Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2003 (108. évfolyam, 1-6. szám)
2003 / 6. szám - Dr. Mikló Katalin: Az újdonság kérdésének megítélése – gyógyszerkémiai jogesetek
Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, a Szabadalmi Közlöny és Védjcgyérlcsítő melléklete 108. évfolyam 6. szám 2003. december DR. MIKLÓ KATALIN Az újdonság kérdésének megítélése - gyógyszerkémiai jogesetek Az izomerek újdonságának és szabadalmazhatóságának megítélése* 7. Bevezetés A gyógyszeripari kutatás egyik legnagyobb mélypontját jelentette az 1950-es években kitört és - az áldozatokat tekintve - máig is húzódó, Contergan-botrányként elhíresült eset. A talidomid nevű hatóanyagot tartalmazó Contergant - mint enhye szedatívumot - 1957. október 1 -jén hozták először forgalomba Németországban. A gyógyszergyártó cég úgy vélte, hogy ez a gyógyszer megvalósítja a nyugtátokkal szembeni azon követelményt, hogy nincsenek mellékhatásai, sőt a halálos dózisa olyan nagy, hogy még nagy menynyiségü gyógyszer bevételével sem lehet öngyilkosságot elkövetni. Használatát olyan biztonságosnak ítélték, hogy a gyártó cég a gyógyszert terhes anyák esetében is alkalmazhatónak minősítette. Világszerte hamarosan terhes anyák ezreinek írták fel ezt az enyhe nyugtatót, ám akkor még senki sem sejthette azt, ami ezután következett. Az 50-es évek végén ugyanis szörnyű fejlődési rendellenességekkel világrajövő gyermekek születtek, akiknek a végtagjai torz módon fejlődtek ki. Természetesen nem derült ki azonnal, hogy a rendellenességeknek közös gyökerük van: mindegyik gyermek édesanyja terhessége alatt Contergant szedett. A felismerést követően — 1961 -ben - a gyártó cég kivonta a forgalomból a Contergant. Abban az időben a gyógyszervizsgálati módszerek jóval fejletlenebbek voltak, mint napjainkban: a legtöbb országban a gyógyszergyártókat nem kötelezték farmakológiai vizsgálati eredmények csatolására a gyógyszer-engedélyezési eljárások során. Bár az akkoriban szokásos hatásvizsgálatokat elvégezték a Contergannal is, azok mégsem derítettek fényt a gyógyszer súlyos teratogén hatására. A Contergan farmakológiai vizsgálatát ugyanis csak rágcsálókon végezték el, amelyek szervezetében a gyógyszer egészen másképpen metabolizálódik, mint az emberekében. Később elvégezték a teszteket nyulakon és majmokon is, amelyek ugyanazon borzalmas mellékhatásokat igazolták, mint amilyeneket embereken észleltek. * A tanulmány a Magyar Szabadalmi Hivatal felsőfokú iparjogvédelmi tanfolyamára készített szakdolgozat szerkesztett változata. 2. A Contergan-botrány kémiai magyarázata 2.1. A sztereoizoméria fogalma Az azonos atomi összetételű és konstitúciójú (vagyis alkotó atomjaik tekintetében azonos kapcsolódási sorrendű), de térszerkezetükben különböző molekulákat egymás sztereoizomerjeinek vagy térizomerjeinek nevezzük. A sztereoizomereket alapvetően két nagy szempont szerint osztályozhatjuk: a) aszerint, hogy azok kizárólag konformációjukban vagy pedig konfigurációjukban (is) különböznek-e egymástól vagy b) aszerint, hogy azok egymással a fedésbe nem hozható tükörképek viszonyában vannak-e vagy sem. Az a) esetben a molekula konfigurációján és konformációján az alkotó atomok egymáshoz viszonyított térbeli (síkbeli) elrendeződését értjük. Például a kettős kötések konfigurációján, illetve a kettőnél kisebb rendű kötések konformációján a kérdéses kötés pillératomjaitól kiinduló kötések egymáshoz viszonyított térbeli (síkbeli) elrendeződését értjük. A kettős kötések transz vagy cisz konfigurációjúak, vagy az általánosabban alkalmazható elnevezés szerint E- és Z-konfigurációjúak lehetnek. / s / ' H b H H (E) vagy transz izomer (Z) vagy cisz izomer A b) esetben egy adott konstitúciójú molekula két sztereoizomer módosulatát, illetve két sztereoizomer molekula egy-egy módosulatát egymás enantiomerjének nevezzük abban az esetben, ha egymással a fedésbe nem hozható tükörképek viszonyában állnak [Id. (1) és (2a)]; egymás diasztereomerjének pedig akkor, ha nem tükörképei egymásnak (például a fenti cisz és transz izomerek).
