Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2003 (108. évfolyam, 1-6. szám)
2003 / 6. szám - Hírek, események
Hírek, események 59 A szakköri munka mint az innovatív gondolkodásra nevelés színtere A tudományos kutatás, az innováció civilizációnk egyik mozgatóereje. A tudomány a bennünket körülvevő világra vonatkozó megfigyelések, tapasztalatok rendszere, melyek alapos ismeretéből a jövőnket meghatározó felismerések fakadnak. Az ifjúi tudásvágy kimeríthetetlen kincsestára múltunk nagyjainak életműve, alkotása s a jelen kihívásaival való szembenézés. A józanul gondolkodó emberek tisztában vannak azzal, hogy a tudomány és eredményei a hétköznapok szintjén nemcsak elfogadhatóak, alkalmazhatóak, hanem egyenesen nélkülözhetetlenek is. Ezt felismerve önzetlen tanárok sokasága neveli tanítványait a közös, innovatív gondolkodásra, melynek egyik leghatékonyabb színtere a középiskolai szakköri munka. E tevékenység értékét elismerve irta ki az Oktatási Minisztérium és a Magyar Szabadalmi Hivatal közös pályázatát ,y4 szakköri munka mint az innovatív gondolkodásra nevelés színtere” címmel. Ennek célja egyrészt, hogy nyilvánosságot kapjanak azok a pedagógiai eszközök, módszerek, amelyek elősegíthetik az innovatív gondolkodást a természettudományos, technikai érdeklődésű diákok szakköri tevékenységében, másrészt, hogy a diákok, tanáruk vezetésével, a szakkör tematikájához illeszkedően oldjanak meg a mindennapi műszaki életben jelentkező feladatokat a technikatörténet, az energiagazdálkodás, a hulladékhasznosítás területén, az iparjogvédelmi dokumentáció és a műszaki monográfiák alkalmazásával. A hatodik alkalommal meghirdetett verseny zsűrijének tagjai (Balogh Lászlóné, Oktatási Minisztérium; Magyar Tamás, Magyar Szabadalmi Hivatal; Várhelyi Judit, Magyar Formatervezési Tanács Irodája) a szigorú elbírálási szempontok alapján a következő pályamunkákat javasolták díjazásra.- A magyarkanizsai (Szerbia) Műszaki Szakközépiskola Jenei Erzsébet tanárnő és Tóth Béla tanár úr vezette történelem szakkörének pályázata a város 1903-ban alapított, a mai napig is működő cserépgyárának történetét foglalja össze. A 100 éves ipari létesítményt bemutató dolgozat egyedülálló fényképekkel, korabeli, kézzel írott dokumentumokkal műszaki szempontból is bemutatja a régi technológiát. A benyújtott dolgozatot Raffai Ágnes és Lovas István készítette.- A budapesti Szent Margit Gimnázium Cserkutiné Illyés Agnes tanárnő vezette szakkörének pályázata napjaink hagyományos és alternatív energiahordozóinak felhasználásával, az energiatakarékossági lehetőségekkel és a környezet védelmével foglalkozik. A szakkör tagjai felkutatták azon tudósok, feltalálók életútját, akik ezzel a területtel foglalkoztak. A szépen összeállított munkássággyűjtemény mellett rövid dolgozatokat is mellékeltek a közlekedés oxigénfogyasztásáról. A dolgozat 16 szakköri diák munkája.- A szolnoki Varga Katalin Gimnázium Nagy Tibor tanár úr vezette szakkörének pályázata a modem fizika eredményeivel foglalkozik. Munkájuk során megépítették a nagy részecskegyorsítók modelljeit, így a lineárisát és a centripetálisat is. Elkészítettek egy szárazjéggel üzemelő ködkamrát és egy nyomdetektort. Szép dolgozatokat mellékelteka világ legjelentősebb részecskegyorsítóiról, az elemi részecskék detektálásáról, és értekezést írtak a sugárzás biológiai hatásairól. A pályamunka 15 szakköri diák elemzőkészségét dicséri. A 2003. évi három jutalmazott részére a díjakat dr. Bendzsel Miklós, a Magyar Szabadalmi Hivatal elnöke adta át a Magyar Tudomány Napjához kacsolódó Ifjúság-Innováció-Tudomány című rendezvényen november 4-én, a Magyar Szabadalmi Hivatal aulájában. Az alábbiakban az egyik díjnyertes pályamunka rövidített, szerkesztett változatát adjuk közre. A magyarkanizsai cserépgyár 100 éve Az 1903-ban alapított téglagyár a város legrégibb ipari létesítménye. Nehéz volna megszámlálni, hány kanizsai házat borít a két világháború között Jugoszláviában közismertté vált Angyal- és Marseillei-Cserép. Az előző századdal közel egyidős téglagyár vagy egyszerűen csak a Gyár — ahogy a közelmúltig emlegették - megalapítása annak a 47 kanizsai és környékbeli vállalkozó szellemű embernek köszönhető, akik 1907. március 10-én 180 000 korona értékben 30 éves időtartamra részvénytársaságot alapítottak, nem is álmodva arról, hogy a „Magyarkanizsai első Gőztégla és Cserépgyár” még 100 év múlva is működni fog. A dokumentumok alapján arra lehet következtetni, hogy létezése még ennél is korábbi, hiszen a fő alapító Grünfeld Herman nem készpénzzel járult az alaptőkéhez, hanem a tulajdonát képező ingatlannal, amelyen már 1902-ban téglagyár működött. Részvénytársasággá való alakulásának ötletét az a tényszerűség adja, hogy a századforduló táján jelentős magán- és közintézményi építkezések indultak be, így egyre keresettebbé váltak a gyár termékei. A hagyományos technológiával működő gyár fejlődése töretlenül ívelt felfelé. Vezetésében és technológiai fejlődésében 1927-től következett be változás, amikor a Griinfeld-féle téglagyár többségi tulajdonát a csókái Ledererérdekeltség veszi át. A Lederer család közismert volt haladó szellemiségéről és az új dolgok iránti fogékonyságáról - erről a téglagyár esetében is tanúbizonyságot tettek: a gyár irányításának átvétele után felszereltették az első gőzgépet. A II. világháború vetett véget az ígéretes fejlődésnek. A gyár munkásainak nagy részét a frontra vezényelték, a Lederer család elmenekült az országból, a gyár tulajdonos nélkül maradt. A gyár 1946-tól felvette a Potisje (magyar jelentése: Tisza menti) nevet. A munkaerő nagy részét (akárcsak a háború előtt) még mindig idénymunkások képezték, akiknek minden ősszel felmondtak. Csak kevesen maradtak a téli kirámolásra, de éppen ezeknek a „kiváltságosoknak” jutott a munka legnehezebbje. A rámolás a nyersanyag kitermelését jelentette. Sokszor a fagyos földfelszínt kellett megtörni ahhoz, hogy agyaghoz jussanak. Ezt azután vagy felhordták a gépházhoz, vagy csak megforgatták és összedolgozták. Finomítását a természetre (fagyra, szélre, napra) bízták.
