművészek és a hangfelvételgyártók hangfelvételekre vonatkozó jogaira, de a rádió- és a televízió-szervezetek jogaira nem. E jogosulti kategória érdekképviseleti szervezetei gyakran adnak hangot nézeteiknek, miszerint a TRIPS-egyezmény nem 8 Az egyezmény 32. cikke értelmében kormányközi bizottság létesül a következő feladatokra: a) az egyezmény alkalmazásával és működésével kapcsolatos kérdések tanulmányozása; valamint b) javaslatok gyűjtése és dokumentáció előkészítése az egyezmény esetleges felülvizsgálatához. A bizottság a szerződő államok képviselőiből áll, akiket méltányos földrajzi megoszlás figyelembevételével választanak. A tagok száma hat, ha a szerződő államok száma nem haladja meg a tizenkettőt; kilenc, ha a szerződő államok száma tizenháromtól tizennyolcig terjed; és tizenkettő, ha a szerződő államok száma meghaladja a tizennyolcat. Az eljárási szabályzat főszabályként rögzíti, hogy a bizottságot minden páratlan évben kell összehívni. 9 Magyarország a 72/1994. (XII. 27.) O.GY. határozat alapján csatlakozott az egyezményhez, amelyet az 1998. évi IX. törvény hirdetett ki. 10 ILO/UNESCO/WIPO/ICR/17/6 11 A két ülés között eltelt idő óta csak Ausztrália, Barbados és Norvégia kormánya juttatott cl írásos észrevételeket, amelyben egyetértenek a tanulmányban foglaltakkal (lásd ILO/UNESCO/WIPO/ICR/18/6).
