Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2002 (107. évfolyam, 1-6. szám)
2002 / 5. szám - Dr. Faludi Gábor: Az elektronikus kereskedelmi törvény, valamint a szerzői jogi és iparjogvédelmi szabályok kapcsolata
36 Dr. Faludi Gábor gadása (tehát a küldő és fogadó természetes személyek cselekménye) kívül esik az elektronikus kereskedelmi szolgáltatás fogalmán." A fogalomból adódik, hogy ilyen szolgáltatás nyújtása és igénybevétele során- elkerülhetetlenül szoftverfelhasználás valósul meg,- igen valószínűen legalábbis kapcsolódó oltalomban részesülő adatbázis-felhasználás történik,- hozzáférhetővé tehet a szolgáltató - szintén a végfelhasználó szempontjából szolgáltatónak, a szolgáltatást eredeztető személy/szervezet szempontjából pedig igénybe vevőnek minősülő közreműködő(k) útján - szerzői művet, illetve kapcsolódó jogi védelem alatt álló teljesítményt, illetve adatbázist lehívásra (érzékelésre vagy letöltés cél■ .12 jara is),- felvetődik a különböző szolgáltatásokat kínáló, összetett szerzői műnek vagy legalább kapcsolódó jogi oltalomra érdemes adatbázisnak minősülő honlapok közötti hivatkozás (hiperlink) jogi minősítése,13- a szolgáltatás nyújtásának bármelyik fázisában hasznosíthatnak iparjogvédelmi oltalom (célszerűen szabadalmi oltalom) alatt álló műszaki megoldást, továbbá sor kerülhet vállalat-, illetve árujelző használatára. A fentiek alapján a vizsgálat szempontjából feltárható lényegesebb, az elektronikus kereskedelmi szabályozás körébe tartozó érintkezési pontok a következők:- az elektronikus szerződéskötés és a felhasználási/hasznosítási szerződésekre a magyar jogban általában előírt írásbeli alak kapcsolata (a rendezés kívánatos helye valójában a Ptk. lenne),- a szolgáltatói felelősség korlátozása, és ennek viszonya az engedély nélküli felhasználásért/hasznosításért való felelősséghez,- a felelősségkorlátozással összefüggésben az önszabályozás útján és/vagy törvényben az értesítési/eltávolítási eljárás bevezetése. A szerzői jogi és az iparjogvédelmi szabályozás körébe tartozó - ma belátható - kapcsolódási pontok a következők:- az elkerülhetetlen szoftverfelhasználás jogi rendezése, 12 Érdemes megjegyezni, hogy az IRE (18)-as magyarázata némi kétséget hagy afelől, hogy a rádió- és televízióműsorok streaming típusú, tehát internetes műszaki alapú, de a műsorfolyam hagyományos sugárzásával azonos jellegű szolgáltatása elektronikus kereskedelmi szolgáltatásnak tekinthető-e. Ha a „point-to-point” jelleget és az elektronikus, hálózati eszközök alkalmazását helyezzük előtérbe, akkor igen, az egyedi hozzáférés azonban műsorok közötti választás esetén nem tér el a hagyományos rádió- és televizió-sugárzás vételekor fennálló választási, „egyedi hozzáférési” lehetőségtől. Mindenesetre abból, hogy a jelzett magyarázat kifejezetten csak a hagyományos rádió- és televízió-sugárzást említi a kivételek között, helyesebb lehet azt állítani, hogy a streaming típusú szolgáltatás nyújtása is elektronikus kereskedelem. Ezt az álláspontot erősíti, hogy e szolgáltatástípust ma már egyre inkább műsorszámok közötti, illetve tematikus kiválasztási lehetőséggel bővítve nyújtják. Mégis, ezen a ponton kínálkozik lehetőség a médiajogi tartalomszabályozásra. Ha az a jogalkotói álláspont érvényesül, hogy a streaming nem, vagy nem csak elektronikus kereskedelmi szolgáltatás, hanem a hagyományos sugárzással analóg elektronikus sajtótevékenység, vagy az is (1), akkor marad tér (tárgy) a különböző adattovábbítási technikáktól eltekintő verseny semleges elektronikus tartalomszabályozására. 13 Tóth Péter. Bűnös kapcsolatok? A hyperlinkek és a szerzői jog (kézirat, 2002, megjelenés alatt a Magyar Jogban).- az adatbázis-felhasználás,14 illetve -kimásolás és/vagy -újrahasznosítás15 kezelése,- a szerzői művek/szomszédos jogi teljesítmények lehívásra hozzáférhetővé tétele engedélyezésének szabályozása,- a más személy honlapján rögzített szerzői művet/kapcsolódó jogi teljesítményt elérő hivatkozás (hiperlink) minősítése,- az iparjogvédelmi oltalom alatt álló műszaki alkotások hasznosításának, illetve a vállalat- és árujelzők használatának az értékelése. Már itt érdemes előrebocsátani, hogy véleményünk szerint a jelzett kapcsolódási pontok legtöbbjén a magyar jogban ajogi „összekapcsolás” megtörtént, vagyis működő, de kétségkívül tökéletesíthető rendező szabályok rendelkezésre állnak. Van olyan pont, ahol sem szabály, sem bírói gyakorlat nem áll rendelkezésre, de e pontokon a nemzetközijogfejlődés sem tart előrébb (a hiperhivatkozások átfogó jogi értékelése még várat magára16). 1.3. Az internetcímek (doménnevek) Az alábbi fejtegetés a rövid írás fő sodrától való kitérést jelent. A kétpólusú (egyfelől az elektronikus kereskedelmi szabályozás, másfelől a szerzői jog és az iparjogvédelem irányából megközelített) tárgyalásba és különösen az elektronikus kereskedelem európai szabályozása értékelésébe látszólag nem illő, de létező kapcsolódási pontot jelent az internetcímek (doménnevek) és a vállalat- és árujelzők lehetséges találkozása/ütközése. A doménnevek kiosztása (a magyar Internet Szolgáltatók Tanácsa által használt terminológia szerint: kezelésbe adása) nem része az elektronikus kereskedelmi szabályozásnak, és értelemszerűen sem nem szerzői jogi, sem nem iparjogvédelmi tárgy. Az internetazonosító léte az elektronikus kereskedelmi szolgáltatás nyújtásának az előfeltétele, ennélfogva a doménnév-szabályozás logikailag és történetileg is megelőzi az elektronikus kereskedelem rendezését. A doménnevek kezelésbe adásának kialakult egy sajátos, részben szerződési, tehát magánjogi, részben vegyes, közjogi és társadalmi szervezeti önszabályozási elemeket egyaránt tartalmazó rendszere, amelynek eredményeképpen - kötelező alávetés alapján - a doménnév kezelésbe adással összefüggő vitákat is elsősorban nemzeti, illetve nemzetközi sajátos választott bírósági úton rendezik. A fórum elsősorban attól függ, hogy a nemzetközi felső szintű névtartományban (pl: „.com”, vagy „.info”), vagy az egyes államok címtartományi szintjén, illetve az alatt (pl: „.de”; „.hu”) keletkezik a vita. A doménnevek és a vállalat- és árujelzők összefüggése, lehetséges ütközése több éve felismert, elemzett és folyamatos fejlődést mutató, de valószínűleg az időmúlással, az azonosítás „befejeződésével” fontosságából veszítő jelenség.17 14 Gyűjteményes műnek minősülő adatbázis esetében [vö. Szjt. 60/A § (1) és (2) bekezdés —> 61. § (1) bekezdés—» 7. §] 15 Gyűjteményes műnek nem minősülő adatbázis esetében (vö. Szjt. 60/A § (1) és (2) bekezdés -> 84/A §). 16 Lásd a 13. jegyzetet. 17 Lásd http://wipo2.wipo.int/proccss2/report/index.html, továbbá pl.az Internet Szolgáltatók Tanácsa Tanácsadó Testületének 6/2000. és 7/2000. sz. állásfoglalásai, valamint monografikus jelleggel: Verebics János: Az elektronikus gazdasági kapcsolatok joga, HVG-Orac, 2001, III. 4. alfejezet, p. 297-376.
