Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2003 (108. évfolyam, 1-6. szám)
2003 / 2. szám - Nemzetközi kitekintő. Dr. Palágyi Tivadar: Külföldi hírek az iparjogvédelem területéről
Külföldi hírek az iparjogvédelem területéről 103 és nyelvtudásuk alapján jelölik ki. Ez a bíróság a székhelyének megfelelő államon kívül a többi tagállamban is tarthat tárgyalásokat, és hatáskörébe tartoznak a közösségi szabadalmakkal kapcsolatos peres ügyek. A CPC tanácsai három tagból állnak, és a tagokat az Európa Tanács egyhangú döntéssel nevezi ki meghatározott időtartamra. A jelölteknek a szabadalmi jog területén magas szintű jártassággal kell rendelkezniük. A bírókat műszaki szakértők fogják segíteni az ügyek elbírálásában. A CPC az eljárást annak az államnak a hivatalos nyelvén folytatja le, amelyben az alperes lakik. Az eljárás nyelveként a felek kérelmére és a CPC egyetértésével bármelyik hivatalos EU-nyelv választható, de a CPC jogosult a feleket és a tanúkat az eljárás nyelvétől eltérő hivatalos EU-nyelven meghallgatni. Ebben az esetben az eljárás nyelvére történő fordításról és tolmácsolásról gondoskodni kell. Minden egyes tagállamnak korlátozott számú nemzeti bíróságot kell kijelölnie, amelyeknek a CPC felállításáig hatáskörük és illetékességük lesz a közösségi szabadalmakkal kapcsolatos peres ügyekben. A közösségi szabadalmi bejelentést az Európai Szabadalmi Hivatal (ESZH) három hivatalos nyelvének egyikén kell benyújtani az ESZH-nál, és a szabadalom megadását követően az igénypontokat le kell forditani az ESZH másik két hivatalos nyelvére. Ha azonban a bejelentő nem az ESZH valamelyik hivatalos nyelvén nyújtja be a bejelentést, az ilyen nyelvre való fordítás költségeit a rendszer fogja viselni. A jogbiztonság érdekében a szabadalom engedélyezésétől számított bizonyos időn - a német küldöttség szerint két éven - belül a bejelentőnek az ESZH-nál az összes közösségi nyelven be kell nyújtania az igénypontok fordítását, kivéve azon államok nyelvét, amelyek lemondanak erről a jogukról. Ezeket a fordítási költségeket a bejelentőnek kell viselnie. A közösségi szabadalom fenntartási illetékei nem haladhatják meg egy átlagos európai szabadalom megfelelő fenntartási díjait. A közösségi szabadalmi bejelentés kezelési költségei nem fognak függeni attól, hogy a bejelentést hol nyújtják be és attól sem, hogy az újdonságvizsgálatot az ESZH vagy egy nemzeti hivatal végzi-e el. A közösségi szabadalmak adminisztrációjában az ESZH központi szerepet fog játszani, és egyedül lesz felelős a közösségi szabadalmak vizsgálatáért és engedélyezéséért. A nemzeti szabadalmi hivatalok feladata a bejelentések átvétele és az ESZH-nak való továbbítása, a szabadalmi tájékoztatás, továbbá a közösségi szabadalmak bejelentői, valamint a kis és közepes vállalatok számára a tanácsadás lesz. A közösségi szabadalmi bejelentéseket a tagállamok szabadalmi hivatalainál azok munkanyelvén lehet benyújtani, de a bejelentések közvetlenül az ESZH-nál is benyújthatók. A tagállamok azon hivatalai, amelyeknek hivatalos nyelve egyike az ESZH hivatalos nyelveinek, és amelyeknek az ESZH-val való együttműködésben gyakorlatuk van, végezhetnek kutatási munkát az ESZH számára. A három hivatalos nyelvtől eltérő nyelvű nemzeti hivatalok is végezhetnek feladatokat - ideértve az újdonságkutatást a saját nyelvükön - az ESZH megbízásából. Ezért a munkáért a nemzeti szabadalmi hivatalok ellenszolgáltatást kapnak. A közösségi szabadalmak fenntartási díjait az ESZH-nak kell fizetni, amely költségeinek fedezésére, valamint a nemzeti szabadalmi hivatalok által végzett kutatás költségeire 50%-ot tart meg magának. A fennmaradó 50%-ot a közösségi tagállamok nemzeti hivatalai között osztják szét az Európa Tanács által meghatározandó kulcs szerint. Az első közösségi szabadalom engedélyezését követő öt év elteltével az Európai Bizottság jelentést készít az Európai Tanács részére a közösségi szabadalmi rendszer működéséről, és ahol ezt szükségesnek találja, megfelelő javaslatokat tesz majd a rendszer módosítására. Időszakonként további felülvizsgálatokat is kell végezni. Frits Bolkenstein, aki egyike volt az Európai Bizottság ülésén részt vevő tagoknak, és aki az Európai Unió belső piacért felelős biztosa, kijelentette: a megállapodás lehetővé teszi Európa számára, hogy 2010-re a világ legversenyképesebb gazdasága legyen. Jelenleg a szabadalmi oltalom megszerzése 8 európai államban mintegy 50 000 EUR-ba kerül, tehát ötször annyiba, mint az Amerikai Egyesült Államokban vagy Japánban. A közösségi szabadalom a jelen kompromisszumok alapján ezeket a költségeket 25 tagállam vonatkozásában előreláthatólag megfelezi. Bolkenstein szerint további jelentős eredmény, hogy - a tanács eredetijavaslatával összhangban - egyetlen központi közösségi bíróság fog dönteni a közösségi szabadalmakkal kapcsolatos peres ügyekben, ami feleslegessé teszi, hogy a közösségi szabadalmak tulajdonosai nemzeti bíróságok előtt legyenek kénytelenek érvényesíteni szabadalmi jogaikat, ami jogbizonytalansággal, kényelmetlenséggel és többletköltségekkel járna. A fentiekből kitűnik, hogy az ismertetett megállapodás alapján a közösségi szabadalmi rendszer végleges létrehozásához szükség van egyrészt arra, hogy az Európai Szabadalmi Egyezményt módosítsák, másrészt arra, hogy létrehozzák az új bíróságokat. Mindez előreláthatólag jó pár évet vesz igénybe. 16. Nagy-Britannia A) Az Egyesült Királyság Szabadalmi Hivatala olyan tájékoztatót adott ki, amelyben közli az 1977. évi szabadalmi törvénnyel kapcsolatban tervezett módosításokat, és kéri azokhoz a szakmai körök véleményét. A törvénymódosítás fő célja, hogy az angol szabadalmi törvényt összhangba hozzák az Európai Szabadalmi Egyezmény 2000-ben, a müncheni diplomáciai konferencián módosított szövegével, de egyéb jellegű változtatásokat is javasolnak. A módosítások nem eredményeznék a törvény lényeges megváltozását. Az egyik javaslat például arra irányul, hogy a szabadalmazhatóság körét bővítsék, hangsúlyozva, hogy szabadalmak a technika minden területén kaphatók. Arra vonatkozólag is kérik a szakmai körök véleményét, hogy bevezessék-e a szabadalmak engedélyezés utáni újbóli vizsgálatát. B) Az angol High Court az Arsenal v. Reed védjegybitorlási ügyben megtagadta az Európai Törvényszék (European Court of Justice, ECJ) határozatának követését, mert úgy találta, hogy az ECJ túllépte a hatáskörét olyan ténymegállapításokkal, amelyekre nem volt feljogosítva. Ez az első olyan eset, amikor egy angol felsőbb bíróság elutasította az ECJ határozatának követését.
