Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2002 (107. évfolyam, 1-6. szám)
2002 / 6. szám - Válogatás a szerzői jogi szakértő testület szakvéleményeiből
46 Válogatás a Szerzői Jogi Szakértő Testület szakvéleményeiből gálja. Álláspontunk szerint is a »célnak megfelelő módon« kitétel a kérdéses esetben úgy értelmezhető, hogy az (ellenérdekű) ügyfél részére másolatban kiadhatók a tervdokumentációk azon részei, amelyek az ügyfél jogait, jogos érdekeit érintik. Pontosabban: nem a teljes (esetenként több száz oldalas) tervdokumentáció, hanem csak az ügyfél felkészülését, véleménye kialakítását szolgáló, döntését megalapozó részek, oldalak adhatók ki. Mindezt alátámasztja az Szjt. 33. §-ának (3) bekezdésében foglalt az az általános szabály is, hogy a szabad felhasználásra vonatkozó rendelkezéseket nem lehet kiterjesztő módon értelmezni.” Az eljáró tanács véleménye A Testület lényegében egyetért az Igazságügyi Minisztérium állásfoglalásával, és - részben annak összegezéseként és értelmezéseként is - a következőkben foglalja össze véleményét. 1. Az építészeti alkotások - már az építészeti tervek formájában is — szerzői jogi védelem alatt állnak a Szjt. 1. §-a, és különösen annak k) pontja alapján. 2. Az Szjt. 18. §-a szerint az építészeti alkotások esetében a többszörözési jog kiterjed mind a többszörözés általános eseteire (mint amilyen az építészeti alkotás terveinek reprográfiai úton való másolása is), mind pedig a tervben rögzített alkotás kivitelezésére és utánépítésére. 3. Az építészeti alkotás terve egymagában nem tekinthető iratnak, s így, ha kizárólag így szemlélnénk, az „ügyirat" fogalmának sem felelhetne meg. Az építésügyi hatósági eljárásban - amire a megkeresés vonatkozik - azonban az építési-műszaki tervek lényegében ügyiratok mellékleteként szerepelnek, és így azok sorsát osztják (mind a kérelem, mind egy esetleges ellenkérelem, mind pedig a hatósági határozat az adott tervre vonatkoznak; ezek értelmetlenek lennének a szóban forgó terv nélkül). így az építésügyi engedélyezési eljárás tárgyát képező építési-műszaki tervek ügyiratifunkciójukban osztják az ügy iratainak a sorsát, és vonatkozik rájuk az Szjt. 4. §-ának (4) bekezdésében meghatározott kivétel. Ez azt jelenti, hogy az adott ügy keretein belül, az adott eljárás céljára szabadon felhasználhatók, az ügyben érdekeltek a szerző engedélye nélkül másolatot kaphatnak róluk (és ez vonatkozik a teljes tervdokumentációra). (Mindez a szerzői jog szempontjából van így; annak megállapítása, hogy az államigazgatási eljárási szabályok szerint milyen esetleges feltételek vagy korlátozások állhatnak fenn, illetve hogy ki és miként fedezi a többszörözés költségeit, túlmegy a Testület hatáskörén.) 4. Az ügy keretein kívül, az ügyintézési folyamattól függetlenül és általában olyankor, amikor a tervek felhasználása nem kapcsolódik — lényegében, mint mellékleteké (akár csatolva vannak az adott irathoz, akár csak utalás van rájuk, miután külön adták be őket vagy, egy újabb beadvány esetében, már az iratok között találhatók) - beadványokhoz, hatósági intézkedésekhez és határozatokhoz az adott ügyben, hiányzik az érintett építészeti alkotások terveinek az ügyirati funkciója. Ezért az ilyen esetekben az Szjt. 1. §-ának (4) bekezdése nem alkalmazható; az adott építészeti alkotások és azok tervei az Szjt. szabályai szerint szerzői jogi védelmet élveznek. 5. A előző pontban írtak helytállósága nyilvánvalónak látszik, ha az Szjt. 18. §-ának (2) bekezdését is figyelembe vesszük. Az építési terv és az annak alapján felépített épület ugyanannak az építészeti alkotásnak a kétféle anyagi formában való megjelenése. Az Szjt. említett rendelkezése szerint, ,,[a]z építészeti alkotások esetében többszörözés a tervben rögzített alkotás kivitelezése és utánépítése is”. Aligha merülhet fel bárkiben az a gondolat, hogy miután az építészeti alkotásoknak az építésügyi engedélyezési eljárásban felhasznált és - a fentiekben kifejtettek szerint — az ügyirat fogalmi körébe tartozó tervei ügyirati funkciójukat tekintve nem részesülnek szerzői jogi védelemben, ezért semmilyen más vonatkozásban sem részesülhetnének ilyen védelemben. Ebből az következne, hogy a tervekben rögzített alkotások kivitelezése is szabad lenne, hisz ami nem védett, arra a fent idézett módon alkalmazandó többszörözési jog sem irányadó. Miután pedig - hacsak valaki meg nem szegi az építésügyi szabályokat-minden építészeti alkotásnak át kell mennie az engedélyezési eljáráson, ez azt jelentené, hogy gyakorlatilag megszűnne az építészeti alkotások szerzői jogi védelme. Szinte felesleges hangsúlyozni, hogy az Szjt. szabályainak ilyen, abszurd értelmezése elfogadhatatlan lenne. 6. Az, hogy az építészeti alkotásoknak az építésügyi engedélyezési eljárás során benyújtott tervei, az ügyirati funkciójukon kívül, az Szjt. szabályai szerint szerzői jogi védelmet élveznek, azt jelenti, hogy az Szjt.-nek a kivételekre vonatkozó releváns szabályai is irányadóak rájuk. Az Igazságügyi Minisztérium állásfoglalásának 2. pontja az ilyen alkotások tervei esetében releváns, egy olyan kivételről szóló rendelkezésre utal, amely célját és funkcióját tekintve közel áll a törvény 1. §-ának (4) bekezdésében foglalt és a fentiekben elemzett kivételhez; nevezetesen a törvény 41. §-ának (2) bekezdésében foglalt kivételre, amely szerint bírósági, államigazgatási vagy más hatósági eljárásban bármely mű - így természetesen egy építészeti alkotás is - bizonyítás céljára, a célnak megfelelő módon és mértékben felhasználható. Az állásfoglalás helyesen írja le, hogy ezt a rendelkezést milyen módon és milyen megkötésekkel lehet alkalmazni. Szükséges aláhúzni, hogy az említett megkötések nem vonatkozhatnak közvetlenül a törvény 1. §-a (4) bekezdésben meghatározott ügyiratokra és azok mellékletének tekinthető — szerzői műnek minősülő - alkotásokra. Ugyanakkor az állásfoglalásban említett kivétel a legjobbnak látszó például szolgál arra, hogy az építésügyi engedélyezési eljárásban felhasznált építészeti alkotások szerzői jogi védelmére az ügyirati funkciójukon kívüli felhasználások esetében is vonatkoznak kivételek, másrészt pedig aláhúzza azt, hogy a bírósági, államigazgatási és más hatósági célokra való szabad felhasználások lehetősége csak az adott bírósági, államigazgatási és más hatósági feladatok betöltéséhez szükséges célokra és azok keretein belül áll fenn. Ebben a tekintetben lényeges az Szjt. 33. §-ának (3) bekezdése is, amelyre az Igazságügyi Minisztérium állásfoglalása is hivatkozik, és amely szerint a szabad felhasználásra vonatkozó rendelkezéseket nem lehet kiterjesztően értelmezni. 7. Végül szükséges megjegyezni, hogy a Legfelsőbb Bíróság is hasonló következtetésre jutott egy, a doktori értekezés szerzői jogi védelme és ügyirati funkciója elhatárolása tárgyában született ítéletében, még a korábbi szerzői jogi törvény [1969. évi III. törvény 1. §-ának (1) és (3) bekezdése] alapján (BH 1979. 285.).
