Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2002 (107. évfolyam, 1-6. szám)
2002 / 5. szám - Dr. Anette Kur: Határokon túli védjegybitorlás az interneten
Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, a Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő melléklete 107. évfolyam 5. szám 2002. október DR. ANETTE KUR Határokon túli védjegybitorlás az interneten* 1. A szóban forgó kérdések Az internetes védjegybitorlási esetek vonatkozásában két különböző, bizonyos mértékig egymással ellentétes célkitűzést kell figyelembe venni. Először is, egy megjelölés interneten történő használata által bitorolt védjegy tulajdonosát általában az érdekli, hogy hatékony és gyors jogorvoslatot vehessen igénybe bármely olyan ország bírósága előtti eljárásban, ahol az ütközés előfordulhat. Ha a védjegy több országban áll oltalom alatt-például nemzetközi lajstromozás alapján - és az ütköző megjelölés interneten történő használata valamennyi országban bitorlásnak minősül, jelentős gyakorlati előnnyel járna a jogosult számára, ha egyetlen eljárás során, egyetlen nemzeti bíróság előtt olyan ítéletet tudna elérni, amely valamennyi érintett ország tekintetében megtiltja az interneten való használatot. Továbbá, az egyedi eset körülményeitől függően, a felperesnek még jogos érdekében is állhat, hogy olyan bírósági határozat szülessen, amely valóban globális jellegű és elvben eltiltja a bitorlót a megjelölés interneten történő további használatától, függetlenül attól, mely országba irányult az üzenet. Másrészt meg kell értenünk, hogy a védjegyjogok területi jellege következtében a különböző országok különböző jogosultjait illető azonos vagy igen hasonló megjelölések léte elvileg tökéletesen jogszerű. Ha a védjegyjogosultaknak azzal a lehetőséggel kellene szembesülniük, hogy pert indítanak ellenük minden egyes országban, ahol egy azonos vagy hasonló védjegy létezik, ez komolyan veszélyeztetné az interneten keresztül történő kereskedelmi kapcsolatok lehetőségeit és előnyeit. A negatív hatások még rosszabbak lennének, ha egyes nemzeti bíróságok olyan jogkört vállalnának magukra, hogy kereseteket globális kihatással döntsenek el anélkül, hogy teljesen megértenék és felmérnék az ütközés nemzetközi jellegét. 2. Hatáskör és alkalmazandó jog — általános elvek A szakmabeliek számára különösképpen a második helyzet aggályos. Bár mindeddig a fent vázolt helyzetek a gyakorlatban nem túl gyakran fordultak elő, az előző bekezdésben * A Union of European Practitioners in Industrial Property kongresszusán (Budapest, 2002) elhangzott előadás magyar fordítása. említett félelmek nem alaptalanok. Születtek olyan határozatok, például Németországban, de ugyanúgy Franciaországban is, amelyekben a bíróság figyelmen kívül hagyta az interneten használt külföldi védjegyet érintő ütközés nemzetközi jellegét. Példaképpen említhető, hogy a Brokat-esetben, amelyben a Nanterre-i Fellebbviteli Bíróság hozott ítéletet, egy francia szoftvercég sikerrel követelt előzetes intézkedést a „payline” kifejezés használata ellen, amelyet Németországban internetes fizetési szolgáltatásra lajstromoztattak, és a cég „brokat.de” név alatt működő honlapján használtak. A felperes ugyanazt a védjegyet azonos szolgáltatásra lajstromoztatta Franciaországban.1 Ez az eredmény tekinthető úgy is, mint a hatáskörre és a jogok ütközésére vonatkozó hagyományos rendelkezések alkalmazásának természetes következménye. Általánosságban vitathatatlan elv valamennyi európai országban, hogy a bíróságok hatáskörrel rendelkeznek az állítólagos jogsértés tekintetében abban az országban, ahol ütközés áll fenn két megjelölés között. Ez érvényes függetlenül attól, hogy az ütköző megjelölés az illető ország állampolgárának vagy egy külföldinek a tulajdona, valamint attól is, hogy a jogosult saját hazájában, vagy más országokban rendelkezik-e erősebb jogokkal. Ezenkívül, a konfliktus megoldásakor a nemzetközi magánjog rendelkezései elvileg kötelezővé teszik a hazai jogszabályok alkalmazását, vagyis annak az országnak a jogát, ahol az állítólagos jogsértés végbemegy. Ezt a rendelkezést nevezik általában a lex loci protectionis elvének, amely a szellemi tulajdonjog valamennyi területén érvényes. A tisztességtelen verseny rokonterületén a Német Szövetségi Legfelsőbb Bíróság azt a határozatot hozta, hogy a hazai jogszabályok nem alkalmazhatók, ha a külföldi piacnak szánt gyanús kereskedelmi üzenetet Németországban csak csekély kiszivárgás eredményeként lehet észlelni.* 2 Nanterre Court of Appeal, 1996. október 13. - SG 2 v Brokat Informationssysteme, lásd Bettinger&Thum. Territorial Trademark Rights in the Global Village - International Jurisdiction. Choice of Law and Substantive Law for Trademark Disputes on the Internet. I. és II. rész, 3 1 UUC 162. 285, p. 166. 2 Federal Supreme Court, GRUR 1971, p. 171.- Tampax: Az ügy (korlátozott) tárgyhoz tartozása vonatkozásában lásdBettinger& Thum. id.mű 173. és a következő oldalak.
