Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2003 (108. évfolyam, 1-6. szám)
2003 / 1. szám - Józsa Gábor: A számítógépes programok mint szellemi termékek védelmének lehetőségei és korlátai
26 Józsa Gábor A személyi számítógépek korai korszakában léteztek szalagos adathordozók. Ezek a program beolvasásakor előre megadott kódokat kértek, így gátolva a program használatát illetéktelenek számára. A floppylemez technológiájával megjelent az ún. kulcslemezes védelem. A normál formázás a 0-39. sávokat használta, a kulcslemez írta és használta a 40. sávot is. Más esetben a szokásos 512 byte méretű szektorok helyett más méretű szektorokat alkalmaztak. Előfordult az a megoldás is, hogy a kulcslemezre lézerrel hibákat vittek fel, de a felhasználók szerint ez a megoldás rendszerint a floppymeghajtó tönkremenetelét okozta. A magyar „Ékszer” szövegszerkesztő is kulcslemezes védelmet használt, amelyet az amerikai Rainbow céghez szerződött Éltető László magyar matematikus alkalmazott. Ezután a hardverdugók (dongle) jöttek divatba, amelyeket a számítógép párhuzamos vagy soros portjára kellett dugni. Ezek a dugók nagyon megbízhatóak. A két legnagyobb szoftvervédelmi cég (Rainbow és Aladdin) még most is forgalmazza ezeket. A hálózatokkal együtt megjelentek olyan biztonsági rendszerek, ahol a védelem a szerverhez volt kötve, és a csatlakozó számítógépek onnan kaptak engedélyt a védett program futtatására. Ez lehetővé tett különböző licencvariációkat (pl. nem kellett minden számítógépre licencet venni, csak egy meghatározott számút, és a szerver ellenőrizte, és ha kellett, korlátozta a védett programot egyidejűleg használók számát). Természetesen a CD megjelenésével a cégek kifejlesztettek CD-ROM- os védelmeket is, de ezek nagyon sok CD-ROM-egységen nem működtek megbízhatóan, ezért kevésbé terjedtek el. A legújabb trend az, hogy a programot installálás után regisztrálni vagy aktiválni kell. (A Microsoft Office XP és a Windows XP is ilyen védelemmel van ellátva.) Igazából az ilyen típusú védelem - nevezetesen amikor a program egy adott számítógéphez van kötve - nem új. Néhány floppy védelem régebben megengedte, hogy a floppyról a merevlemezre „átvigyék” a védelmet. Lényegében az is az adott számítógéphez kötötte a védett program futását. Ilyen védelemmel láttak el például egy autósok számára készült, útvonal-kalkuláló programot. A program másolásához csak a merevlemez azonosítóinak átírására lett volna szükség az új számítógépen. A Microsoft-féle szoftveraktiválás annyiból jobb, hogy bizonyos dolgokat a gépben meg lehet változtatni (pl. új hardvert installálni) anélkül, hogy a licenc érvénytelenné válna. Természetesen a védelem lehetőségei nem merülnek ki a fentiekben. A védelmi módszerekre sok szabadalmi bejelentés létezik, melyek közzététel után kutathatók. Példaként az említett magyar matematikus találmányát vázoljuk, aki negyedmagával feltalálója a Software Security Inc. (US)US5337357jelűbej elentésében szereplő program védelmére létrehozott találmánynak. A védelmi program a számítógépkártyák, valamint a meghajtó BlOS-ának egyedi azonosítói, az úgynevezett ujjlenyomat alapján egy számot kalkulál, amihez egy újabb számot rendel, és a program telepítésekor a kettő kombinációjából hoz létre egy, a védett program használatához szükséges kulcsot. A szerzői jog rövid története A XV-XVI. századtól kezdve Angliában, Svájcban és az észak-itáliai városállamokban feudális, közjogi jellegű nyomdai, kiadói és színházi privilégiumok működtek. Ezek az előjogok nem a szerzőknek, hanem a felhasználóknak biztosítottak jogokat. Egy mű kiadására vagy megjelenítésére abban az időben az uralkodótól kellett engedélyt kérni. Stuart Anna Angliában az 1709. évi statútumában biztosított elsőként szerzői jogokat. Az USA 1790-ben alkotta meg szerzői jogi törvényét. Franciaországban a forradalom vetett végett a feudális privilégiumok rendszerének. 1793-ban született meg a francia szerzői jogi törvény, amely az oltalmat meghatározott időhöz kötötte. A szerzői jogi törvények Európa számos országában később, a XIX. század folyamán születtek meg. Magyarországon 1884-ben alkották az első szerzői jogi törvényt, ami 1921-ben történt módosítással 1969-ig hatályban volt. A jelenleg hatályos szerzői jogi törvényünk az 1999. évi LXXVI. törvény. Az egyes országok szerzői jogi törvényeikben - bizonyos érdekellentétek miatt - csak a saját területükön nyilvánosságra hozott alkotások vonatkozásában ismerték el törvényeikben a szerzői jogokat, s ezzel megteremtették a szerzői jogok territorialitásának az elvét. A külföldön történő publikáláshoz szükséges szerzői jogokat eleinte kétoldalú államközi szerződések biztosították. Az első ilyen típusú szerződéseket Anglia, Franciaország és Poroszország kötötte a XIX. században. A szerződéskötések egyik fő alapelve a belföldiekkel való egyenlő elbánás viszonos alkalmazása lett. A kétoldalú államközi szerződések megkötésénél jóval hatékonyabbnak bizonyult az 1886-ban létesült Berni Egyezmény (BUE), melynek tagjai a szerzői jogok védelmében unióban egyesülnek. A BUE alapelvei közé tartozik a belföldiekkel azonos elbírálás elve, az alakszerűtlenség elve (nincs bejelentés, nincs nyilvántartása a műveknek) és az oltalmak függetlenségének az elve. A BUE tagjai az egyezmény szövegének időről időre való felülvizsgálatát végzik el, és a megújult szövegezéshez csatlakozó országok között az új dokumentum válik érvényessé. Eddig hét alkalommal került sor felülvizsgálatra, kiegészítésre, továbbfejlesztésre. A BUE szerint nemzetközi szerzői jogi védelmet igényelhetnek az egyezményhez csatlakozó országok állampolgárai vagy azok a természetes személyek, akik ezen országokban lakóhellyel rendelkeznek, valamint azon személyek, akik művüket ezen országokban jelentették meg először, illetve az első megjelenítést követő 30 napon belül valamely, a BUE-hez tartozó országban is megjelentették művüket. A mű származási országát kivéve nemzetközi szerzői jogi védelem illeti meg az említett személyeket a BUE összes többi országában. A nemzetközi szerzői jogi védelem az egyes, az egyezményhez csatlakozott országokban a belföldi szerzők jogaival azonos szintű védelmet biztosít az arra jogosult szerzőknek és örököseiknek. A BUE 1887 végén, 9 állam ratifikációjával lépett hatályba. Az USA, a hajdani Szovjetunió, Kína, valamint sok fejlődő ország egyáltalán nem, vagy csak később csatlakozott az egyezményhez, amelynek jelenleg több mint 140 tagállama van, köztük az USA, Oroszország és Kína is. Magyarország 1922 óta a BUE tagja. A territorialitás elvének meghaladására tett próbálkozás előkészületének számít az ENSZ Közgyűlésének 1948. december 10-én kelt, az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata 27. cikkének (2) bekezdése, amely kimondja, hogy
