Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2003 (108. évfolyam, 1-6. szám)
2003 / 1. szám - Dr. Munkácsi Péter: Félúton a rádió- és televízió-szervezetek szomszédos jogi védelmét érintő nemzetközi szerződéstervezet elfogadása felé – visszatekintés a 2002. évre
12 Dr. Munkácsi Péter sorszolgáltatók (webeasting/webeasters), a műsorhordozó jelek, a műsorsugárzó szervezetek és a jelkalózkodás kérdései, amelyhez számos küldöttség igen tartalmas kiegészítéseket, hozzászólásokat tett. Hetedik ülésszak (2002. május 13-17.) A webcasting kapcsán a hetedik ülésszakon az Európai Közösség képviselője megjegyezte, hogy csak olyan műsorsugárzás válhatna alkalmassá a védelemre, amely meghatározott feltételeket teljesít (pl. műsorhordozó jelek kibocsátása) tekintettel a kiválasztásra és a ráfordításra. Valódi interaktív cselekmények nem alapoznak meg műsorsugárzást amióta a WCT 8. cikke, valamint a WPPT 10. és 14. cikkei alapján csak abban az esetben valósul meg az interaktivitás, ha a kibocsátás, valamint a hozzáférés helyét és idejét a nyilvánosság tagjai egyénileg választhatják meg. Attól még nem válik a hagyományos műsorsugárzás interaktívvá, mert esetleg néhány interaktív cselekmény is kíséri azt, vagy azért, mert a műsorsugárzás számítógépen vagy hasonló eszközön keresztül valósul meg. Az Európai Közösség azt a nézetet osztja, amely szerint az interaktivitás tekinthető az alapvető követelménynek a műsorsugárzás és a webcasting közötti különbségtétel megtételére. Szingapúr küldöttsége e témában információkat igényelt arra vonatkozóan, mikor tekinthető hasonlónak a webcasting és a hagyományos műsorsugárzás. Másfelől megközelítve a problémát, melyek a szükséges módosítások ahhoz, hogy a műsorsugárzás meghatározása felölelje a webcasting néhány elemét is. Az ülésszak elnöke válaszában rámutatott arra, hogy a műsorsugárzás már létező fogalma mind a BUE felülvizsgált szövegeiben, mind a Római Egyezményben megtalálható, sőt lehetséges a műsorsugárzás fogalmát tágabb értelmezéssel továbbfejleszteni. A hozzászólások (Ausztrália, Amerikai Egyesült Államok) a szingapúri felvetés irányában folytatódtak tovább, visszaidézve a hatodik ülésszakon e tárgyban már kifejtett nézetkülönbségeket. Figyelemre méltó volt Szingapúr újabb hozzászólása, amelyben a fogalmi tisztázatlanságok miatt a ,, webcasting" és a ..simulcasting" fogalmak elhagyását és helyettük a ,, real-time streaming” terminológia alkalmazását javasolták. A nem kormányzati szervezetek felszólalásaikban - a tagállamokkal ellentétben - főként a jelkalózkodás, a programhordozó jelek, a tartalom és a jel szétválasztásának kérdéseire helyezték a hangsúlyt. Az ülésszak finn elnöke, Jukka Liedes, összeállítást készített a védelem tárgyairól, illetőleg a jogokról vagy az egyéb más cselekményekről, amelyekkel az állandó bizottságnak a továbbiakban foglalkoznia kell. A védelem tárgyaihoz az alábbi öt elemet sorolta fel: 1.) „hagyományos” közvetítés a légtéren keresztül a nagyközönség közvetlen vétele céljából; 2.) műsorhordozó jelek vezetékes alapú közvetítése; 3.) a műsorsugárzást megelőző jelek; 4.) az 1. és/vagy a 2. egyidejű, valós időben zajló műsorfolyamata („real-time streaming")', 5.) internetalapú, valós időben zajló műsorfolyamat. A rádió- és televízió-szervezetek számára tíz releváns jog vagy egyéb cselekmény került meghatározásra, ezek: 1.) rögzítés; 2.) rögzítések többszörözése; 3.) rögzítések terjesztése; 4.) kódolt műsorsugárzások kódoldása (decryption of encrypted broadcasts)', 5.) továbbsugárzás; 6.) vezetékes továbbközvetítés; 7.) továbbközvetítés az interneten keresztül; 8.) rögzített műsorsugárzások hozzáférhetővé tétele; 9.) rögzítések bérbeadása; 10.) nyilvánossághoz való közvetítés (a közönség számára hozzáférhető helyeken).14 Az ülésen két védelmi tárgyhoz kapcsolódóan került sor hosszabb érdemi vitára. Az Európai Közösség képviselője a hagyományos műsorsugárzási tevékenységhez kapcsolódó vita során rámutatott, hogy a műsorsugárzó szervezetek jogait a Római Egyezmény már tartalmazza. A közösségi tagállamokban a védelem szintje meghaladja az egyezményben biztosítottakat, ezért is folyik vita az egyezmény megújításáról annak 32. cikke alapján. Amikor az a kérdés merül fel, milyen jogokat kell biztosítani a műsorsugárzó szervezetek „hagyományos tevékenységei” számára, megállapítható, hogy az egyezményben foglalt és a fent felsorolt jogok közül néhány azonos tartalmú alapjognak tekinthető. Ezt támasztja alá az alábbi csoportosításuk, amely szerint a felsorolt jogok négy csoportba oszthatók; az első csoportba kerülnek a rögzítés joga, a rögzítések többszörözése, a továbbsugárzás joga és a nyilvánossághoz történő közvetítés, összhangban a Római Egyezmény 13. cikkz/J pontjával. A második csoportba tartoznak a vezetékes továbbközvetítés és az interneten keresztül történő továbbközvetítés, amelyek kellőképpen hasonlóak a Római Egyezményben biztosítottjogokhoz. A harmadik csoportot alkotják a rögzítések terjesztéséhez és a rögzített műsorsugárzások hozzáférhetővé tételéhez való jogok, amelyek a WPPT rendelkezésein alapulnak, és az előző ülésszakon benyújtott javaslatok is tartalmazzák azokat. A negyedik csoportot alkotják a kódolt műsorsugárzások kódoldásához és a rögzítések bérbeadásához való jogok. E műsorsugárzáshoz való jogosultságok nem találhatók meg a korábbi nemzetközi egyezményekben, anyagokban, és a küldöttség számára kérdéses, hogy a műsorsugárzó szervezetek számára ezek mennyiben szükségesek. Ez indokolja meg azt, miért maradtak ki javaslatukból a negyedik csoport elemei. Szingapúr delegációja az elnök által összeállított anyagra reflektálva megállapította, hogy a védelem tárgyai és a jogok vagy a korlátozott cselekmények között átfedés található. Példaként hozta fel az egyidejű, valós időben zajló műsorfolyamatot, amely a műsorsugárzó jelek egyidejű továbbközvetítéseként is értelmezhető. Az Európai Közösség javaslatában szereplő továbbközvetítési jog szintén a műsorsugárzó jelek egyidejű továbbközvetítéseként is értelmezhető. A küldöttség egyszerűsítést javasolt ezen a téren. Szingapúrhoz csatlakozott a nem kormányzati szervek közül az IFPI (Hangfelvételipar Nemzetközi Szövetsége) képviselője, aki az ülés elnökének válaszával egyet nem értve kérdésessé tette, vajon az intemetalapú közvetítések miért sorolandók be a védelem tárgyai közé, amíg azok inkább tevékenységnek minősülnek. Az ülésszak elnöke által javasolt anyagban másodikként megjelölt védelmi tárgy (műsorhordozó jelek vezetékes alapú közvetítése) értelmezéséhez először Svájc tett hozzászólást, amellyel számos más tagállam és nem kormányzati szerv is egyetértett. A svájci küldött felszólalásában jelezte, hogy a vezetékes alapú közvetítéseknek hasonló védelmet 14 SCCR/8/INF/1 melléklete
