Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2003 (108. évfolyam, 1-6. szám)
2003 / 2. szám - Dr. Vida Sándor: A jóhírű védjegy oltalma Németországban
A jóhírű védjegy oltalma Németországban 75 DR. VIDA SÁNDOR A jóhírű védjegy oltalma Németországban Az EU tagállamainak (és néhány tagjelölt országnak) az EU Védjegyjogi Irányelve (a továbbiakban: Irányelv) alapján harmonizált védjegyjogában az egyik kifejezetten problematikus rendelkezést képezi a jóhírű védjegy oltalma, illetve az oltalmi igénynek a gyakorlatban történő érvényesítése; a hatóság, illetve bíróság szemszögéből nézve pedig az oltalmi igény elbírálása. Megjegyzendő, hogy az Irányelv e rendelkezésének átvétele minden országban önként történt, amint azt például a magyar védjegytörvény indokolása mondja „a gazdasági verseny tisztaságának követelményei” figyelembevételével. A jóhírű védjegy elvileg áruosztályoktól függetlenül élvez oltalmat, három együttes feltétel fennállása esetén:- a védjegy belföldön jóhírű,- a későbbi védjegy azonos vagy összetéveszthető a jóhírű védjeggyel,- a jóhírű védjegy megkülönböztető képességének sérelme vagy annak tisztességtelen kihasználása. Amint azt a továbbiakban látni fogjuk, a gyakorlat számára az első feltétel: a jóhírnév fennállásának bizonyítása jelenti a legtöbb gondot. Alkalmazandó jog A jóhírű védjegy oltalmát az Irányelvvel harmonizált 1994. évi védjegytörvény nevesítette a német védjegyjogban. [A magyar védjegytörvény 4. § (1) bek. c) pontja azonos rendelkezést tartalmaz, mint a német védjegytörvény vonatkozó 9. § (1) bek. 3. pontja.] Az igazán jóhírű védjegy számára Németországban persze ezt megelőzően is a legtöbbször sikerült biztosítani az oltalmat, ez azonban általában versenyjogi eszközökkel történt, amikor is a bírói gyakorlat a jóhímév sérelmét (Rufschädigung) vagy annak jogosulatlan kiaknázását (Rufausbeutung) szankcionálta.1 A jóhírű védjegyek oltalmának védjegyjogi eszközökkel történő biztosításáról is rendelkező Irányelv e szabályának átvétele azonban fordulópontot jelentett a német védjegy- és versenyjogban: a jóhírű védjegy nevesített oltalmának bevezetése most más csatornába, nemegyszer más fórum elé is terelte az ilyen ügyeket. Nem kellett hosszú ideig várni, amíg az első ilyen ügy a legmagasabb bírói fórum elé került. 1 A BAMBI, ROLLS ROYCE, DIMPLE, FERRARI, PEUGEOT, CARTIER, QUATTRO ügyekben hozott ítéleteket elemzi: Dr. Vida Sándor: Imágóátvitel a német bírói gyakorlatban. I. rész, Iparjogvédelmi Szemle, 105. évf. 1. szám, 2000, p. 32. MAC Dog Ismereteink szerint a MAC Dog per volt az első, amelynek tényállása megfelelt a törvényben a jóhírű védjegy oltalmát biztosító elvont tényállásnak. Az elsőrendű felperes a nálunk is ismert amerikai McDonald’s Corporation, a másodrendű felperes pedig annak német leányvállalata. Az elsőrendű felperes számos német védjeggyel rendelkezik, amelyeknek közös eleme a Mc vagy Mac, például McDonald’s, BIG MAC stb. Az alperes élelmiszereket gyárt, 1983-tól pedig az általa előállított kutya-, illetve macskaeledelt MAC Dog, illetve MAC Cat megjelöléssel hozta forgalomba és jegyeztette be védjegyként. A felperes a korábbi német védjegytörvény alapján felszólalást nyújtott be az alperes védjegybejelentése ellen, azt azonban a szabadalmi hivatal áruhasonlóság hiányára történő hivatkozással elutasította. Ezt követően a felperes védjegyjogi és versenyjogi alapon indított törlési pert. A keresetet az elsőfokú bíróság elutasította, a Felsőbíróság (OLG München) azonban a versenytörvény alapján helyt adott annak. A másodfokú ítélet ellen benyújtott felülvizsgálati kérelem eredményre vezetett, a Legfelsőbb Bíróság (Bundesgerichtshof) a másodfokú ítéletet hatályon kívül helyezte és új eljárás lefolytatását rendelte el.' A hatályon kívül helyező ítélet legfontosabb megállapításai az alábbiak 1. Helytálló a fellebbezési bíróságnak az a megállapítása, hogy a kereset csak akkor állhat meg, ha a felperesi védjegy jóhírű, mivel a két védjegy által megjelölt áruk egymástól eltérőek. 2. Az elmarasztalás csak a versenytörvény (UWG 1. §) alapján történt, anélkül, hogy a bíróság a védjegyjogi igényt vizsgálta volna. Ez nem helyeselhető. Az 1994. évi védjegytörvény hatálybalépése óta a jóhírű védjegy oltalmát elsődlegesen a védjegyjog biztosítja. A védjegytörvény részletesen és nevesítve biztosítja a jóhírű védjegy oltalmát, amivel a korábbi (versenyjogi) gyakorlatot rögzíti, és amely oltalmat ennek megfelelően kell (a védjegyjogban) kiépíteni, amint azt a törvény indokolása mondja. Ez a szabályozás a joggyakorlat által korábban biztosított oltalomfajta helyébe lépett, s alapvetően kizárja a versenyjog vagy a polgári jog általános szabályai alapján korábban biztosított oltalom egyidejű alkalmazását. Ezt a nézetet képviseli a jogi irodalom is.2 3 A versenyjog, nevezetesen a generálklauzula alkalmazására 2 GRUR 1999, 2. szám, p. 161, 1998. április 4-én kelt ítélet. 3 Hivatkozik az ítélet Sack, Piper; Ingert és Rohnke, Fezer, Allhammer- Klaka cikkeire, illetve kommentárjaira.
