Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2003 (108. évfolyam, 1-6. szám)
2003 / 1. szám - Technikatörténet. Végh László: Friss levegő, 2. rész
Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, a Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő melléklete 108. évfolyam 1. szám 2003. február TECHNIKATÖRTÉNET VÉGH LÁSZLÓ Friss levegő II. 1. Bevezetés Edison, Ford, Bell, a Wright fivérek mindenki által ismert és elismert személyiségei a XX. század elején az Egyesült Államokban folytatott műszaki fejlesztőmunkának. Bizonyosan bármelyiküket az elsők között említenénk, ha híres feltalálókat kellene megnevezni ebből az időszakból. Vajon a Carrier név felmerülne hasonló összefüggésben? Talán az épületgépészetben, építéskivitelezésben jártasabbaknak csenghet ismerősen. (Néhány évig nálunk is működött ezen a néven a szóban forgó amerikai cég leányvállalata.) A cég valójában, ahogy ez gyakorta előfordul, egy személy nevét viseli. Őt kívánjuk megismertetni az olvasókkal, az Ítéletükre bízva, hol lehet a helye a Carrier névnek a technikatörténetben. Talán lehetne őt is a fent említett feltalálókkal együtt emlegetni? 2. Egy találmány születésének körülményei Egy kis kitérő Willis Haviland Carrier életpályája az iparosodó Északon kezdődött. New York állam északnyugati részének fejlődése ekkor már jelentős fázisokon ment keresztül, melyek közül a kezdetet az amerikai építőmérnöki tevékenység egyik legkorábbi jelentős alkotása, az Erie-csatoma megépítése jelentette. A csatorna megépítésére 1817 és 1825 között került sor. Az 584 kilométer hosszban kialakított vízi útnak volt a feladata New York városának összeköttetése a Nagy-tavak vidékével. A csatorna által újabb kapcsolat létesült az Atlanti-óceán és a tóvidék között levő természetes összeköttetés mellett (Kanada, Szent Lőrinc folyó). A lényegesen kedvezőtlenebb, túlságosan északi fekvésű kanadai tengeri kijárat mellett így létrejött a szárazföld belsejének megközelítését lehetővé tevő új útvonal. Nem véletlen, hogy a csatorna megépítését a már ekkor prosperáló és soha nem látott fejlődés távlatai előtt álló New York városának hathatós közbenjárására szövetségi költségvetésből támogatták. A csatorna három szakaszban épült Buffalo városától a 191 méter szintkülönbséget jelentő Albanyig, a Hudson-folyóhoz történő csatlakozásig. Említést érdemel, hogy a csatornaépítés az elkövetkezendő nagy feladatok elvégzésére hivatott amerikai mérnökök sorának lett gyakorlati iskolája. Különösen jelentős ez a tény annak fényében, hogy „elméleti” iskolájuk abban az időben egyáltalán nem létezett. További szakmai előnyökkel járt, hogy az építkezés közben kitermelt helyi mészkőből remek hidraulikus, vízszigetelésre alkalmas cementet „kotyvasztottak”. Ezt az anyagot a hajócsatoma építése mellett hamarosan széles körben alkalmazták New York városának első szennyvízelvezető rendszerében, amelynek megépítésére a város addigra már igencsak rá is szorult. így elkerülte Philadelphia sorsát, amely néhány évtizeddel korábban a járványok megelőzésére kiterjedt öntöttvas csatornarendszer kiépítésére vállalkozott. Az eredmény azonban a város oly mértékű eladósodása lett, amely az amerikai típusú fejlődés első vonalából végleg visszavetette az addig kiemelkedő jelentőségű várost. Ehhez a költséges technológia mellett az is hozzájárult, hogy a felkért európai „sztárépítészek” az akkor legtökéletesebbnek tartott, antik görög stílusú márványcsarnokba helyezték a szivattyúházat és a kiegészítő építményeket is, ami rendkívül gazdaságtalan üzemeltetésűnek bizonyult. A „fin de siécle ” Amerikája Carrier 1876-ban született egy környékbeli farmercsaládban. Kisgyermekkorától nap mint nap sokat segített tehenekkel gazdálkodó édesapjának, legtöbbször a New York- Buffalo vasútvonalon közlekedő tejesvonathoz szállították reggelente a friss tejet. A többgenerációs családban egyetlen gyermekként egész ifjúkorában jelentős terheket rótt rá a gazdálkodás. Ennek ellenére már 1894-ben jelentkezett a buffalói főiskolára, de ekkor még az évtized közepén tetőző agrárválság a farmon maradásra kényszerítette. Két évet veszített így el, mire sikerült ösztöndíjat szereznie az Ithaca városában levő Cornell Állami Egyetemre. 1901 -ben friss diplomásként jelentkezett a Buffalo Forge Company által meghirdetett állásra. Bár elektromérnökként szerzett képesítést és titokban a General Electricnél remélt állást, de a Wendt család tulajdonában lévő gépipari üzem alkalmazásába került. Első feladata egy épületfa és kávébab tárolására és szárítására szolgáló üzemcsarnok fűtésének felügyelete volt. Carrier azonban hamarosan nekilátott a karbantartói feladatok kiszélesítéséhez. Szemügyre vette a gőzzel működő légfűtő berendezést, és nemsokára számításokkal alátámasztott tervezetet nyújtott be, amelyben levezette, hogy egy adott nagyságú belső tér optimális fűtéséhez mekkora felületű hőcserélő berendezést kell alkalmazni.
