Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2003 (108. évfolyam, 1-6. szám)
2003 / 1. szám - Józsa Gábor: A számítógépes programok mint szellemi termékek védelmének lehetőségei és korlátai
30 Józsa Gábor Az előző megállapításokból azt a következtetést lehet levonni, hogy a számítógéppel megvalósított találmányok futtatás közben rendelkeznek műszaki jelleggel, de például tárgyi vagy forráskód formában nem. A számítógéppel végrehajtott találmányok azon formái, amelyek nem rendelkeznek műszaki jelleggel az ESZE 52. cikkének 2. bekezdése alapján nem szabadalmazhatok. Az ESZEI Fellebbezési Tanácsa azonban az említett „Számítógépes program termék I és II” (Computer program product I and II) ügyekben hozott T0935/97 és TI 173/97 határozatában leszögezte, hogy ha egy program egy programhordozón rendelkezik azzal a képességgel, hogy lefuttatva egy számítógépen műszaki hatást fejtsen ki, akkor az ilyen program, amely önmaga által meghatározott, nem kell, hogy ki legyen zárva a szabadalmazhatóságból. Ez a gondolat a találmányok oltalmi körének az igénypontokban való megjelenítésével kapcsolatban került megfogalmazásra. Az említett kijelentés nagy lépésnek tekinthető abban az irányban, hogy egy programot csak önmaga által meghatározva is szabadalmazhatónak lehessen tekinteni, akár egy fájlként vagy rekordként egy lemezen vagy más programhordozón tárolva, illetve egy jelsorozat formájában. Az eddigiek alapján látható, hogy az ESZH Fellebbezési Tanácsai által hozott precedensértékű döntések a számítógéppel végrehajtott találmányok szabadalmazhatósága kapcsán enyhén szólva összetett képet mutatnak, az ESZE értelmezése változik, és a döntések nem mutatnak koherens gyakorlatot. A helyzetet bonyolítja az a tény, hogy az európai szabadalmakat az ESZH egységesített szabályai alapján egy központosított eljárásban keletkezteti, amely jog lesz a tárgya a nemzeti szabadalmi törvényeknek az ESZE-hez tartozó országokban. A tagországok nemzeti törvényei egymással és az ESZE szabályaival a szabadalmazhatóság vonatkozásában elvileg egységesek, de a részletes értelmezés - tekintettel az európai szabadalom és a nemzeti szabadalom értelmezéseire — a nemzeti bíróságok kizárólagos joga. A nemzeti bíróságok és az ESZH fellebbviteli testületéi figyelembe vehetik egymás döntéseit, de mások döntése számukra nem kötelező érvényű. A döntéshozó testületeknek az a feladata, hogy a kötelező érvényű precedenseseteket figyelembe véve megtalálják határozataikban az összhangot saját törvényi tradícióikkal. Ez a helyzet vezetett és a továbbiakban is vezethet az ESZE eltérő értelmezéséhez bizonyos típusú találmányok esetén. Két tagországban, Németországban és az Egyesült Királyságban a számítógéppel megvalósított találmányok területén az ítélkezés gyakorlata más-más irányban fejlődött. Ezek az országok érdekes módon a szabadalmazhatóság fontos kérdéseiben különböző gyakorlatot valósítottak meg. A többi tagország bíróságainak ez a helyzet, a harmonizáló szabályok hiányában tág teret enged az ítélkezésben ezen a területen, ami jogi bizonytalanságot eredményez a peres esetekben a nyilvánosság és a szabadalomban érintettek számára. Az ESZH-val ellentétben az Egyesült Királyságban egy üzleti módszer vagy egy szellemi alkotás számítógéppel megvalósítva akkor sem számít szabadalmazhatónak, ha a technika állását meghaladó úgynevezett műszaki hozzájárulással is rendelkezik. Ezt támasztják alá az [ 1989] RPC 569jelű, valamint az [1993] RPC 427 és az [1991] RPC 463 jelű döntések. Ezzel ellentétben a német joggyakorlat azt az üzleti módszert, amelynek van műszaki jellege, még akkor sem zárta ki a szabadalmazhatóságból, amikor kiderült, hogy az egyetlen hozzájárulás a technika állásához nem műszaki jellegű. Az ilyen jogi értelmezések nyithatják meg az utat a szabadalmazhatóság jelentős mértékű kiteljeszthetőségéhez. A vonatkozó esetek a [ 1999] GRUR 1078 és a [2000] GRUR 930. A törvényi védelem bizonytalansága és divergenciája valós negativ hatást gyakorol a befektetési döntésekre, a javak szabad áramlására az EU belső piacán. A legnyilvánvalóbb példája ennek, amikor egy termék az adott államban védelmet élvez, de egy másikban nem (erről le kell mondania a jogosultaknak). Ebben a helyzetben a versenykörnyezet az érintett innovatív termékekre radikálisan különböző lesz attól függően, hogy hol van és hol nincs védelmük. Az engedély nélkül készült másolatok áthaladása egy, a védelmet megtagadó országokból egy, a védelmet fenntartó országba az EU belső határain nem lesz lehetséges. A cégeknek - a termelési és értékesítési lehetőségeken felül - döntéseikben valószínűleg a helyi hatóságok által biztosított szabadalomjogi védelmet is figyelembe kell venniük. Megállapítható, hogy az Európai Szabadalmi Hivatalnak nincs befolyása a nemzeti hivatalokban folyó joggyakorlatra. A divergenciát tehát az eltérő nemzeti bírósági gyakorlat idézi elő. Egyazon „szabadalomcsaládba” tartozó szabadalmak tehát nemzetenként a védelem legkülönbözőbb formáját ölthetik. A Német Legfelsőbb Bíróság 2001. október 17-én kibocsátott X ZB 16/00 BGH jelű döntése tisztázza az előbbi helyzetet, és alátámasztja az ESZH Fellebbezési Tanácsának és jelen irányelvnek az állásfoglalását, mely szerint a feltalálói tevékenység alapfeltétele a műszaki hozzájárulás a technika állásához. Ez a határozat lett a harmonizáció egyik alappillére. Egy további számottevő különbsége a szabadalmazhatósági kritériumoknak az a bizonytalanság, ami az igénypontok lehetséges formái körül alakult ki. Amíg az Egyesült Királyság és Németország az ESZH Fellebbezési Tanácsa „Számítógépes program termék I és II” ügyekben hozott T0935/97 és TI 173/97 határozataiban levő döntésével összhangban engedi a programtermék típusú igénypontokat, addig ezt a gyakorlatot a többi tagország egyelőre nem követi. Az irányelv elemei Az irányelvtervezet 11 cikkből áll. Az 1-5. cikkek érintik közvetlenül a számítógéppel megvalósított találmányok szabadalmazhatósági feltételeit. Az 1. cikk kijelöli az irányelv alkalmazási területét: „Ez az irányelv a számítógéppel megvalósított találmányok szabadalmazhatóságának szabályait határozza meg.” A 2. cikk két alapfogalmat definiál. ,,a) Számítógéppel megvalósított találmánynak tekintendő az a találmány, aminek a működéséhez számítógép, számítógép-hálózat vagy egyéb programozható eszköz használata szükséges, valamint amelynek van új jellemzője, amely részben vagy egészben számítógépes programban vagy programokban realizálódik.
